A Bárány és a fenevad

Igehirdetés 2006. július 23.

A Bárány és a fenevad

 

Lekció: Dán 7,2-18
Textus: Jel 17,8   Jel 17,12   Jel 17,14

“A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs, és az alvilágból jön fel, de elmegy a kárhozatba. És csodálkoznak a föld lakói, akiknek nincs beírva nevük az élet könyvébe a világ alapítása óta, látva a fenevadat, amely volt és nincs, és mégis jelen van.
A tíz szarv pedig amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak királyságot, de a fenevaddal együtt kapnak  egyetlen órára.
Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya, és akik vele vannak, azok elhívottak, választottak és hűségesek.”

 

Imádkozzunk!

Istenünk, megfoghatatlanok a te titkaid és csodálatosan gazdag emberi életünk, de megvalljuk, nem is tudjuk, milyen mélységek felett járunk és micsoda hatalmak pályáznak életünkre és lelkünkre. Köszönjük ajándékozó jóságodat, testi életünket, egészségünket, értelmes elménket, mert ezek mind a te ajándékaid. És köszönjük, hogy most ide hívtál minket, ahol igéd hirdettetik. Adj nekünk alázatot és halló szívet, hogy ne legyen hiába a kimondott szó, hanem Lelked által eljusson hozzánk belőle az, ami ránk tartozik és üdvünket munkálja. Imádkozunk azért, hogy adj közöttünk lelki megújulásokat, megtérő és megtisztuló emberi életeket. Imádkozunk a Szentlélek áldásáért, aki újonnan tud szülni még felnőtt embereket is. Megváltó Jézusunk, hallgass meg minket! Ámen.

 

Igehirdetés

Dániel álmában négy állat jön fel az óceánból, amit az álom későbbi részében a magyarázó angyal négy birodalomnak nevez. Egyik rémesebb, mint a másik: oroszlán, medve, párduc, a negyedik pedig egyszerűen fenevad-szerű. Azt mondanánk, túlzás, hogy a próféta ilyen kegyetlen, bestiális valóságoknak látja a különböző ókori uralmi rendszereket. A medve például sok húst eszik, ami az emberéletek milliókban való pusztítását jelenti, az álom látomása szerint éppen három oldalborda lóg ki a szájából. A fenevadról meg egyenesen azt mondja, hogy iszonyatos és rendkívül erős, nagy vasfogai vannak, amikkel zabál és mindent összezúz, a maradékot pedig lábaival összetapossa.
Sajnos, nem lehet túlzásnak tartani e képeket, ha arra gondolunk, hogy az ókori birodalmak közül például az asszír hódítók kedvelt szórakozása volt, hogy felvágták a terhes asszonyok hasát, hogy falhoz vágják a magzatokat, a perzsa birodalom pedig leleményesen feltalálta a keresztre feszítés kivégzési módozatát az engedetlenek elrettentésére. A huszadik század a maga hadi fejlesztéseivel és iparszerűen űzött gyilkolásával azt mutatja, hogy ezen uralmi módszerek valóságos és cseppet sem divatjamúlt lehetőségek.

 

Dániel azonban nem csak alvilágból felmerülő bestiákat lát, hanem az Öregkorú törvénykezését is, akinek ruhája hófehér, haja mint a tiszta gyapjú, széke tüzes lángokból áll és tűzfolyam jön ki színe elől, ezerszer ezren szolgálnak neki és tízezerszer tízezren állnak előtte; ítélők ülnek le és könyvek nyittatnak meg. Akkor az ég felhőiben, vagyis felülről, az égből egy Emberfia jön el, egy valóságos ember, aki nem démoni és nem bestiális. Az Öregkorú felé tart, odavezetik hozzá: az dicsőséget és országot ad neki, s minden nép, nemzet és nyelvjárás neki szolgál. Hatalma örökkévaló, nem múlik el, királyi uralma pedig nem semmisül meg.

