A napba öltözött asszony

Igehirdetés 2009. augusztus 23.

A napba öltözött asszony

 

Lekció: Jel 12, 1-18

Textus: Jel 12,10-12

„Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólalt a mennyben: Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádolója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig.”

 

Imádkozzunk!

Istenünk, mi sok szükséget érezvén körülöttünk, segítséget kérni e szent helyre feljöttünk. Üres a kezünk, letettük a munkaeszközöket s kérjük, segíts megüresíteni szívünket is. Engedd, hogy eltávozzunk a sok hiábavalóságtól, a csalárd világtól, annak minden hamis ígéretétől, a káprázatoktól, amik megejtették szívünket. Győzd le félelmeinket, amik méltatlanok hozzád és segíts meghallani, amit te mondasz nekünk. Áldunk az igéért, amelyben te magad szólsz a világnak. Adj olyan mennyei szót, amely megtisztít, gyógyít és épít, és távoztasd tőlünk mindazt, ami unalmas, önkényes, vagy ami közömbössé tesz. Megváltó Jézusunk által segíts, hogy megújuljunk és éljünk! Ámen.

 

Igehirdetés

A Jelenések könyve tele van szimbólumokkal, képekkel, amiket meg kell fejteni, értelmezni kell. Miért írták éppen így ezt a könyvet? A válasz egyszerű: amikor ez az irat született, az első század nyolcvanas-kilencvenes éveiben már a keresztyén-üldözések második hulláma zajlott. Nem csak vigasztalásról és buzdításról kellett gondoskodni, hanem arról is, hogy a keresztyén hitigazság ne kerüljön illetéktelen kezekbe, melyek azt kiforgatják és felhasználják a hívek ellen. Az első üldözési hullám még Nero császársága idején jött az ötvenes-hatvanas években, a második pedig Domitianus idején, amikor a tartományi tisztviselők megpróbálták keresztülvinni, hogy a császárt a birodalom lakói mindenhol istenként tiszteljék. Ezekben az időkben napirenden volt, hogy a cirkuszi vadállatok elé vetették a keresztyéneket, ezért nagy szükség volt a hívek lelki erősítésére.

A Jelenések könyve vigasztaló irat, melynek lényegi üzenete, hogy Isten országa, vagyis uralma Jézus eljöttével elkezdődött a világban. Ez az uralom szilárd, Isten minden látszat ellenére kézben tartja az eseményeket és lehet benne bízni. Ő azonban nem zárja ki, hanem megengedi a szenvedéseket, ezért a híveknek a megkezdődött végidők retteneteiben, amik az idők múlásával csak fokozódni fognak, hűségesnek kell maradni, míg végül Isten új eget és új földet teremt, ahol elnyerik helyüket közelében.

Sokan próbálták a “világvége” időpontját kiolvasni a Jelenések könyvéből, pedig a víziók eleve ellenállnak konkrét és pontos számításoknak. A hetes sorozatok nem a végidők „menetrendjét” adják meg, hanem művészi módon egybeszerkesztett fúgák, amik egy adott témát variálnak. A téma lényege legtöbbször az, hogy a világra, és magukra a hívekre is egyre nagyobb szenvedések várnak, de bármi jön is ránk el, érdemes istengyermekségünkhöz és Krisztusban való hitünkhöz hűségesnek maradni.

