Az élet győz!

Igehirdetés 2011. április 24.
Az élet győz

 

Lekció: Márk 16,1-13
Textus: Jel 21,7
„Aki győz, örökségül nyer mindent, annak Istene leszek, az pedig fiam lesz nekem.”

 

Imádkozzunk!

Feltámadott Jézus, hozzád száll a dicsőítő ének, aki legyőzted a bűnt, szenvedést és a halált! Húsvét reggelén leborulunk előtted, aki megküzdtél a halállal s győztél. Felvetted a bűn büntetését, a kereszt gyalázatát és a végső szeretetig hűséges maradtál.  Néztük véres, szenvedő arcodat, s ott láttuk magunkat a körülötted zajongó tömegben – ilyen az ember nélküled és ellened! De íme, ma az ünnepi reggelen mint fénylő győztes Megváltónkat látunk – mert túljutottál síron és szenvedésen. Fogadj népeddé, hadd legyünk a megtisztultak gyülekezete! Töltsd ki ránk kegyelmedet, hogy mi is megtapasztalhassuk feltámadásodat a tőled vett új életben! Ámen.

 

Igehirdetés

A húsvét lényege egyetlen mondatban így hangzik: az élet győz. Erről szól minden ilyenkor tavasszal, mikor a hosszú tél után végre szépen süt a nap és jó idő van: a kék ég, a virágzó fák s az ezer kilométerről hazataláló gólyák és fecskék. Itt volt velünk a zúzmarás tél, amikor minden élő visszahúzódott, sőt akadt, ami elpusztult – az élet mégis újra virulni kezd! Az emberek rendbe teszik udvaraikat, kifestik a házakat, veteményeznek. A tavasz hatalmasan azt mondja: az élet győz!

 

Ám húsvétkor még a legszebb tavasznál is többről van szó. A húsvét nem csak az élet, hanem az Istenben való élet győzelmét jelenti. Jézusban, a „fénylő győztesben” látjuk az Istenhez talált ember győzelmét – ezért oly kedves számunkra!

 

Kétezer esztendő eltelt, hogy valaki egy Jeruzsálem melletti olajfás kertben a földre borulva imádkozott, halálos rettegések közepette. Arcáról vércseppek hullottak. Bár őrködésre kért tanítványai elaludtak, azok a percek megváltoztatták a világ történelmét. Jézus győzött, mert volt hite értünk fölvenni a halált. Az élet azon az estén emelkedett a legnagyobb magaslatra: ember ilyesmire képes nem volt. Az élet túllépett önmagán. Az önmagáért való élet mindig vesztes, még ha el is éri céljait. Jézus ezt így mondja: „Bizony mondom néktek, elvették jutalmukat.”  (Mát 6,2  Mát 6,5)  A merő életnek nincs más távlata, mint a vágyak leszakított gyümölcse, a kitűzött cél zsákmányként elérése. Nincsen fölemelő távlata, csak egoizmusa. Jézus győzelmében új ezredévek nyíltak föl: békesség és szeretet terem, ahol őt valóban követik!

 

Merítsünk ebből hitet. Az ő győzelme a hit diadala volt – belső, szívbéli győzelem, amiből kifelé semmi sem látszott. Ami látszott, annyi volt, hogy valakit kinevetnek, megcsúfolnak és – keresztre feszítenek. A világ nem tudott mit kezdeni az ő győzelmével. Pilátus legyintve kérdezte, micsoda az igazság. A vallásos zsidók azt kiáltozták, hogy szálljon le a keresztről, és hiszünk neki. (Mát 27,42) Győzelme belül volt, a szívében – az a diadal a hit diadala volt a hitetlenség felett. Mégis csak érdemes – ha senki az ég alatt meg nem érdemli, akkor is – meghozni értük ezt az áldozatot: lesznek, akik megértik, s ők is megváltoztatják életüket. Legyőzik majd magukat, pedig ők is csak emberek – fölé fognak emelkedni legelemibb érdekeiknek.