 

Ez a látomás azt mondja ki – s ebben az értelemben idézi a Jelenések könyve is a képsort – hogy a földi uralmak alulról származnak, az alvilág démoni erői felől, gyilkolnak és hazugok, sátáni a tevékenységük; de van egy felülről származó is, amely örök és nem dől meg soha. Jézus uralmát látja ilyennek a tanítvány. A Jelenések könyve arról beszél, hogy a fenevad alvilágból felmerülése mindenkor esedékes, s legfőbb szándéka ártani azoknak, akik az Emberfiát követik.

 

” A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs, és az alvilágból jön fel, de elmegy a kárhozatba. És csodálkoznak a föld lakói, akiknek nincs beírva nevük az élet könyvébe a világ alapítása óta, látva a fenevadat, amely volt és nincs, és mégis jelen van.
A tíz szarv pedig amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak királyságot, de a fenevaddal együtt kapnak  egyetlen órára. Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya, és akik vele vannak, azok elhívottak, választottak és hűségesek.”

 

Mit mond nekünk ez a Bibliai üzenet? Mindenek előtt azt, hogy az emberélet hatalmas erők küzdelmének a színtere. Nem babra megy a játék, életről és halálról van szó. Akit egy oroszlán vagy egy medve megtép, az nem nagyon szokott életben maradni. A névtelen fenevadról nem is beszélve, akire már nevet sem talál a próféta, egyszerűen csak fenevadnak hívja és borzalmasnak, rettenetesnek és nagyon erősnek nevezi. Az élet komolyan vételéről van tehát szó, arról, hogy a linkség, ahogy azt ma nevezni szoktuk, cseppet sem súlytalan és cseppet sem következmények nélküli dolog. Egyszerűen elvész tőle az életünk.

 

Furcsa módon el lehet azonban komolytalankodni az életet hallatlanul fontoskodó, sőt kifejezetten szenteskedő képpel is, mert álarcot viselni mindig komolytalan dolog. Ahogy tisztességtelen dolog mást mondani és mást tenni, vagy mást ígérni és valami egészen mást megvalósítani. A hitetés, a hazugság minden formája ide tartozik. A bestiális uralmak kedvelt eszköze a hitetés, a dolgok másnak beállítása, mint amik, pedig még nem is beszéltünk a “nagyokat mondó és istenkáromló száj”-ról (Jel. 13,5kk), amit a Jelenések könyve szerint a fenevad használ.

 

Ezeket a dolgokat mindig meg lehetett találni a világban és ma is megvannak, de mégis fontosabb őket saját magunkban tetten érni, mint csupán a világot korholni érte. Mert elhitetni mi is nagyon tudjuk ám magunkat. Minden illúzió, amit többre becsülünk, mint az igazi, talán kiábrándító valóságot, minden önáltatás, amivel álomvilágba ringatjuk magunkat, noha tudjuk, hogy a valóság nem olyan, az élettől idegen, sőt leggyakrabban élet-ellenes és alvilági eredetű. Egyszer csak felmerül egy gondolat, mint a fenevad az óceán mélyéről, és ott van és hatalmaskodik rajtunk.

 

Pedig a fenevadról azt halljuk, hogy “van, noha nincs.” Ez a különös és mégis nagyon találó fogalmazás arról szól, hogy a fenevadnak nincsen igazi lét-értéke. Semmi örök értéket, semmi igazi valóságot nem képvisel, sőt éppen azt akarja elrabolni tőlünk, emberektől, ha már van ilyenünk, mégis micsoda hatást tud kifejteni. “Van, noha nincs.” “Volt és nincs, mégis jelen van.” Jelen van az agyrémekben, az önmagunkba szuggerált félelmekben, a megzabolázhatatlan vágyakban, az engesztelhetetlen bosszúvágyban, minden szeretetlenségben. Jelen van minden hitetésben, hazugságban és jelen van minden gyilkos indulatban. Úgy hat és úgy működik, mintha valóságos személy lenne, pedig nincsen is igazából. Hányszor elhisszük, hogy feldúlt, bosszúvágyó lelkünk a saját legigazibb énünk! Összetévesztjük magunkat egy gyilkossal, még hősnek is gondoljuk magunkat, pedig egy nem létező valakit szolgálunk ezzel.

