Igehirdetés 2003. április 13.
Éledő lelkek
Lekció: Mát 21,1-10
Textus: Mát 21,8
“A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról és az útra szórták.”
Imádkozzunk!
Istenünk, köszönjük az új Virágvasárnapot – a Nagyhét kezdetét. Megjelenik előttünk ezekben a napokban, amit értünk Krisztusban tettél. A Világmindenség királya elfogad minket népének – nem vagyunk méltók ehhez, az értünk szenvedő Krisztushoz: türelmetlenek vagyunk, megszegjük ígéreteinket és vétünk szeretet-parancsolatod ellen. De azt is tudod Urunk, hogy készek vagyunk a megtérésre és életünk megjobbítására, hisz most is ez a vágy hozott ide bennünket. Prédikáltasd szent igédet, felséges Isten, hogy mennyei erőid átjárhassák erőtlen szívünket, és mi is egész valónkkal csatlakozhassunk a Jézust királyként köszöntők sokaságához! Segíts minket, hogy lelki térdhajtásunk őszinte és valóságos lehessen, és megtisztuljon a szív, nemessé legyen a gondolkodás és szilárddá az elhatározás, amit Lelkeddel munkálj mindnyájunkban! Ámen.
Igehirdetés
Virágvasárnapon Jézus jeruzsálemi bevonulását ünnepeljük. Félreértve ugyan a lényeget, de mégis királyként köszöntötték őt az ország fővárosában. Elsősorban a galileai zarándokok voltak ezek, akik vele jöttek az északi országrészből és közelről ismerték cselekedeteit és igehirdetését. Minden évben újra a húsvét közelségére emlékeztet minket ez a nap, amely ma gyülekezetünkben egybeesik a konfirmáció ünnepével. Fiataljaink, akik a gyermekkor vége felé járnak és készülnek a felnőtt életre – ma adnak számot hitbeli ismereteikről, és fogadalmat téve megerősítő áldást vesznek az előttük álló életfeladatokhoz.
Csodálatos sűrűsödési pont tehát ez a mai nap, ahol múlt és jövő találkozik egyetlen középpontban, az emberi lélekben. Itt a múlt kétszeresen is, hisz Jézus bevonulása ezredéveket idéz fel emlékezetünkben, maga is sok száz éves prófécia beteljesedése lévén. De ifjúvá serdülő gyermekeink friss és üde lényében is itt van velünk mindaz, ami már elmúlt, hisz az ő szüleik és megszámlálhatatlan ősük igyekezete, reménye is összesűrűsödik fiatal lényükben. Az induló életek egyszerre szólnak a múltról, amely mögöttük áll, mintegy önmaga fölé tartja őket, és a jövőről, amelynek a kapujában állnak. A jövőről, amely ismeretlen, és általuk is alakul majd olyanná, amilyen lesz. Nekünk, idősebbeknek meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy lassan elmegyünk és mások állnak a helyünkre. Amíg azonban itt vagyunk, felelősek vagyunk értük, s próbáljuk segíteni őket az úton, amin éppen elindulóban vannak.
Álljuk most körül lélekben a Virágvasárnap képeit, és vegyünk üzenetet abból, ami ott történik. Számomra a levagdalt és földre hintett pálmaágak zöldje, ami most mondanivalót hordoz, s szeretném, ha erről gondolkodnánk együtt.
Ezek az ágak a tavaszt jelentették, beköszöntének ünnepe volt, ami később megtelt az egyiptomi szabadulás emlékezetével és ez lett fő tartalmává az ünnepnek. A frissen zöldellő ágak az újjáéledést, az élet élni akarását jelképezik, azonkívül Izrael népe számára a makkabeus szabadságharc egykori hősi sikereinek jelképei is voltak. A lélektan szerint a zöld a “legénesebb” szín, az ego, az önállítás színe. A bennünk lévő élni akarás, érvényesülés, a nyers életerő. Minden, ami éretlen, zöld, és nem véletlen, hogy az éretlen lelkű gyermekre is éppen azt mondják, hogy “zöld-fülű.” Izrael hitében is éretlenség volt a pálmaágak lengetése, mert abban nem Istenük szabadítását, hanem a saját fegyveres sikereiket ünnepelték. Közülük sokak számára eljött az az idő is, amikor az Örökkévaló imádata helyébe saját népi voltuk imádata lépett, vagyis az önimádat. Jézus előre látta ezt és sírt Jeruzsálem felett. Ezért a virágvasárnapi zöld ágakról mindenekelőtt saját éretlenségünk kell eszünkbe jusson, amivel önmagunkat állítjuk, és aminek természete, hogy énünket szeretnénk minden és mindenek fölött tudni.
Mondják, hogy a gyermek, amikor megszületik tökéletes egoista: csak az érdekli, hogy ő kényelmesen érezze magát. Igen, ebből a félvad állapotból nagyon sokat megőrzünk a későbbi felnőttkorban is, és a Virágvasárnap üzenete, hogy Jézusnak csak könnyei vannak a zöld ágak lobogása közepette. Ahol túl sok az “én”, vagy akár a rólam, a nekem, a nélkülem és a többi magunkról szóló ragozás, ott éretlenség van. Ott nem értik Jézust, még akkor sem, ha a zászlójukra tűzik a nevét. “Aki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét és úgy kövessen engem.” (Márk 8,34) Ez a Virágvasárnap nagy, felszabadító üzenete: nem csak önmagunkat, énünket vagy közösségünket ünnepelhetjük, hanem a Krisztusban közénk jött mennyei életet is! Milyen jó lenne, ha ez a nap megtelne ennek hitével! Önző önállításaink, önigazolásaink helyébe léphet az, Aki a miénknél sokkal jobb “ént” tud adni nekünk abból, amit az Atyától hozott számunkra!