Mai igénk két fontos jelképpel beszél ugyanerről. A napba öltözött asszony az egyik, a sárkány a másik, és kettőjük küzdelmét látjuk. Az előbbi jelképet a középkori egyház Máriára alkalmazta, ezért ma is sokszor látni őt bizonyos templomokban csillagkoronával a fején, holdsarlón állva, terhes asszonyként kiábrázolva. A Biblia egészének jelképrendszeréből kiindulva azonban a napba öltözött asszony nem más, mint Isten hűségeseinek népe, amely „megszüli” a Megváltót. Az asszony fején a tizenkét csillagból álló korona sem dekoráció, hanem Izrael tizenkét törzsére való utalás, ahogyan azt József álmában is láttuk, ahol a tizenkét csillag a tizenkét törzset jelentette. Ez az Újszövetségben már nem a vérségi és nemzetiségi értelemben vett népet, hanem a lelki családot, a Krisztusban való hitbeli összetartozást ábrázolta ki. Az „asszony” (2Ján 1) szenvedései és pusztába menekülése azt jövendöli, hogy Isten népére nagy üldöztetések várnak, amik azonban csak 1260 napig, negyvenkét hónapig tartanak, ami pontosan három és fél évet jelent. Ez a szám azért fontos, mert a három és fél csak a fele a hétnek, a teljesség számának, vagyis a látomás szerint nem örökre tartó, végleges üldöztetések jönnek, hanem csak bizonyos ideig tartóak. Jól látható, miként rejtette a könyv szerzője itt például számokba a mondanivalóját, a vigasztalást és a hűségre, kitartásra biztatást.

A napba öltözött asszony tehát Isten népe, melyet üldöz a sárkány, az ősi kígyó, ami az istenellenes erőket személyesíti meg (Zsolt 74,13 és Ésa 51,9). De nem tudja legyőzni őket, mert az „asszony” sas-szárnyakat kap, mint azok mind, akik az Úrban valóban bíznak (Ésa 40,31), és még a föld is segít rajta, mert beissza az utána küldött árvizet. Egy jó hír hangzik: Mihály arkangyal legyőzte a mennyben a sárkányt, melynek így nincs helye ott többé. De egy rossz hír is van: a sárkány a földre vettetett, vagyis az embereknek még meg kell vele küzdeni, halálos ellenségükkel.

Ezek során hangzik a mennyből egy hatalmas hang: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádolója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig.”

Ez a kijelentés arról beszél, hogy akkor is voltak Isten népe, a gyülekezet körében, akik győztek a sárkány felett – és ez az ige pontosan kezünkbe adja, hogyan győzhetünk mi is itt a földön a sárkány, azaz a Gonosz felett. Pedig, hogy az komoly ellenfél, nem vitás, mert életünkre törő, hatalmas szörnyről van szó, melyet nem lehet félvállról venni. Farkának egyetlen suhintására lehull a csillagok egyharmada – tehát nagyon erős, “kozmikus” hatalom a Gonosz! Emberölő volt kezdettől fogva, és mikor hazudik, a sajátjából szól, mert hazug és hazugság atyja – mondja róla Jézus (Ján 8,44). Éppen hazugságaiban a legveszedelmesebb, mert nagyon jót ígér, “olyanok lesztek, mint Isten” (1Móz 3,4-5) –  s végül nagyon rosszat ad, mert még emberek sem tudunk lenni, ha félrevezethet. Valóban életellenes erő!

Azt halljuk azonban, hogy a hűségesek legyőzték őt a Bárány vérével. Ez a legfontosabb üzenet, mert arról szól, hogy magunkban kevesek vagyunk a Gonosz elleni harcban. „Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk” – mondja a reformáció nagy éneke, a 390. dicséretünk. „De küzd értünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk” – folytatja, ami pontosan így is van. Nincs az a szenvedélybetegség, lelki vagy emberi nyomorúság, aminek ne az lenne a legfontosabb gyógyszere: vissza az Úrhoz – vagyis a megtérés, a visszafordulás. Nem lehet győzni az életellenes erők felett úgy, hogy valaki közben távol van a Báránytól, Jézustól. A vele való lelki közelség, eggyé válás, az ő áldozatában való “elrejtőzés” a titka minden lelki megújulásnak. Ahol ez történik, ott a gyógyulás már elkezdődött. „Nem erővel és nem hatalommal, hanem az én Lelkemmel” – olvassuk Zakariásnál (Zak 4,6). A Zsoltárok könyvének legfontosabb üzenete pedig az, hogy „Nem nekünk Uram, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget!” (Zsolt 115,1) – amit így lehet összefoglalni: nem én vagyok a fontos, hanem te, Uram. Ahol ezt valaki ki tudja mondani, s komolyan is veszi, ott a legfontosabb már megtörtént.