 

Jézus nem akkor győzött, amikor Nagy Konstantin császár államvallássá tette a keresztyénséget a Birodalomban, hanem azon az estén, aminek nagypéntek volt a másnapja! Minden, ami értékes e világon így született, az ember szívében, hitben hozott döntéssel. Egy magyar gondolkodó így fogalmazza meg ezt: a mű nem akkor győz, amikor sok példányban kiadják, hanem amikor megszületik. Az igazi győzelem belül van, mindig a hit győzelme. A művet, ami született, el is tüzelhetik a kályhában, már nem tudnak ártani neki – a mű győzött, amikor létrejött. Így volt ez a Jézus győzelmével is. Emberek elmentek érte éjszaka botokkal és kardokkal, mint egy rablóért, aztán letépték a ruháját, megkorbácsolták és kigúnyolva fára szögezték – de ő már győzött, amikor ezt hitben az Atya kezéből, mint meghozandó, tiszta áldozatot imádságban elfogadta. Tanítványaival az utolsó estén a végső szeretetről beszélgetett, de ők akkor még nem értették szavait. (Ján 13,7)

 

Mi már érthetjük győzelmét, amit a végső szeretet jegyében hozott – mert értünk hozta s nekünk is adta. Amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást – ennyi volt a magyarázat. Ő ezt hagyta nekünk. Erősítse ez hitünket, hogy mi is lehetünk győztesek szívünk harcainál! Van, akinek nem megy a megbocsátás, nehéz számára, hogy túltegye magát egy elszenvedett sérelmen. Győzhet benne! Van, akinek túlságosan terhelő a jövő, félelmetes mindaz, amiről azt gondolja, el kell majd szenvedje – győzhet rajta! Akad, aki nehéz természete egy-egy vonásával küzd évtizedek óta – Krisztusban ő is győzhet, önmaga felett is!

 

Hogyan történik mindez? A mögöttünk lévő évezredek arról szólnak, hogy emberek meglátták Jézust és komolyan vették, amit megpillantottak. Így változott meg Saulus élet, s lett belőle Pál apostol. Így szakadt vége az évtizedes vergődésnek az aranyifjú Ágoston életében, s lett belőle máig ható szent gondolkodó. Hány névtelen, meggyógyult életről tudunk rajtuk kívül is, akik Jézust nézték, és véle győztek! Mert Megváltónk éppen olyan, asszonytól született ember volt, mint bármelyikünk: neki is fájt, amikor barátja, Lázár meghalt, neki is rosszul esett, amikor a szavait rosszra magyarázták, elfordítva az értelmét; é azt is halljuk róla, hogy a Galileai tengeren átkelő hajóban elaludt a fáradtság miatt! Amikor rá nézünk, az embert láthatjuk – aki példát adott nekünk.

 

S a példa fontos. Amikor hosszú piros lámpa állítja meg a gyalogosokat a zebránál, s valaki elunva a várakozást, elindul, hogy átkeljen – azonnal támadnak követői. Gyermeket nevelő szülők tudják, hogy gyermekeik sokszor a legrosszabb formáját mutató szülőt utánozzák, aki kétségbeesetten hallja vissza tőlük a később leginkább megbánt hangsúlyát, s a legszerencsétlenebb mondatait. Mert a példának óriási ereje van. Istennek hála a jó példának is.  Nobel-díjas tudósaink visszatekintve vallanak arról, hogy nem az egyetememi professzoraikra emlékeznek, akik magasröptű előadásokat tartottak számukra, hanem a középiskolai tanáraikra, akiknek óráról-órára kellett készülnie s helytállnia a kamaszok között. Őket mint embereket ismerték, és jegyezték meg életre szólóan helytállásuk példáját.

 

