…………………………………………………………………………………………..
“Amim van, azt átadjam”
Dr. P. Tóth Béla, gyülekezetünk nyugalmazott lelkipásztora 70 éves
Aranyló hegyoldal a késő őszi napsugarak fényében, pihenésre készülődő szőlőtőkék sora, kakukkfű, bazsalikom, levendula még élénk illata a kertben. Dr. P. Tóth Bélával, gyülekezetünk nyugalmazott lelkipásztorával 70 éves születésnapja alkalmából otthonában beszélgettünk.
Két éve már, hogy átadta utódjának a gyülekezet vezetését. Hogyan telnek a mindennapjai?
Az egyetemi életben a nyugdíjas tanárt „professor emeritusnak” nevezik – én úgy döntöttem, hogy részemről „pastor emeritus” leszek, amikor a lelkészként végzett gyülekezeti munkám véget ér. Átadtam utódomnak a gyülekezeti szolgálat napi felelősségét és sűrű kötelezettségeit, így több egyénileg beosztható idő áll most rendelkezésemre – elhívásom azonban, amit Istentől kaptam, s ami az evangélium szolgálata, most is érvényes. Az igehirdetési és evangelizációs meghívásoknak igyekszem mindenkor eleget tenni, és a Református Telefon-lelkigondozás munkatársainak havi szupervízióját, mint önkéntes szolgálatot harminchárom év óta ma is végzem. Emellett marad lehetőség elmélyültebb szellemi munkára: el tudok merülni olyan témák tanulmányozásában, amelyek régóta foglalkoztatnak, mint akár a magyarság eredete vagy a közgazdaságtan kérdései, a csillagászat legújabb kutatásai. Gyakran megyünk feleségemmel hangversenyekre, városnéző kirándulásokra, tárlatokra, családi találkozásokra is. Lehetőleg minden nap foglalkozom a kerttel, és szeretem megfigyelni, tanulmányozni a madarakat is. Nagyon elgondolkodtató és tanulságos foglalatosság. Úgy hiszem, tartalmas életet élünk.
Honlapját – amelyen már több mint hatszáz igehirdetés szerepel – a statisztikák szerint 104 országból olvassák Ausztráliától Kínán és Dél-Afrikán át Amerikáig.
Nagy örömömre nem csak hazaiak, hanem határainkon túli, és szerte a világban élő magyarok is sokfelé figyelemmel követik. A honlapomat döntően az igemagyarázatoknak szenteltem, amiből lehetőleg minden héten egy újabb születik. Másrészt kisebb, színes írásokat, un. meditációkat is készítek a hétköznapok történéseiből. Az interneten íródó ”A témákról” című teológiai megközelítésű könyvemből pedig, amely tulajdonképpen az elmúlt hetven évem megtapasztalásainak és megértéseinek az összefoglalása – már kilenc fejezettel elkészültem. Úgy fogom fel a nyugdíjas időszakot, hogy azért kaptam a testi egészséget és szellemi épséget, hogy amim van, azt még átadjam. Az internetes oldal létrehozásában egyébként sokat segítenek fiaim és feleségem is, de aki olvassa, észreveheti, hogy kis unokáink is milyen fontosak az életünkben…
A teraszon a játékok, a kis piros fűnyíró is tanúskodik erről. Az unokák bizonyára gyakori vendégei a háznak.
Ádámka már öt, Sárika hároméves. Csodálatos, ahogy hétről hétre fejlődnek, új dolgokat tanulnak; nagyszerű az ő szemükön át látni a világot… Különleges élmény volt az is, amikor az általam itt a kertben ültetett szőlőt idén már az unokáimmal közösen szüretelhettük. A szőlőművelés gyönyörű napi foglalatosság; ma is látom, ahogy annak idején édesapám a gödöllői parókia kertjében ülteti a tőkéket. Ez a hatezer éve létező kultúrtevékenység a komplex tudásról és a tudás évről évre való megőrzéséről szól. Mert, hogy miként metsszünk, ahhoz tekintetbe kell vennünk a tőke állapotát, a fajtáját, el kell látni tápanyaggal, meg kell védeni a gombás betegségektől, zöldmunkát kell végezni, gondoskodni kell, hogy megfelelő napfényt és elegendő szellőt is kapjanak a hajtások… jó termés csak azután várható. Így van az embervilágban is. Nem véletlenül mondja Jézus, hogy „…én vagyok az igazi szőlőtő, az én Atyám pedig a szőlőműves.”
