Mária adventje

Igehirdetés 2007. december 16.

Mária adventje

 

Lekció: Luk 1,26-38
Textus: Luk 1,37

„…mert Istennél semmi sem lehetetlen.”

 

Imádkozzunk!

Urunk, jó Atyánk, köszönjük az adventi időszakot, amikor várakozik a lélek és készülhet a szív, hogy te Jézusban eljöjj, kopogtatva az ajtón és leülj  asztalunkhoz velünk vacsorálni. Olyan megfoghatatlanul szép és áldott ez a reménység, és ezt te magad adod a mi szívünkbe! Még inkább köszönjük a te adventedet, hogy magad is vársz miránk, hátha megjobbítjuk életünket, megtérünk és méltóbbakká leszünk az estéhez, amelyen te vagy a kedves vendég, aki nálunk szállsz. Jöjj el, jöjj el hozzánk advent Ura, Megváltó Jézusunk! Kérünk, nyisd meg szívünket és tölts el minket tőled való örömmel és Lélekkel! Ámen.

 

Igehirdetés

Advent időszakában vagyunk, amikor a keresztyén ember tűnődik. Előttünk a karácsony, a maga bensőséges fényeivel és az ajándékokkal, de azt, hogy ez a mostani karácsony milyen is lesz, hogyan is sikerül majd, hoz-e valójában békességet és szeretetet a szívünkbe, azt nem tudjuk. Semmi sem biztos, minden csak reménység. Készülünk az Úr érkezésére, mint jószerével egész életünkben – de hogy ő tényleg eljön-e hozzánk, hogy tényleg képesek leszünk-e megnyitni számára a szívünket, az nyitott kérdés.

Ezért is jó ilyenkor adventi történeteket olvasgatnunk a Bibliában, mert lám, mindjárt maga a „legadventibb” történet, az angyali üdvözlet is kifejezetten oszlatja a ködöt és homályt, ami a jövővel kapcsolatban mindig ott van előttünk. Két világ találkozik ugyanis ebben a történetben: Isten mennyei világa, ahol fényesség, tudás és szeretet uralkodik, és az emberi világ, ahol félelmek, kérdések és tudatlanság van. Mária és Gábriel angyal találkozása egyszeri és megismételhetetlen esemény, ami olyan erőteljes üzenetet hordoz, hogy két évezred után is megmozdítja gondolkodásunkat. Arról tanít, ki kicsoda – az örök rend szerint. A dolgok helyes állása szerint Isten a kezdeményező, az ember pedig az elfogadó. Kevés bibliai kép akad, ami ennél világosabb volna. Nincs is e mostani igehirdetésnek más fontosabb üzenete, mint hogy álljon helyre az eredeti rend és mélyüljön el a hitünk és tudásunk arra nézve, mit is jelent mindez: Isten a kezdeményező és az ember az elfogadó.

Elvileg tudjuk mi, hogy a világ nem lett magától, ahogyan egy asztal vagy egy szék sem lesz. Gondolunk talán még a Teremtőre is, aki mindent megalkotott, de a görög filozófus modorában – aki Első Mozgatónak, vagy Nem-mozgatott Mozgatónak nevezte őt, s jó messzire tette, úgyannyira, hogy mi biztosan soha nem is érjük el. Sokan gondolkodnak róla ma is az Univerzum energiájaként, esetleg Sors gyanánt – ám a Biblia másként látja a dolgokat. Az Első Mozgató, aki a világfolyamat elején áll, s útjára indított minden létezést és mozgást, az könyvünk szerint idejön közénk, megszólít embereket – egy Máriát! Sőt, maga is emberré lesz, hogy félreérthetetlen legyen az üzenet, s ilyen formájában tanít, hogyan legyünk emberek! Jó lenne most így gondolnunk rá: ő valóban az a kezdeményező, aki minden indításával az üdvöt akarja!

Nem csak mozgást akar, mint a filozófusok istene, nem is csak fejlődést, mint a biológusoké – hanem az élet olyan lelki beteljesedését, ami részesül nem kevesebben, mint ő magában. „Isteni természet részeseivé lesztek” – olvassuk Péternél (2Pét 1,4) – s ha hitünk kicsi is ehhez, azért a szívünk nem kevesebbet vágyik, mint éppen ezt. Gábriel angyal szavaiból az derül ki, hogy aki őt küldte, az jót akar az embervilágnak. Olyan királyságot akar, amelynek nincs vége. Ha végignézzük Izrael történetét, kizárólag olyan királyságot látunk, aminek vége lett. Sokszor bizony erőszakos halállal, de Jézus idejére már kihalással is – idegen uralkodó házak foglalják el évszázadok óta a jeruzsálemi trónt. Aki Máriától születni fog, az viszont olyan királyságot alapít a “Dávid trónján”, aminek nem lesz vége! Megalapított királyság lesz, nem hevenyészett és nem ötletszerűen  improvizált – egyszer s mindenkorra szóló, végleges! A királyság képe magát az üdvöt jelenti – arról az emberi életmódról szól, ahogyan mindig, mindenkinek, mindenhol élnie kellene s lehetne – a helyes emberi alapállásról. Ilyen élet pedig van: testté lett és eljött közénk – s ez az élet mindenkinek hozzáférhető. Ki ne maradjak belőle!