Beteg valaki közöttünk? Nézzen Jézus szenvedéseire, s eltörpülnek majd fájdalmai. Magányos valaki? Nézze a kertben imádkozó Jézust – még a legszeretettebb tanítványai is magára hagyják… Rettent valakit az elmúlás? Ez alighanem mindenkire vonatkozik. Nézzen arra, aki legyőzte a halált!  Jézust, aki azt kellett mondja “elvégeztetett” – húsvétkor már fényes dicsőségében fogja látni – “mint aki halott volt, és íme, él.”  (Jel 2,8) Ő azért jött, hogy mi mindig őt nézzük – sőt, arcán át az örök Atya vonásait is megpillantsuk!
Végül pedig a legfontosabb: a Jézus győzelméről. Azért győzött, mert benne élet volt, s az romlástól mentes volt.  Jézusban nem az eszme és az elvont igazság, nem is csupán az erkölcsi magasság volt a döntő. Benne élet volt, Istentől való, igazi és valódi. (Ján 1,4) Ez győzte le a halált, ez győzte le a bűnt és a szenvedést. Azért fontos ez, mert hajlunk arra, hogy benne valami elvont igazságot tiszteljünk – s ezzel el is távolítjuk őt valami elérhetetlen magasságba. Pedig ő azt akarja, hogy mi is éljünk! “Én élek, s ti is élni fogtok!” – mondta tanítványainak. (Ján 14,19) Más alkalommal pedig azt mondta “én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek.” (Ján 10,10) Amikor tőlünk azt kéri, menjünk be a szoros kapun és járjunk a keskeny úton (Mát 7,13-14), akkor nem kevesebb életet akar, hanem többet! A világ azért mond nemet keresztyénségünkre, mert ezt hiányolja – pedig Jézus ezt akarta. Nem elvenni akar életünkből, hanem hozzátenni!

 

Ez olyasmi, amit a magyar közmondás velősen így fogalmaz, hogy “a kevesebb több.” A mennyiségileg szaporított örömök csömörhöz vezetnek, a minőségében értékes pillanatok azonban mindig emlékezetesek maradnak. Fájdalommal tapasztalni, hogy milyen sokan püfölik és zúgatják a zongorát bombasztikusan a hangversenytermekben – míg a csöndes, egyszerű és tiszta játék ritkaság. A mennyiség uralma. Elszomorító látni, hogy miként jelennek meg a piacokon a felfújt, hatalmas méretű gyümölcsök, amiknek csábító a színe és a mérete, ízük azonban meg sem közelítik a régieket. Csak egy példát említsünk: a dunabogdányi és nagymarosi málna aromája páratlan – mégis a háromszor akkora, ízetlen külföldi málnával van teli a piac. Holott nem az a kérdés, mi minek látszik, hanem az, hogy a valóságban milyen!

 

A keresztyén hit messziről önkorlátozásnak látszik, hiszen nem az örömök mennyiségének szaporítását ajánlgatja – de a tiszta öröm értékesebb a mennyiségében sok, felhabzsolni való örömhöz képest. Jézus győzött, mert ismerte az örömnek e titkát. Ő életet akart, de nem önmagában, hanem életet Isten színe előtt! Ezért beszélte meg döntéseit az Atyával, s csak aztán valósította meg azokat. Benne ez az élet győzött – s minket is ez szólongat húsvét reggelén. Nem azt akarja, hogy nekünk pusztán az életből, hanem azt, hogy a mennyei életből legyen több! (Luk 12,33)

 

Húsvétkor ez győzött, s nekünk ilyes ígéreteink vannak: “Aki győz, annak nem árt a második halál” (Jel 2,11).  “Aki győz, annak hatalmat adok a népek felett.” (Jel 2,26).  “Aki győz, annak nem törlöm ki a nevét az élet könyvéből, hanem vallást teszek róla az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.” (Jel 3,5).  “Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában és soha többet onnan nem kerül ki, mert ráírom az én Istenem nevét, és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek nevét.” (Jel. 3,12). De eszünkbe juthat az is, hogy „Mindaz, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1Ján 5,4)

 

Isten tehát “kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát örök szövetség vére által” (Zsid 13,20), ez a mi húsvétunk öröme! Merítsünk hitet a Jézus győzelméből – amint hallottuk, ő a “szív elrejtett emberében” győzött (1Pét 3,4), világraszóló győzelemének semmi külső jele nem volt.  Tanítványai elaludtak s elárulták, a hatalom pedig úgy ment rá, mint egy latorra. (Luk 22,52-53) Merítsünk életünk harcaihoz példát tőle, akinek ugyanolyan nehéz volt győzni, mint bárki másnak – de hűséges maradt a keresztfának haláláig. S merítsünk tőle életet, mert mikor ő győzött, a mennyei győzött a merő életen. Valósággá vált az ígéret: „Aki győz, örökségül nyer mindent, annak Istene leszek, az pedig fiam lesz nekem.” Így legyen! Ámen.