Hóseás feleségének története

Igehirdetés 2007. augusztus 5.

Hóseás feleségének története

 

Lekció: Hós 2,4-15
Textus: Hós 3,1-5

„És mondta az Úr nekem: Menj el újra, szeress egy asszonyt, akit szeret a társa, pedig ő házasságtörő, amint az Úr is szereti Izrael fiait, bár ők idegen istenekhez fordultak, és szeretik a szőlőskalácsokat. És megvettem az asszonyt magamnak tizenöt ezüstön és másfél hómer árpán, és azt mondtam neki: Hosszú ideig fogsz nálam lakni. Nem paráználkodsz és nem leszel férfié, én sem megyek hozzád. Hosszú ideig élnek majd Izrael fiai is vezér nélkül, áldozat és szent oszlop nélkül, efód és házi-bálvány nélkül. Azután megtérnek Izrael fiai, keresni fogják Istenüket, az Urat és királyukat, Dávidot: remegve fordulnak az Úrhoz, az ő jóságához, az utolsó napokban.”



Imádkozzunk!

Mennyei jó Atyánk, köszönjük, hogy megszólíthatunk téged, aki mindenek alkotója vagy, aki előtt nincsen lehetetlen és aki szavával világokat teremtett. Te nem változtatod a világ törvényeit naponta, hanem őrzöd rendjét, mert hűséges Isten vagy. Felfoghatatlan számunkra a mindenség, de éppen úgy a saját létünk titka is, hisz tegnap még nem voltunk, ma itt vagyunk és holnap már elmúlik a testünk. Tanulságunkra adtad az utat, amit bejárhatunk az évtizedek során, és köszönjük, hogy naponként épülhetünk lélekben, hogy egykor megsokasítva vihessük a kincset, amit ránk bíztál, örök országodba. Segíts most növekedéshez, hogy javunkat szolgáló idő lehessen, amit házadban töltünk. Adj hírt magadról örök szeretet, teremtő és megváltó jóság, és tedd lehetővé, hogy hitünkben és emberségünkben gazdagodva térhessünk haza! Ámen.

 

Igehirdetés

A Biblia naponkénti és folyamatos olvasása hasznos lelki gyakorlat egyebek közt azért is, mert lehetővé teszi, hogy e hatalmas könyvnek egészen rejtetett szegleteihez is eljussunk, ahol váratlan dolgokkal szembesülünk. Kikezdi valami megszokott gondolatainkat és ez, noha némelykor kellemetlen, valójában termékeny dolog. Hálásak lehetünk érte, mert bevett gondolataink közül kilépni néha éppenséggel üdvös. Sok önigazolás rejlik bennünk, terméketlen körbejárás néha az egész lelki-szellemi életünk: ránk fér tehát egy pár szokatlan gondolat – ahogyan kitárják az ablakot az állott levegőjű szobában, s akkor friss levegőhöz jutni.

Hóseás pár oldalas könyvében maga a témakör, a vezérmotívum a meghökkentő. A prófétának telhetetlenül kalandvágyó, hűtlen feleség jutott, Gómer, aki elmegy a férjétől más férfiak után, mert azok is ugyanúgy megadják neki a kenyerét, a vizét, az olajat és mind, a megélhetéshez szükséges dolgokat, mint férje tette. Németh László Hósea című drámájában dolgozza fel színpadra a történetet nagy megelevenítő erővel: mindenkinek ajánlom olvasásra, hogy jobban megértsük, ami a Bibliában van. A Kísérleti dramaturgia 2. kötetében található.

A darab szerint az asszony először egy gazdag szíriaihoz csapódik, majd kultuszi táncosnőnek áll, és a Baál-papok fizetik szolgálatait, ahol bárki megoldhatja övét a kultuszhelyen mulatozás közepette, végül pedig egy tevehajcsár lesz a gazdája, aki saját megélhetését biztosítja Gómer mesterségéből, elszedve tőle a prostitúcióval szerzett fizetségét. Nagy csapás az ilyen egy házasember életében, de a próféta rádöbben, mikor végül néhány ezüstért visszavásárolhatja a lezüllött feleségét, hogy mindez nem véletlenül esett. Isten megszólítása rejlik a megrázó eseményben: Izrael ugyanígy hűtlen, mint Gómer. Az anyagi előnyöket, megélhetést és jólétet biztosító asszír termékenység-istennel,  Baállal paráználkodik – ám ezt a végsőkig méltatlanná lett népet visszavárja Isten, mint Hóseás is a feleségét…!

