Bankett előtt
A gimnáziumi emlékszög beverésekor
„Ő adott némelyeket… a Krisztus testének építésére.” (Ef 4,11-12)
Kedves frissen Érettségizettek,
Pár perc múlva magatok kalapáljátok be e kopjafába a monogramotokat viselő rézszöget, hogy ötven év múlva unokáitok is megkereshessék majd itt, a gimnázium kertjében. Az elmúlt nyolc évben heti öt reggeli áhítaton vettetek részt, ami egy évben kétszáz, nyolc év alatt pedig ezerhatszáz áhítat. Ez a mostani így az ezerhatszázegyedik, valójában az utolsó. Már csak az érettségi eredményhirdetése és az esti bankett van hátra, aztán elválnak útjaink.
A vacsora tehát a valódi befejezés. Megkoronázása mindannak, ami mögöttetek van, s amiről immár elmondhatjátok: “Ez jó mulatság, férfimunka volt!” (Vörösmarty) Az ünnephez mindig hozzátartozik a terített asztal, legyen az lakodalmi vacsora, keresztelői ebéd vagy éppen temetési tor – s azt kívánom, hogy lehetőleg szép aranylakodalmatok legyen, ne három-négy házasságból kelljen majd összeraknotok a kerek ötven esztendőt.
Tudjátok jól, hogy Megváltó Urunk Jézus is alapított egy asztaltársaságot, éspedig az úrvacsorát, amely közösségbe az egész emberiséget várta – ezért mondta tanítványainak, hogy “tegyenek tanítványokká minden népeket!” (Mt 28,18-20) Európa ma meghasonlott e legfontosabb lelki gyökerével, hiszen parlamentje – többségi szavazattal – nem engedi az EU alkotmányában említeni a keresztyénséget, ahol ugyanakkor a görögségről és a felvilágosodásról szabad szólani. Schiller azonban, akinek pompás verse ma az EU hivatalos himnusza, tehát ő maga eléggé európainak nevezhető, így szól:
„Milliók ti, kart a karba!
Gyúljon csók az ajkakon!
Túl a csillagsátoron,
Él mindnyájunk édesatyja!”
/Az örömhöz/
Mi is ezt hisszük, sőt valljuk, s nektek is ezt tanítottuk nyolc év ezerhatszáz áhítatán át. Most sem mondunk mást: éljetek “mindnyájunk édesatyjához” méltóan – legyetek Isten figyelő, éber gyermekei. Ne hallgassatok azokra, akik ma azt mondják: Istent hiszem, de az egyház nem kell. Akik őt valóban szeretik, azok egymással összetartoznak, azoknak egymást támogatni, segíteni kell – ez az egyház, a Krisztus teste. Ezt a nagy összetartozást látta maga előtt Megváltónk, amikor a teljes embervilág számára asztaltársaságot alapított, magát adva hozzá kenyérként.
Ne hiányozzatok vasárnap az ige köré gyülekezők közül, sem az úrvacsorák közösségből, az ő asztalától. Kevesebb ott a negyvenkilenc évesen infarktusban, ötvennyolc évesen agyvérzésben meghalt ember, ahol ezt megtartják. Legyetek derűs, boldog felnőttek, érjétek el kitűzött céljaitokat, és építsétek a Krisztus testét, az egyházat gyermekeitek nevelésével, unokáitoknak hagyott példátokkal. Isten áldjon, oltalmazzon és vezéreljen benneteket az emberi kor felső határáig! Ámen.
