Köszöntés Áprily dombormű avatásán a Szentendrei Református Gimnáziumban

Köszöntés 2005. február 14.

Áprily dombormű avatásán

 

Textus: 1Thess 5,18

 

Kedves Vendégeink,

Köszönjük, hogy meghívásunkat elfogadták s ma este velünk ünnepelnek itt a Szentendrei Református Gimnáziumban. A magyar költészet tiszta lelkű, csöndes szavú költője, Áprily Lajos már életében is sokak számára pásztortüzet jelentett, amely mellett a fázós életeknek jó volt letelepedni. Akiknek megadatott, hogy személyesen is ismerhették, a megingathatatlan becsületű férfit, a mindenkor helyén álló művészt látták: aki egy embertelen korban az emberség és a tiszta hang megszólaltatója tudott maradni. Ma már egészen miénk a költészete, s ezt fejezi ki az egyszerű tény, hogy verseit ezen az estén gimnáziumunk tanárai, diákjai és a szentendrei református gyülekezet tagjai mondják majd el.

Egy szülő kezdeményezésére és adományából készült e bronz dombormű, amellyel gimnáziumunk Áprily Lajos életműve előtt tiszteleg. Ennek a teremnek így immár nem csak padlóburkolatába rejtett bibliai szimbólumai vannak, hanem oldalsó falán elhelyezésre került a terem névadójának bronz domborműve is, amit Somogyi Tamás szobrászművész alkotott. A domborművön megtalálni az idős ember hosszú életútjának mélyre szántó nyomait éppen úgy, mint az induló lélek megragadottságát, csodálkozó áhítatát; aztán az erdő fáit, amelyek közé tartozónak tudta magát és a fák fölött és bennük a vers betűit is, ahol az alkotó szobrászművész ihletett választása szerint legragyogóbban ez a szó emelkedik ki: él…! Maga az idézet a teljes verssel együtt elolvasható itt a falon, bekeretezve: “A ragyogó madár” című vers lesz, ami ma este elsőként csendül fel műsorunkban. A kéz, amelyre még hazafelé tartó, idős korban is leszállhat az egész életen át hiába keresett ragyogó madár – előtérben van a domborművön, emlékeztetve arra, hogy e kezek milyen nagyszerű művet alkottak a papíron, s mindig tiszták maradtak az életben.

Áprily Lajos költészetét nem mi, hanem a versek méltatják, amik a hosszú, nyolcvanéves életút alatt születtek. Voltak évtizedek, amikor a költő kizárólag csak műfordításokat publikálhatott. A magyar irodalom így gazdagodott azonban Puskin Anyeginjének, Ibsen Peer Gyntjének és Schiller Wallensteinjének remekmívű fordításaival, ám ezeken a kiemelkedő hegycsúcsokon túl is nagy és jelentős Áprily műfordítói munkássága. Református Énekeskönyvünk tizenhat, általa fordított ének szövegét tartalmazza, amikről Farkas Zoltán zenetörténész, a Bartók Rádió vezetője, egyházközségünk presbitere előadásában ma este meg is emlékezünk. Áprily az erdélyi táj szerelmese s az antik mitológiai képek értője mindig megmaradt kemény moralitású református ősei gyökereinél, s mi büszkék vagyunk arra, hogy éppen a mi lelki családunk tagjaként gazdagította az egyetemes magyar kultúra kincseit.

Köszöntjük családjának tagjait, akik eljöhettek közülük ma este ünnepségünkre, s akik nevében majd személyes emlékező szavakat is hallhatunk. Ők tudják a legjobban, hogy városunkban van már Áprily-emlék, nem is messze innen, a Ferences Gimnázium utcai falában elhelyezve, a költő leánya által alkotott mellszobor. Ennek nyolcvanas évek végi elhelyezése adott módot arra, hogy a gimnázium előtti tér felvehesse Áprily Lajos nevét. Éppen mi azonban, a tíz évvel később, 1999-ben indult Református Gimnázium a Martinovics utcában maradtunk. Szerettünk volna mi is az Áprily téren “lenni”, de az önkormányzat azzal utasította el kérésünket 2001-ben, hogy ehhez lakossági kezdeményezés szükséges. Mit volt mit tenni, az egyetlen szomszéddal, akinek háza rajtunk kívül még a Martinovics utcában maradt, a jóval nyolcvan év feletti idős, magános bácsival összefogva írásban “lakossági kezdeményeztünk” – így elhárult az akadály, ma már a Református Gimnázium is az Áprily téren található… Büszkén és örömmel hordozzuk e lakcímet, s arra törekszünk, hogy a költő életművét a magyar kultúrában őt illető helyen, méltó tisztelettel ápoljuk. Kérjük, fogadják szeretettel műsorunkat.

Egyik versmondók, dr. Bacsa Imre presbiter a múlt héten kórházba kellett  vonuljon, de elküldte versét kazettára mondva, így “A csavargó a halálra gondol”  verset felvételről fogjuk hallani. A versek és az egyes műsorszámok között református énekek fognak megszólalni orgonakísérettel, amiket Áprily Lajos műfordított – énekeljük ezeket majd együtt. Első közöttük a 167. dicséret, amely hálaadása méltó hangütése megemlékezésünknek. Annak köszönjük ma este a költő életművét, akinek “…már anyaölben is volt gondja ránk” – aki “…dús kincséből jó békességet ád” – hogy “…szívünkben a kedv víg és derűs maradjon.”

 

dr. P. Tóth Béla

lelkipásztor