Annál is inkább kell erről gondolkodnunk, mert a történetéből kiderül: a “kezdeményező Isten” személyesen és nagyon konkrétan akar velünk valamit. Máriának beleavatkozott életútjába, sőt egész valóját mindenestől átértelmezte. Olyan gyermeket szülsz majd, mondja – akit a Magasságos Fiának neveznek. Meghökkentő feladat: szüld meg a Messiást! Egyszerű názáreti leány voltál, mostantól pedig az a dolgod, hogy életet adj a Világ Megváltójának s úgy neveld fel, hogy méltó legyen a feladatra! Micsoda változás egy egyszerű városlakó leány életében. Nekünk is teljesen konkrét és személyes feladatot ad az advent, mint Máriának: légy türelmes, aki eddig heves természetű voltál, légy segítőkész, aki csak magadra gondoltál. Vegyél erőt kényelmeden, tanulj meg hallgatni, légy képes más ember véleményét elfogadni – igen, ő majd megmondja konkrétan és személyesen, mivel kíván ajándékozni ebben az adventben!

S ehhez jelenlétét ígéri. “Ne félj, én veled leszek. Az Úr veled van… Istennél semmi sem lehetetlen!” Milyen ígéretek – ha csak egyet is meghallanánk, másként nézne ki életünk. Mária meghallotta – s a Világ Megváltójának anyja lett. Mert Isten a próbatétellel együtt a kimenekedést is megadja. (1Kor 10,13) Nem bíz ránk olyasmit, amihez az erőt is ne adná meg! Az ő jelenlétében más egy gyermeket felnevelni, más megöregedni és más hazaköltözni az örök hazába! Aki tudja, hogy Isten vele van, az nyugodtan folytathatja így: akkor – kicsoda ellenem? (Róm 8,31) A bajról is előbb-utóbb kiderül, nem ellenünkre volt, javunkat szolgálta – hányszor tapasztalhatjuk életünk egy eseményével kapcsolatban! A mostani advent nagy és szép ajándéka lehet, ha átengedjük a kezdeményező feladatát annak, akit az valóban illet: Istennek. Mert ő üdvöt akar, mert ő személyesen bíz meg minket feladatunkkal – és mert jelenlétével segít a lehetetlen véghezvitelét.

Mi vagyunk az elfogadók – s ezt néha nem is könnyű tudomásul venni. Az ember oly aktív tud lenni, bolondjává lesz a saját tevékenységének, s ami a legrosszabb: a saját feje után cselekszik, fölfelé figyelés nélkül. Ezért olyan a történelem, amilyennek látjuk: teli árulással, hazugsággal és erőszakkal. Mária adventje más. Békesség, áhítat és szeretet hatja át – milyen jó lenne nekünk is ilyen advent! Egyszerű az út, s ha jól figyelünk, el is leshetünk valamit Jézus anyjától – ami nekünk is tökéletesen járható!

Mindenekelőtt, hogy igent mond arra, amit Isten üzenetéből meghall. Neki ott angyal mondta, nekünk pedig itt és most a Biblia igéi mondják. Ez hozzáférhető az egész világon. Legtöbbünknek megadatott, hogy valamilyen formában már gyermekként találkozhattunk vele. Ott van otthonunkban, tudjuk kívülről egy sor idézetét, ebben az adventben is megcsendül belőlük néhány. A karácsonyi borítékjában gyülekezeti újságunk mellett idén is minden egyháztagunk kap egy ajándék Bibliaolvasó Kalauzt, hogy ezt használva három év alatt végigolvassuk az egész Szentírást. Nem mondhatjuk, hogy el volnánk zárva az isteni üzenetektől. Mária igent mondott a legmeglepőbb üzenetre, amit angyali közvetítéssel a magasabb világ üzent számára, amikor így szólt: “Legyen nekem a te beszéded szerint.” Aki az alázatnak ezen a félreérthetetlen útján jár – annak nem csak vásárlásból fognak állni a mostani hetek, hanem lelki növekedésből is.