A drámában igen szép mondatokat találunk. „Isten bánatát értetted meg vele”, mondja a tétován hazatérő asszonynak az egyik mellékszereplő, a dajka. Istennek éppen olyan fontos, miként élnek övéi, ahogy az emberek igényt tartanak párjuk hűségére! Aki szereti társát, várja tőle a hűséget, és megrázkódtatás számára, ha nem azt kapja – Isten is mérhetetlenül bánkódik népe hűtlensége miatt.

Ritkán kapjuk ennyire kendőzetlenül állapotunk igei megfogalmazását. Ha igaz, hogy amik megírattak, a mi üdvösségünkre írattak meg, akkor azt kell mondjuk, Hóseás könyve szerint embernek lenni bizony annyi, mint igazság-deficitben szenvedni. Az emberi történelem nem is szól másról, mint hogy miként sajátítjuk ki magunknak az igazságot. A gazdagnak mindig igaza van a szegénnyel szemben: azt mondja, miért nem voltál te is elég ügyes, sőt, ma arcátlanul még azt is hozzáteszik, elég tehetséges, hogy te is meggazdagodtál volna – az enyémből nem kapsz semmit. És a gazdag jogot is alkot ehhez, ami a magántulajdont minden körülmények között megvédi, el egészen odáig, hogy mindenek fölött valónak, szentnek nevezik.

A szülőnek mindig igaza van a gyerekkel szemben – te még tapasztalatlan vagy, majd meglátod, ha felnőttél, hogy igazam van. És a győztesnek is mindig igaza van a legyőzöttel szemben, hányszor látjuk a történelemben, hisz mindig a győztesek húzzák meg az új határokat. S folytathatnánk: mindenkinek “igaza van”, aki egy bizonyos helyzetet elért. Pedig az igazság nem a miénk, hanem – Istené. “Nincsen csak egy igaz is”, olvassuk több helyen a Bibliában – s így is áll a dolog.

Mi emberek mind igazság-deficitben szenvedünk. Azt sem tudjuk pontosan, miért éppen azokkal a tulajdonságokkal jöttünk a világra, amik végigkísérnek utunkon és amikkel egy életen át küszködnünk kell. Még csak azt sem tudjuk, mi rejlik az anyagi valóság mélyén, amelyben élünk és ami nélkül egy lélegzetet sem tudnánk venni. És bizony, azt sem tudjuk, hogy egy-egy kiélezett helyzetben valójában ki mennyire vétkes – csak vagdalkozunk, osztjuk az igazságot, sértünk és sértődünk – pedig a valóság az, hogy mindnyájan igazság-deficitben szenvedünk. Elromlott valami, nem is tudjuk pontosan, hol és hogyan: a bűn és a romlás itt lakik mindnyájunkban, visszük magunkkal életünk egész hosszában.

Megrázó mondandója ehhez Hóseásnak, mikor azt mondja: Istennek ez fáj, éspedig úgy, mint a házastársnak, ha párja hűtlen! És mennyire lényegbe vágó üzenet az is, hogy a bűnből mégis van menekvés, csak ahhoz vissza kell fordulni s haza kell menni – amint Gómert hazahúzta szíve Hóseáshoz és gyermekeihez. Ha az első igazság így hangzott: igazág-deficitben szenvedünk valahányan, a második: egy Gómernek is van bocsánat. Forrása az élő Isten: ő az, ahová az elromlott életű embernek haza kell fordulnia. Ezt semmi nem helyettesítheti. Hiába az arany saru, a díszes karika a lábon, a festett szem, a cifra ruha, amit Gómer visel – ma úgy mondanánk, sokszintes ház, modern autómárka, amit “megérdemlek”, s a “nekem van igazam” gondolatok sokasága, hisz én vagyok, akit megbántottak: a visszafordulást, a hazatérést nem lehet megtakarítani Gómernek – és el kell fogadnia Hóseásnak.