 

A fenevad “nincs” abban az értelemben, hogy uralma, ha valahol engednek neki, feltétlenül becsapja az embert, nem bizonyul örömteli uralomnak. Azt ígéri, olyanok lesztek, mint Isten, és még attól is megfoszt, hogy emberek tudjunk lenni!

 

És ez a fenevad, amelyik van, de igazi értelemben még sincsen, mert hatni ugyan tud, nagyon is, de megtartani, örök életet adni már nem tud, ez a maga hatásával “jelen van” az emberi lélekben és jelen van a történelemben és senki le ne becsülje a hatalmát. Mert igaz, hogy csak időszakos ez a hatalom, nem pedig végleges, de azért komolyan kell venni és a harcban egyetlen pillanatban sem szabad átállnunk az ő oldalára. Aki ezt mégis megteszi, azt bélyegével látja el, oda teszi a bélyegét a kezére vagy a homlokára, a cselekedeteire vagy a gondolkodására, vagyis egyszerűen kisajátítja magának, az enyém vagy, és ennél nagyobb baj már nem is érheti az embert. Mert a legfontosabb dolog, és ez lehet egyetlen egy igazi vigasztalásunk, hogy mindig tudjuk: úgy életünkben, mint halálunkban nem a magunké, hanem hűséges Megváltónknak, Jézus Krisztusnak tulajdona vagyunk. Ezért beszél a Jelenések könyve olyan sokat arról, hogy mi történik azokkal, akiken ott van a fenevad bélyege, és mi lesz azokkal, akiken nincs, mert megőrizték, nem adták el magukat neki.

 

Mai igehirdetésünk igazi főszereplője mégsem a fenevad, hanem a Bárány Jézus. Milyen hatalmas könyv a Biblia, hogy merészeli a legrettenetesebb vonásokkal megfestett fenevad ellenpárját éppenséggel Báránynak nevezni – pedig pontosan erről van szó.

 

Aki nekünk szabadítónk, megváltónk, az nem félelmetes fogairól, hatalmas izmairól és rettenetes szárnyáról nevezetes, hanem szelídségéről és egyszerűségéről. A múlt vasárnap a növények világából vehettünk tanításokat, most ne restelljünk az állatvilágból is önmagunk lelki alkatának vonásaira nézve tanítást meríteni. Mert az állatok között vannak rablók, mint például a hiénák, aztán vannak ragadozók, vannak önmagukat álcázók, mondhatnánk úgy, álszentek, vannak csalók, hiszen a kakukk például nem rak fészket, hanem odacsalja tojását más madár fészkébe, aztán vannak alattomosan támadók, mint a kígyó és vannak teljesen fölöslegesen és öncélúan egymással hadakozók is. Láttam egyszer egy gyilkos majomhordát, amely rávetette magát egy fajtársára és addig püfölte, főleg a fejét, minden ok nélkül, a gyilkolás öröméért, mert meg nem ették, amíg az belepusztult. Aztán otthagyták. És vannak csapda állítók, mint a pók, amelyik hálót sző, és vannak mindig menekülők, amiknek csak egyetlen ijesztő mozgás kell és már elviharzanak, és vannak végtelenül lusták, mint a lajhár, szóval nagyon színes a kép. A némán és szelíden a világba tekintő, egyszerű bárány lett Megváltó Jézusunk legfőbb jelképe, a helyettes áldozatot másokért elszenvedő lény.

 

Ne féljünk most a bennünk élő fenevad helyett rápillantani erre a Bárányra, mert életünk és üdvösségünk forrása ő, és nem véletlen még maga a kép sem, amivel a Biblia kezünkbe akarja adni a róla való legfontosabb tudást.