Az “igent” Mária nem akárhogyan mondja ki. Álmélkodik és gondolkodik a hallottakon – amit nyugodtan fordíthatunk úgy is, hogy a befelé fordulás útján jár. Mainapság nem könnyű őt ebben követni. Az elektronikai világ, ami kiszolgál bennünket, pontosan arra való, hogy kifelé forduljunk. Halljunk, lássunk, és lehetőleg fogyasszunk minél többet és kényelmesebben, minél gyorsabban és nagyobb hatásfokkal. Nem marad idő és mód lelki életre. Ámulni, tűnődni kevesen szoktak – gondolkodni talán még kevesebben, mert kifelé éljük életünket, mindig akad újdonság a világban vagy másokkal, s az olyan fontos – belül pedig nem történik szinte semmi. Hát ezért jó figyelni Máriára, Isten választott gyermekére: ő befelé mozog, elmélyed a gondolataiban, csodálkozik és – tűnődik…!

Jó lenne, ha sokan lennének, akik képesek erre, ezt gyakorolják! Akiket nem csak ügyek, hanem gondolatok, elhatározások és igazságok is foglalkoztatnak. Már az is nagy dolog, ha valaki könyvet vesz a kezébe, mert úgy van módja gondolkozni, feldolgozni. A képernyőn szaladnak a képek – gyorsan ott a következő, nincs mód az előzővel foglalkozni. Tanítson Mária belső életet élni – s más lesz az adventünk, mint szokott!

Végül még valami az angyali üdvözletben, amit érdemes észrevenni. Gábriel szavában fölcsendül a híradás Erzsébetről, Mária rokonáról, aki szintén áldott állapotban van, pedig idős asszony – mert „Istennél semmi sem lehetetlen!” Csodálkozunk, hogy jön ez ide – ám Isten küldötte fontosnak tartja megemlíteni, s a történet folytatásában már azt halljuk, ő sietve el is megy meglátogatni rokonát. Amint találkoznak, Erzsébet méhében repesni kezd a magzat, vagyis az anyaméhben levő kis élet is fölismeri a világ Megváltóját! Olyan szép e történet: bárcsak mi is fölismernénk mai, meglett emberek őt, s mi is úgy örülnénk, mint Keresztelő János az anyaméhben…!

E kitérőnek van olyan üzenete, hogy Mária életében a feladat és Istennek való engedelmesség nem bezárkózást jelentett, ha Istenre figyelésen, befelé mozgáson alapult is – hanem éppen ellenkezőleg, kitágult a világa. Minden embert fenyeget, hogy megszokjuk, miben áll a munkánk, hol a munkahelyünk, mi a dolgunk – aztán kezd a dolog automatikusan működni, s mire észrevesszük, már nem foglalkoztat semmi – van egy kis világunk, körünk, és – annyi. Pedig Isten nem szegényebbé akar tenni – nem örül az életek beszűkülésének: meg akar minket gazdagítani! Legyenek rokonaink, akiket meglátogatunk, mint Mária Erzsébetet Júdea hegyvidékének városában. Pedig terhesen kellett odamennie – ám örömmel és szeretettel teszi!

Tágult a világa, amint Istentől feladatot kap! Legyenek, akikkel jót beszélgethetünk életünk dolgairól. Legyenek feladatok, amiket önként veszünk magunkra és ingyenesen, szeretetből, ellenszolgáltatás nélkül végezünk. Legyenek jó könyvek, amiket alig várunk, hogy végre elolvashassunk, mert ifjúkorunkban nem volt időnk rá. Legyenek embertársak, rászorulók is – akik számíthatnak ránk. Legyenek hagyományok, amiket gondosan ápolunk. Legyen szolgálatunk a gyülekezetben, ahová tartozunk. Tegyünk valamit a városunkért és ha lehet, az országunkért is. Imádkozzunk hűségesen emberekért és ügyekért. Egyszóval gazdagodjon világunk, a magunk kis élete – mert ha valóban Istentől vettünk útmutatást, s tényleg az ő gyermekei vagyunk, nagyon is gazdagodhat!

Ezek jegyében más adventünk lesz. Ő kezd újat bennünk, aki mindig az üdvöt akarja. Örök terve szerint ad valami nagyon fontosat, s ott is áll, mint Máriával volt – hogy a véghezvitelt is segítse. Fogadjuk alázattal, amit közöl: s gazdagabbá leszünk általa – nem kevesebbel, mint magával az örök élettel!  “Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, s akit elküldtél, a Jézus Krisztust!” (Ján 17,3) Így is legyen. Ámen.