Tompa-kiállítás, Szentendre PMK, 2018. április 11. –  Költészet Napján

 

A Tompa-előadás szövege “Lelkészet és költészet” címmel található a honlapon (2018. április 11.)

 

 

KÖSZÖNTŐ ÉS HASZNÁLATI ÚTMUTATÁS

 

dr. P.Tóth BélaKívánok minden Olvasónak testi-lelki jókat, családjában szeretetet, munkájában áldást és örömet!

Ezen a honlapon, mely 2015-ös nyugdíjba vonulásom óta  fiaim ötlete alapján s nem kis technikai segítségével működik, igehirdetéseket adok közre. Olvashatók rajta a régebbiek 2000. január 1-től kezdődően, de a 2015 után születettek is – jelenleg szám szerint 639. Lejjebb görgetve ezt az oldalt keletkezésük időrendjében itt valamennyi megtalálható. Textuáriumot feleségem készített hozzá nagy munkával, így bibliai helyek (lekciók, textusok) szerint is lehet az igehirdetések közt keresni – ehhez azonban a köszöntő fölött található “Textuárium” menüpontra kell kattintani, s ott továbbhaladni.

A honlapról indítása óta százhét országból 176.254 anyag került letöltésre, vagyis évente kb. 60.000. Ez az érdeklődés egyrészt nagy örömöt jelent, másrészt munkára ösztökél. Amíg Isten erőt ad, törekszem a “nyugalom éveit” hasznosan tölteni. Az igehirdetések több mint harmadát határon túli magyarok töltötték le, ami az anyaországgal való kapcsolatukat erősítette – őket külön szeretettel köszöntöm!

Az “Igehirdetések keresése” fenti rovatba írt szóval (+Enter) kizárólag az igehirdetések címeiben lehet böngészni: abba ne írjunk bibliai helyeket, csak fogalmakat, szavakat!

Aki valamely  bibliai hely magyarázatát keresi, annak az említett “Textuárium” menüpontra kell kattintani. Ott kiválasztva a megfelelő oszlopot, majd lefelé görgetve az oldalt, a Szentírás könyveinek sorrendjében  megtalálhatja. Természetesen nem készült még a Biblia mind az 1500 oldalának valamennyi versszakáról külön igehirdetésem – de haladunk!

Megjelennek itt esetenként színes, rövidebb írások, un. meditációk is, amiket eredetileg saját örömöm re szántam (ezek száma már 42. – de megjelenésükről nem küld az oldal külön email-értesítést), valamint egy születőben lévő könyv fejezetei is, az elmúlt hetven esztendőm megértett dolgainak összegzéseként. Legyen minden Olvasónak javára, amit itt talál!

 

Üdvözlettel és szeretettel,

dr. P. Tóth Béla

 

Ui: beírva a Google keresőbe vezetéknevemet valamely szó társaságában (pl: p.tóth szőlő) kidobja az igehirdetést, aminek címében a “szőlő” szó szerepel.

……………………………………………………………………………………………………………………………………………..

Meditációk

42./ A hitetlenségről

Legalább kétféle van belőle, mint általában mindenből. Egyik a kishitűség, a szárnyaszegett lelkek szomorú alapállása – úgysem sikerül, hát bele sem fogok… Az ilyen ember buksiját meg kell simogatni. Miért ne sikerülne, kedves? Nem vagy rosszabb másoknál: kezdj csak bele abba, ami rád tartozik. Meglátod, megy majd – csak persze ne fogj olyasmibe, ami nem rád van méretezve. Óvatosságod erény is lehet, ha körültekintően figyelembe veszed adottságaidat, ha viszont a magad féltése valójában már életbénulás, akkor kérlek, gyógyulj ki belőle. Vedd fel a nyoszolyádat és járj – bizony mondom néked, ezt nem én találtam ki…

A másik hitetlen ezzel szemben harcos, és nagyon is tudja, mit akar. Korunk gyermeke, aki egyszerűen szégyellené, ha a zsolozsmázó nénik közé sorolnák. Rosszabb esetben tudományos alapon is áll, ami persze súlyosbítja helyzetét, ugyanis legtöbbször éppen világkorszakának intellektuális- és élet-kudarcát, tehát ürességét vetíti az égre. Mindenesetre olyan szellemi körhöz sorolja magát, ahol az efféle alapállás magától értetődő követelmény, mondjuk úgy, a tagság feltétele. Vulgárisan szólva “így szocializálták” – s ha nem lenne nagykorú, hát úgy vélhetnénk, nem is tehet róla.