 

Ez a Bárány nem akar hatalmat magának, mégis övé minden hatalom mennyen és földön. Ez a Bárány nem kiált és nem lármáz, a bölcsessége mégis ott van minden utcán és a kerítések szegleténél. Ez a Bárány nem túlságosan művelt és nem szívta fel magába a könyvtárak minden létező tudását, mégis ott van az igazsága minden ember szájában. Még a csecsemők és csecsszopók is őt dicsőítik. Ez a Bárány sosem alkalmaz erőszakot, mégis legyőzi a fenevadat. Ő az, aki olyan módon uralkodik, hogy uralmának sosem lesz vége. Erősödjünk meg hitünkben, hogy mi is ő hozzá tartozunk! Ő vásárolt ki minket a bűn rabszolgaságából, ő vette magára azt, amit nekünk kellett volna elszenvedni, és benne van olyan főpapunk, aki hozzánk hasonlóan mindenben megkísértetett, anélkül azonban, hogy elbukott volna. Hozzá ezért mindig mehetünk. Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyarlóságunkon. Aki énhozzám jön, semmiképpen ki nem vetem. Róla szólt ez az egész igehirdetés, akkor is, ha első felében a fenevadról hallottunk. Mert a világosság a sötétségben fénylik igazán, ahogyan azt János evangéliuma elején olvassuk.

 

Nem tehetünk arról, hogy a világ, amibe születtünk, milyen. De tehetünk arról, hogy amikor elhagyjuk majd ezt a világot, hagyunk-e magunk mögött néhány megvigasztalt, megerősített, megengesztelt embert is. Ez a mi dolgunk. Tenni a tőlünk telhetőt, erőink szerint a legnemesbekért – ahogy a költő mondja. És akkor nem lesz nehéz komolyan venni a harcot, amin valóban élet és halál, örök élet és örök halál múlik. Nem lesz nehéz felismerni a fenevad munkáját, ami életet akar kioltani, vagy magasrendű, szép, tiszta életet bemocskolni, lehúzni a mélység felé, és hazudik, mint ha könyvből olvasná. Mert hazug és hazugság atyja, ahogyan Jézus nevezi. De legyen bármilyen bestiális is a mélységből egyszer csak előtűnő és rajtunk hatalmat venni akaró fenevad, egy valaki erősebb nála, aki legyőzte és az ő győzelméből minket is részeltetni akar. Jézus, Istennek Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Hozzá szálljon az ének:

 

“Az Isten Bárányára letészem bűnöm én,
És lelkem béke várja ott a kereszt tövén,
A szívem mindenestől az Úr elé viszem,
Megtisztul minden szennytől a Jézus vériben, a Jézus vériben.” (459,1.vers)

Ámen.

 

Imádkozzunk!

Örök Isten, légy áldott, hogy nem engeded azt, hogy kétségbe essenek a tieid. Akár mi zajlik is a világban, akár hogyan hadakozik is üdvünk ellenében a gonosz, te erősebb és hatalmasabb Megváltót küldtél e világra. Köszönjük Jézusunk, hogy szelíden és szeretettel munkálod javunkat és nem engeded, hogy valamikor is ingadozzon az igaz. Bocsásd meg hitetlenségünket, hogy néha azt hisszük, nekünk magunknak kell üdvözíteni önmagunkat, pedig sehonnan máshonnan, mint a te kezedből várhatjuk ezt. Adj nekünk közelséget, bensőséges, áhítatos beszélgetéseket veled, amikor felfogjuk és megértjük szándékaidat. Segíts minket éberebb élethez, hogy ne érjen minket váratlanul a gonosz támadása, amikor lesből lecsap a vigyázatlan szívűekre. Kérünk beteg és elaggott testvéreinkért, az őket szeretettel gondozó családokért, otthonokért, hogy meg ne fáradjanak a szeretetben. Imádkozunk a munkanélkülivé lett testvéreinkért, segítsd őket kenyérkereső álláshoz. Imádkozunk a pihenőkért, a nyaralókért, legyen szereteted mindnyájunkkal. Jézus nevében hallgass meg minket,

Ámen.