Ha már nem önigazolás, hanem életújulás a Virágvasárnap, akkor valóban megtelt a tartalommal, amire kaptuk. “Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!” – így szól a lelkesült tömeg, Jézust így üdvözölték. Dávid említése az örökkévaló királyság, a végleges életforma, a helyes alapállás kódja volt azok számára, akik jól értették ezt a dolgot. Az ember visszatalál Istenéhez, és onnét kezdve kitér előle minden homály. Ha az első állomás a zöld ágak lobogtatása önmagunkért, mert szeretjük ünnepelni önmagunkat, a bennünk rejlő nyers életerőt, a saját énünket, győzelmeinket, akkor a második lépcső biztosan ez: nem én Uram, hanem te! Ahol az Úr nevét megjelentő Jézust ünneplik, vagyis azt, Aki tényleg ismeri az Atyát, ahol valóban az ő királyságáról szól a zöld ág – ott megértették a Virágvasárnap lényegét!
Úgy hiszem, ehhez nem kell megöregedni. Fiatal és idős egyaránt erre szorul: önmaga ünneplése és állítása helyett Jézust ünnepelni. Hozsánna – nem nekem – hanem a Dávid Fiának, aki az Úr “nevében” jön, aki az Úr ismeretét hozza! Ő előtte hajtom meg magam: ő az én királyom, az én mesterem, az én tanítóm. A zöld pálmaágak ezt is jelenthetik! És mennyivel tovább van, aki megértette ezt, annál, aki még mindig önmagát állítja, önmagát ünnepli és önmagát igazolja! “Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!” – Igen, “Annak növekednie kell, nékem pedig alábbszállanom!” (Ján 3,30)
Milyen más lenne megmérgeződött családi légkörökben a viszonyulás ember és ember között, ha ebből csak egyetlen morzsa is megvalósulna! Népek és nemzetek egymás közti ügyeinek intézése, ha ebből csak egy parányi is valósággá lenne! Hogy ő növekedhessen, valóban királlyá legyen, ahhoz nekem alább kell szállanom. Ilyen egyszerű. S akkor nem lesz már nehéz bocsánatot kérni vagy bocsánatot adni, ha erre van szükség. Nem lesz nehéz tűrni és elviselni ott sem, ahol emberi mérték szerint “betelt a pohár.” Mert ő uralkodik, igen, ő a király, és mi neki népe vagyunk. Hisz “…akik befogadták őt, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten fiaivá legyenek” (Ján 1,12) – és onnét kezdve nem ők cselekszenek, hanem a bennük lakó Szentlélek cselekszik! (Róm 8,11 1Kor 6,19) Maguk csak kezüket, lábukat, szájukat, szemüket adják az ő cselekvéséhez – ezt jelenti az, hogy ő a Király!
Végül még egy vonatkozását hadd említsük a pálmaágaknak. Az első az volt, amikor a zöld szín csak rólunk szól, amikor magunkat állítjuk, magunkat hangsúlyozzuk – az éretlen állapot, az egoizmus zöldje. Aztán eljöhet a második, amikor valóban Jézusnak szól már a pálmaág, nem magunkat ünnepeljük általa – ez az ő királyságának kezdete bennünk.
Van azonban még tovább, s ezt legjobban a napokban hallott angol nyelvű mondással tudom érzékeltetni, amiben egy amerikai ember, egy egykori alkoholista foglalta össze a maga számára leszűrt tanulságokat irtózatos szenvedélybetegségéről, amiből meggyógyult: Keep your mind green! Szó szerint fordítva “tartsd zölden a gondolkodásodat”, ami szabatosan azonban így hangzik: Mindig legyen friss az emlékezeted! Ne feledd el, honnan szabadultál, mit hagytál magad mögött: tartsd frissen emlékezeted! Ne térj napirendre afelett, hogy egykor hol jártál és Isten honnan szabadított meg téged! Emlékezz szabadulásod csodájára! Nem te vagy önmagad szabadítója, mert az a kegyelem. “Tartsd zölden emlékezetedet.” Ha ifjú vagy, emlékezz a Káté szavaira – ha felnőtt vagy, olvass naponta Bibliát és hordozd szívedben a neked szóló üzeneteket!
Ezt a belső, lelki frissességet adja meg nekünk Isten bármilyen korúak vagyunk, mert ez mindnyájunk ember voltának legfontosabb tulajdonsága. Ez maga a tanítványság, hiszen a tanítvány az, aki tud emlékezni, aki nem feledékeny. És aki valóban a Jézus tanítványa, ha eltévedne is, tudja, hova kell visszatérnie – ebben különbözik azoktól, akik nem tanítványok. Ebben segítsen minket a Virágvasárnap ura! Ámen.
Fohász
Urunk, sok jóval elhalmoztál, legnagyobb ajándékod mégis az, hogy tanítványaid lehetünk. Segítsd a fiatalokat és az idősebbeket egyaránt, hogy megerősödjünk tanítvány voltunkban, ami az emlékezés. Légy a most indulókkal, akiknek csupa ígéret az élete, s a megfáradókkal is, akik megújulást szomjaznak. Különösen légy a sírókkal, akiknek fáj szerettük eltávozása, a gyász, és azokkal, akik kétségesek a saját útjuk felől. Urunk, te csodákat tettél az emberek között, tégy csodát bennünk is. Ahol véget érnek erőink állj mellénk, s adj engedelmességet, hogy nagyon figyeljünk útmutatásaidra. Tedd áldottá az ünnepeket és segíts meg minden erőtlenségünkben! Ámen.