Nemrégiben, még halála előtt a neves cambridge-i elméleti fizikus nyilatkoztatta ki: „Az ősrobbanás előtt nem volt sem tér, sem idő – így hát biztosak lehetünk abban, hogy Isten nincs, mert nem is volt szükség rá.” Tegnap este pedig (ugyanazon a tudományos népszerűsítő csatornán) hallom egy másik, ezúttal oxfordi molekuláris-kémia kutató (!) guru szájából: „Darwin kutatásai alapján megállapíthatjuk, hogy semmiféle tudatosság vagy célszerűség nincs az élet keletkezésében – teljesen a véletlenen múlt minden!” Punktum.

Elkeserítenek e magabiztos vélekedések, amikre még tudományos lepedőt is húznak. Furcsának ítélem, hogy a 19. század régen lejárt mechanikus materializmusa, és a 20. század totális diktatúráinak propaganda-szlogenjei egy olyan angol egyetem fellow-ja szájából csörgedeznek, melynek jelmondata évszázadok óta a bibliai idézet: Dominus illuminatio mea – „Az Úr az én megvilágosodásom” (Zsolt 27,1). Azt most külön ne is említsük, hogy az illető úgy nyilatkozik (vegyészként) a mélyen istenhívő Darwin nevében, hogy láthatólag nem is olvasta A fajok eredetét, melynek záró következtetései kifejezetten és tételesen cáfolják állítását.

Már az említett fizikus vélekedését is csodálkozva hallgattam, honnan is van az ő diadalmas, nagy bizonyossága, hogy Isten pedig nincs – de amikor Darwinra hivatkozva, ráadásul annak ismerete nélkül az „Isten vagy tudomány?” (mondhatni pártállami) filmcím alatt szólal meg egy nyugati tudós filozófiai megállapítása, akkor tényleg nagyon megdöbben az ember. Ez az az eset, amikor már maga a kérdés is hazugság. Itt tartunk, ez volna jelenleg Európa…?

Eszem ágában sincs az Örökkévalót félteni. Majd ő megvédi magát, efelől biztosak lehetünk. Ami inkább érdekel, miért a hitbuzgalmi lelkesedés, hogy ő nincs. Miért lényeges a negatív hit hangoztatása – mert, hogy ez is csak hit, mégpedig vaskosan, az kétségtelen. Egyáltalán, hogy jön a semmi és a véletlen bigottériája a tudományhoz? Miért nem elégszik meg egy tudós azzal, hogy kutatásai során a maga részéről ezekre és ezekre a konkrét eredményekre jutott: miért tesz általános, sőt egyetemes igényű, gyakorlatilag pedig vallási horderejű kijelentéseket? Ha pedig „vallásos”, miért nem vállalja ezt fel? Hogyan lehetséges, hogy a teljes bizonyosságot igénylő hit-állításaival állandóan a tudomány elemi követelményeinek meg nem felelő térbe lép? Ne tudná, hogy területének módszere éppenséggel a nagyon is behatárolt „ha… akkor” mezők kutatása, ahol legfeljebb statisztikus valószínűségeket állapíthat meg, az „egész” pedig eleve nem is lehet tárgya vizsgálatainak?

Persze, nem elvenni akarok tőle – megrengetni hitében pedig amúgy is kilátástalan. De ne állítsa azt, hogy amit mond, az tudományos eredmény – mert csupán (negatív) hitét vallotta meg egy tudományon jócskán túli kérdésben. A tudomány ezeket a kérdéseket föltenni sem tudja, nem hogy megválaszolni. Az Isten-kérdésben “tudományosan nyilatkozni” éppen olyan illegitim határátlépés, mint az egyháztól Galilei perbefogása volt. Az ember üdvösségének a bolygók mozgásához, vagy a genusok kambrium-kori robbanásához semmi köze.

Azt próbálom ezek után végiggondolni, vagyok-e vajon keresztyén hitemmel olykor magam is hasonló módon helyiérdekű és elfogult. Ha igen (hogy ezúttal én is „ha… akkor” mezőket vizsgáljak magamban), akkor abból sürgősen gyógyulnom kell. Ő arra a következtetésre (nem pedig tudományos eredményre) jutott, én viszont emerre – eszünkbe ne jusson nézeteinket ezek után egymásra kényszeríteni. Adni persze mindenkor lehet, de csak akkor, ha van is, aki azt elfogadja – az összes többi pedig eleve hitvita. Nekem a semmi és a véletlen egyszerűen kevés világmagyarázatnak, s én itt teszek pontot. Az anyag pedig, ezt szavahihető úriemberektől tudom, csupán az energia lezüllött, alámerült és megkötözött verziója – ami tehát éppenséggel nem lehet az abszolútum. (Látjuk is, hogyan tűnik el a fekete lyukakban.) S ha nem az anyag, akkor a véletlen… Tényleg? Dante, Bach, Goethe, Mozart, Berzsenyi, Albert Schweitzer, Kodály és Bartók is a véletlen műve volna…? Elég lenne rendesebben megnézni egy szúnyogot, vagy egy egerészölyvet (Boteo boteo)…  “Látván ne lássanak, és hallván ne halljanak…” (Ézs 6,9  Luk 8,10)