Itt azon kell örülnünk, hogy e megtérés nem kényszer, nem is törvény, hanem egyszerű és áldott lehetőség, ami bárki előtt nyitva. Az evangélium lényege: lehet visszafordulni, újra gondolni az életünket, s nincs kizárva az Istenhez fordulásból senki, amíg él! Embernek lenni nem csak abban áll, hogy igazság-deficitben szenvedünk, s mindnyájan azt hisszük, igazunk van – hanem azt is jelenti, hogy az igazság-deficites ember egészen újat kezdhet, s akkor valóban szert tehet igazságra. De az már nem “az ő igaza”, hanem Isten benne lévő igazsága – és ez nagy különbség.

Mert pontosan itt a lényeg. Amíg a magunk igazával vagdalkozunk, nem csoda, hogy sértünk és sértődünk. De amint valaki “remegve megtér az Úrhoz, a mi Istenünkhöz”, ahogy a hóseási idézetben hallottuk, akkor valóban új kezdődik. Előbb nem! Várhatunk rá, hitegethetjük is magunkat, hogy mindent másként fogunk csinálni – újat azonban csak Isten tud kezdeni. És nincs különbség: mindegy, hogy derék családapák vagy hazabotorkáló Gómerek vagyunk – mindnyájan Istenre szorulunk, mivel ő a kegyelem forrása. Amint neki rendeljük alá magunkat, azonnal elindul életünk megújulása. Ez ilyen egyszerű. “Szükség néktek újonnan születnetek”, mondja Jézus, “aki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be Isten országába”. Az igazság-deficit olyasmi, mint a vitamin-hiány. Lehet vele élni, csak egy idő múltán bajok következnek belőle, hiánybetegségek. Némelyik fájdalmas és komoly következményekkel jár. Az igazság-deficitnek egyedül Istennél van a gyógyszere; mert ő maga a gyógyszer. Hozzá kell fordulni, hozzá kell visszatérni. “Íme, itt a kellemetes idő, itt az üdvösség napja!” (2Kor 6,2)

Van azonban itt még valami fontos. Hallottuk Hóseásról, hogy visszafogadja megtévedt társát, de nem ugrik a nyakába s nem tesz úgy, mintha semmi nem történt volna. Azt mondja, rendben van, hazajöttél – most nem fogsz paráználkodni sokáig, nem leszel senkié. Én sem megyek be hozzád. Következik egy átmeneti időszak, a megépülés ideje, s a megtisztulás után eljöhet talán az is, hogy rendbe jön, ami elromlott – de most nem ennek van itt az ideje. Németh László drámájában Gómer helyét a kerti házban jelöli ki férje, aki kifizette érte a rabszolga-váltságot s visszaadta szabadságát – de most az asszonyon a sor.

„Nem rab többé e nő, mert megváltottam őt. De nem is asszony, kivel megosztom ágyasházamat. Veled hál, lakik a sütőházban ő – mondja Hóseás a dajkának – s közös lesz dolgotok, míg el nem dönti, hová való, maga: ki férje volt, a mellé, vagy honnét jött, oda.”

A helyreállás, az igazi gyógyulás időben lezajló folyamat, nem pedig pillanat műve. Születhetnek belül döntések, s ezek nélkül tényleg nem történhet semmi, de azokat a döntéseket hónapok és évek kell igazolják, mert nem az élmények és a megtapasztalások, hanem a megvalósítás a lényeg. Telhetetlenséggel és kalandvággyal lehet lerombolni pár perc alatt egy jól megépített házasságot, egy házat vagy akár nagyvárost is – ezekben a napokban emlékezünk Hirosimára és Nagaszakira – de újra felépíteni sok időbe telik. Az építés nem megy egyik pillanatról a másikra. S cseppet nem mindegy, mi is zajlik ott bent, a szívben – jó erre figyelni!