Térjünk hát vissza megváltó Jézusunkhoz, tisztuljunk meg “vére által”, azaz rendeljük alá testünket-lelkünket az ő áldozatának, boruljunk csak oda megint újra a golgotai kereszt elé, tapasztalni fogjuk, hogy minden kezd megváltozni. Az emberek mindig módszereket keresnek, próbálják megtalálni a trükköket, amik enyhíthetik elrontott életük fájdalmát és ürességét, és ehhez-ahhoz folyamodnak – pedig egyetlen módszer és igazi gyógyszer van, s ez Krisztus – a benne nekünk felkínált Isten-gyermekség. Akinek ez nem kell, annak nagy vargabetűket kell megtennie élete ösvényein, míg megleli a békességet.

 

Aztán azt is halljuk a mennyei szózatban a sárkányon győztes emberekről, hogy ők nem csak a Bárány vérével, hanem „bizonyságtételük igéjével” is aratták azt a győzelmet. Ami azt jelenti, hogy van itt valami emberi szavakkal is pontosan megfogalmazható tudás, tartalom – vagyis nem csupán rejtett, belső történésekről van szó.  Sok helyen megvan az első lépés, a lelki odafordulás, az érzelmi ráhangolódás, de hiányzik az értelmes megfogalmazás, a szavakkal is pontosan körülírható tudás. Pedig a Bibliának még a neve is az, hogy Ószövetség és Újszövetség, vagyis nem csak szavakba önthető tudásról, hanem jogi formulába, egyességbe, sőt írott szerződésbe is önthető tudásról van szó. Ezért kell olvasnunk a Bibliát rendületlenül, mert emberi gyarlóságunk és gyengeségünk miatt folyton elfelejtjük a jó szavakat, amiket Isten mondott nekünk, és mi örömmel is fogadtuk, sőt elkezdtük ráépíteni az életünket. A hirdetett és olvasott igére éppen olyan szükségünk van, mondja Kálvin, mint a testté lett igére, a Bárány Jézusra. A tudásunk és lelki bizonyosságunk erősödik, ha jól olvassuk a Bibliát. Nehéz győzni lelki táplálkozás nélkül!

 

Diákkoromban egyszer elmentem nyáron egy gyárba dolgozni, ahol három műszakban a legnehezebb munkát kellett végezni. Azon vettem észre magamat, hogy támolygok, mert ugyanúgy táplálkoztam, mint amikor az iskolapadban ültem. Hozzá kellett kezdenem rendesen enni, mert ahhoz a munkához sokkal több fizikai erő kellett, mint a tanuláshoz. Ma is látok lelkiekben támolygó embereket, akiknek nagyon hiányzik életéből a rendes táplálkozás. Pedig a feladat néha nagyon is emberes – már csak ilyen ez a földi élet. Jön egy eddig nem volt helyzet, egy váratlan életfordulat – és ott a kérdés, lesz-e erőm a helytálláshoz, vagy sem. Azért győztek a hűségesek „bizonyságtételük igéjével”, mert megfogalmazták maguknak a hitüket, amit egész szívükkel vallani tudtak, és nem hagytak mindent „nyitva”, ami mainapság olyan divatos és „korszerű”. Nem hagyták életük legfontosabb igazságait tisztázatlanul, felében-harmadában, maguknak és másoknak is megfogalmazatlanul, hanem egyességet kötöttek magukkal, azt kimondták, ha kellett mások füle hallatára is, és ahhoz valóban tartották is magukat. Hát erre van szüksége ma is sok embernek, valójában mindnyájunknak – hogy legyen egyértelmű személyes hitvallásunk, és éljünk is annak tartalma szerint. Akkor a homály elkezd kitérni előlünk, s derengeni kezd egy új világ partjának vonala, mint az  Colombus hajósai előtt is lehetett, mikor először megpillantották az “új világot”.