Ódivatú lennék? Igen, sőt nagyon is az szeretnék lenni: az ember ugyanis mindig tudta, hogy nem ő a Jóisten – csak a moderneknek ment a fejébe a gőzgép és a fejlődés, legújabban pedig a net.

Hát én itt békességgel leteszem a klaviatúrát, bár jegyzőkönyvileg fenntartom, hogy disznóság. (1)  A hit az hit, a tudomány meg tudomány – aki pedig nem vesz, az ne babráljon! (2)

 

Jegyzetek:

1./ A nevezetes Kolnay-Barabás vita, in: “Pál utcai“ (Molnár, 1907) Bp.

2./ A mondat jelentése az, hogy nem bölcs gyakorlat hívő emberektől melldöngetve tagadni az evolúciót – ettől ui. nem hívőbbek lesznek, hanem csak ellenszenvesebbek. Egy szellemi embertől (akár hívő, akár nem) elvárható, hogy olvassa el A fajok eredetét – s csak azután szóljon a kérdéshez. A föld korát elviekben sem a bibliai nemzetségtáblák éveinek összeadásával, hanem rádióaktív-C vizsgálattal kell meghatározni. De tudósaink is maradjanak csak meg területeiknél: várjuk nagyszerű kutatási eredményeiket a rákkutatásban, a diabetes őssejt-beültetéses gyógyításában, sőt a polgárháborúkat nem csak gerjeszteni, hanem felszámolni is képes szociálpszichológiában, esetleg a világgazdasági válságokat kiküszöbölni tudó közgazdaságtanban, stb. – Van még sok dolgunk a kertben!

3./ Ilyen számú jegyzet jelen írásban nincs; csupán megjegyezzük, hogy a keresztyén hit fontos eleme az öröm.

Szentendre, 2018. augusztus 9.

 

PTB


Menedékem az Úr

Igehirdetés 2018. augusztus 5.

Hangoskodó emberek, akik szeretnek igazságot osztani, szívesen beszélnek mások bűneiről. Kedvenc foglalkozásuk bizonyos egérutat jelent számukra, mert addig sem magukról van szó – de ez nem az igei alapállás. Egy ószövetségi rendelkezés reflektorként világít be a homályba, egészen nehéz helyzetben is mi a teendő. Erről szól az alábbi igehirdetés.

Igehirdetés olvasása


 

Esküvő alkalmával

Igehirdetés 2018. július 28. (Budapest, Pasarét)

Minden ember életének van egy alapvető dallama: az egyiké kicsit búsongó, a másik szeret masírozni, a harmadik bonyolult és rejtélyes, mint az Enigma Variációk – megint másé csapongó, valóságos capriccio. Figyeljük meg az apróságokat a homokozóban: beszélni még alig tudnak, de már dúdolnak játékukhoz, éneklik életük dallamát… Némelyek azt állítják, van külön dúr, és van moll hangolású lélek is – egy biztos: ahol szeretet van, ott általában meghallják az emberek egymás „életdallamát” és – elfogadják azt. Szeretet nélkül ez nem szokott sikerülni. Szeretet nélkül az emberek megpróbálják egymást átnevelni: ne olyan legyél, amilyen vagy, hanem amilyennek én álmodlak téged… Egyszerűen nem hallják, kicsoda a másik – a botfülűek! Pedig jól tudhatnák, ha máshonnan nem, megint csak a zenéből, hogy hárfán nem lehet trombitálni, dobon pedig nem lehet hegedülni… Erről szól az alábbi igehirdetés.

Igehirdetés olvasása


 

Nem hagylak el

Igehirdetés 2018. július 15.

Amikor valaki nagy bajban van, kétségbeejtő körülmények közé jutott, sokszor ilyesmit hallunk tőle: „Engem már Isten is elhagyott…!” A Szentírásban viszont számtalan olyan nehéz helyzetet találunk, amikor az Úr nagyon is közel jön, sőt koncentráltan jelen van. Egy ilyenről szól az alábbi igehirdetés.

Igehirdetés olvasása


 

Igehirdetések

2018201720162015201420132012201120102009200820072006200520042003200220012000

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000