Mennyi gazdátlan élet, és gondozatlan szív! Ahol az aktuális külső események határoznak meg mindent, mert hiszen mindig történik valami a világban, szólnak valamiről a hírek és lehet olvasni valamit az újságokban – de vajon a szívben mi történik? Folyik-e ott építkezés, vetnek-e új alapokat, szembenéznek-e alapvető igazságokkal? Számot vetnek-e azzal, hogy rövid az élet, s mi ezt az egyetlen egy életünket – éspedig úgy, amilyenné tettük – fogjuk elvinni magunkkal az örökkévalóságba? Hát erre való, hogy Gómer lakjon egy ideig a sütőházban a dajkával, „míg el nem dönti, hova való, maga: ki férje volt, a mellé, vagy honnét jött, oda.”

Adjuk meg az időt, a lehetőséget szívünknek, hadd tisztuljon, gyógyuljon, és álljon helyre! Az emberi test kifejlődéséhez 20-25 év kell. Lelki, belső növekedésünk azonban egész életen át tart, s milyen kár azokért, akik elakadtak, stagnálnak, akik csöndben sorvadoznak vagy éppen fejlődnek visszafelé…!

Hóseás és Gómer jelképek – mind a ketten bennünk laknak. A szent és a bűnös – mindkettő mi vagyunk. A cél az, hogy az életünk egy legyen, ahogy valójában az is. A bűnről nem lehet mást mondani, mint hogy bűn. A romlást nem lehet megmagyarázni, sem erénynek maszkírozni, ahogy az mainapság dívik. A bűn az bűn, a romlás romlás. De míg a bűn szégyent és szomorúságot hoz, addig a megtisztulás gyógyulást ad, hiszen Istenhez kapcsol. A megépülés pedig, amit  Istennél találni, mindennél többet ér. Készen nem kapja senki, csak a romlásból való megtérésen át. Tapasztalni fogjuk, hogy lesz, aki kifizeti értünk is a váltságdíjat. Éppen az, akitől egyáltalán nem várnánk, akinek a legnagyobb fájdalmat okoztuk. A történetben Hóseás a neve, de mi már tudjuk, hogy ő csak Gómer árát fizette ki. Isten adta meg az ezüstöket, mikor a szent és igaz a Golgotán helyettünk elvérzett! Amióta ő itt járt, magunk is megtisztulhatunk és egészen szabadok lehetünk!

Hát erről szólt e mai igehirdetés. Igazság-deficitben élünk, ám boldog, aki e nagy hiányt nem eltagadni, hanem gyógyíttatni szeretné. Ennek útja a visszafordulás és hazatérés, ha úgy tetszik, a megtérés. E nélkül nem megy! Aki, ha még oly tétován is, mint Gómer, ebbe az irányba a szükséges lépéseket megteszi, azt ki fogja váltani a nagy szeretet a rabszolgaságból! Kap egy lehetőséget, ha először csak a dajka mellett, a kerti házban is, hogy gyógyuljon, s eldöntse maga: hova is való. Ahhoz tartozik-e, aki őt hűségesen, örök szeretettel szereti – vagy oda, ahonnan jött, ahol mindenki mindenkit használni és kihasználni akar, a világhoz. Becsüljük meg magunkat a hozzá, s a magunkhoz is méltó döntéssel – s kezdődik majd valami új! Olyasmi, amit érdemes magunkkal vinni az örökkévalóságba. Így is legyen. Ámen.

 

Fohász

Urunk, te nem arra nézel, milyen mélyre süllyedtünk, mit rontottunk el és mennyire, hanem hogy mennyire szeretsz. Gyógyítani akarsz és kifogyhatatlan vagy a jóságban. Imádkozunk a megtéréshez szükséges bátorságért és komolyságért, hogy el ne vesztegessük egyetlen egy, gyönyörű szép életünk. Imádkozunk közös életünkért, az előttünk álló gyülekezeti napokért – építs bennünket tőled való igével és mennyei Lélekkel. Imádkozunk az embervilágért, hogy a pusztítás erői helyett az értelmes szeretet erői győzhessenek. Vezess a munkában, igyekezetben, hogy a tiéd lehessünk életünkben, s a tiéd maradhassunk halálunkban is! Ámen.