Végül még egy fontos feltétel a győzelemhez. A sárkányt úgy képes legyőzni a „napba öltözött asszony”, azaz Isten népe, hogy olyanokból állt, akik „nem kímélték életüket mind halálig.” Ez aztán végképp nem „módszer”, hanem egyszerű lelki komolyság és odaszánás. Ahogy némelyek képesek egész földi életüket egy hobbinak, vagy nem is ritkán akár egy káros szenvedélynek is odaszentelni, úgy lehetnek és vannak olyanok, akik „nem kímélik életüket mind halálig” – éspedig Isten országa ügyében. Itt tehát nem másról van szó, mint hogy a kényelemmel, a berendezkedettséggel, a jóléttel szemben, sőt, amint a mártírok példája száz számra mutatta, még a fizikai életben maradással szemben is fontosabbnak bizonyult a hit. Ez aztán magvetés lett. Jézus erre utalt, mikor arról beszélt, hogy Isten uralma alá, az ő „országába” csak minden erőnk megfeszítésével igyekezve lehet bejutni (Luk 16,16). Előtte a törvényt és a prófétákat hirdették, de Keresztelő Jánostól kezdve másik korszak kezdődött, ahol az egyéni odaszánás, és személyes hűség lesz a döntő szó arra nézve, kinek milyen sors jut.

Sok életpélda volna itt felsorolható – végig, a hit hősei. De most maradjunk egynél, ami az egyik legegyszerűbb és legkorszerűbb is. Amint emberek a jövendő generáció és hazájuk iránti odaszánással élnek, odahagyva a gyermektelen jólét kényelmét, szívükbe, majd otthonukba fogadják a kicsi jövevényeket, akiket az élő Isten, az élet Ura küld erre a világra. Ma országunkban kevesebb, mint kettő jut belőlük családonként, ezért elfogyatkozóban vagyunk, aminek egyetlen igazi oka, hogy nincs hit. Sokkal nehezebb anyagi körülmények közt is több kis jövevénynek volt hely valamikor a magyar emberek szívében. Ilyen mindennapi síkon is megmutatható, hogy valaki „nem kíméli az életét”. De azzal is, ha tesz valaki az óvodásokért, iskolásokért, a jövendő életminőségért, ha saját testi gyermeke nem lehet. Ma nem meghalni kell Jézusért – Istennek legyen hála – elég érte élni is!

Győzelem a sárkányon – a Bárány vérével, vagyis Jézus közelében élve. A bizonyságtétel igéjével, vagyis értelmes, pontos, emberi megfogalmazásokkal, amit magunk is komolyan veszünk és kimondunk. És szívbéli odaszánással, megvalósítással, amiben ha kell, magunkat sem kíméljük. Legyen  örömünk a Sárkányon való napi győzelmünkben! És adja meg az élet Ura, hogy népe szép és ékes legyen, mint a napba öltözött asszony! Ámen.

 

Imádkozzunk!

Urunk Jézus, te győztél a kereszten helyettünk, s mi részesülhetünk a te győzelmedben. Köszönjük, hogy egy lelki családként lehettünk most együtt hirdetett igéd körül. Áldunk a sákramentumokért, amikben láthatóan is kiábrázolod, hogy szeretsz bennünket és számot tartasz ránk. Légy áldott a bizonyságtétel igéjéért, amit te adsz szívünkbe. Add, hogy tarthassuk magunkat ahhoz, amit színed előtt megfogalmaztunk és imádságban kimondtunk. Segíts teljesebb odaszánására, hogy ha kell, magunkat se kíméljük: vegyél el minden kényelmet, önhittséget, ami csak akadályozza, hogy igazán a tiéid lehessünk! Ámen.