Visszavonulva is teljes, gazdag életet él. Lelkész-pszichológusként, megtapasztalva a nyugdíjaslétet, mit üzenne azoknak, akik még ez előtt az élethelyzet előtt állnak?
A „nyugdíjhalál” általában egy-két éven belül következik be, ha valaki nem készült fel a változásra, s nem bírta elfogadni az új állapotot. Én tudatosan készültem – úgy fogtam fel, hogy most egy új életszakasz kezdődik számomra. Ki-ki a kapott kegyelmi ajándékai szerint élje meg a nyugdíjas éveket. Nekem széles érdeklődés adatott; a természet, a művészet, a tudomány, az irodalom, a társadalom, a Biblia dolgaiban való elmélyülés mind-mind örömet ad. Nem szabad, hogy az ember élete zsákutcába fusson, minden helyzetben észre kell venni Isten ajándékait. Az öregkor egyik nagy veszélye a beszűkülés, amikor valaki már nem akar kimozdulni, s nem tudja gazdagítani magát lelkiekben. Szellemileg olyan ez, mint testiekben az erek elmeszesedése. A földi élet lehetőséget ad arra, hogy a világ, Isten, és a saját emberi dolgainkból is állandóan épüljünk, megújuljunk. Színesen és értékesen lehet élni ilyenkor is, tudatában annak, hogy mi az, ami már nem a mi dolgunk, s amit nyugodtan átengedhetünk másoknak.
Hogyan készül a család az ünnepekre?
A gyermekeink párjaikkal önálló családokká lettek. A karácsony ünneplése kényes terület minden induló házasságban, hiszen ki kell alakítani a közös, új szokásokat. Mi tudatosan vigyáztunk, hogy ne avatkozzunk be gyerekeink életébe, hagyjuk, hogy maguk alakítsák ki szokásaikat. Mégis lett, mintegy magától olyan közös karácsonyi alkalmunk, amikor mindenki itt van a családból. Ilyenkor összejövünk egy ünnepi ebédre vagy vacsorára, s ez így nagyon jó. Egy távol-keleti mondás szerint a bölcsesség három dologból áll: tudni felkészülni, tudni elvégezni a feladatot, és tudni visszavonulni… A gyerekek felnőttek, s azt látjuk, egy másik minőségben a dolgok úgyis összeállnak. A titka pedig annyi, hogy engedni kell őket érett, önálló felnőttekké válni.
Zsuzsával, feleségével nemcsak a munkában és szülőként, hanem nagyszülőként is szoros köteléket alkotnak.
Most ráérünk arra, hogy a sok-sok közös, és önálló munka, meg a három gyerek felnevelése után a kapcsolatunkat, hadd mondjam így, a barátságunkat is elmélyítsük. A szimbolikus gesztusok is sokat jelentenek, ahogyan feleségem támogatja a napi szellemi munkámat, én pedig figyelek arra, hogy mindig legyen friss virág az asztalán… Egymást folyamatosan segítjük, ha kell, tanácsoljuk, mindig észrevesszük, amikor a másiknak gondja van, megbeszéljük a családi dolgokat, és a világ történéseit is. Néha meg csak leülünk a teraszon, nézzük a szép tájat, az alkonyatot és beszélgetünk… Régen ritka volt, hogy ennyi minőségi időt tudjunk egymással tölteni.
Közeledik advent – mit jelent ez a fajta különleges várakozás?
Isten igéje naponta segítséget ad ahhoz, hogy az élethelyzetben, amelyben vagyunk, mit jelent egy lépcsőfokkal feljebb emelkedni. De ehhez ki kell lépni a köznapiságból. Jézus felvitte a tanítványokat a hegyre, és ott elváltozott előttük. Ebben a „hegyre felmenetelben” teremtődik meg az, hogy felvértezettebbé válunk a mindennapi sebezhetőségnél. Advent pedig számomra mindig különösen is azt jelentette, hogy a jövő az Úré. Igyekszünk, aggódunk és küszködünk – de ő az ajtónk előtt áll és zörget… Gyermekszívvel ez persze összefonódott a karácsony-várással, a majdani ajándékokkal is, de számomra mind a mai napig mégis leginkább ezt jelenti: eljön az Úr! Ez pedig erőt ad és megsegít, hogy éljünk. Nagyon szeretem az adventi időszak csöndes várakozását.
(Kehely online, 2017. decemberi sz.) Riporter: Kolos Emőke
