Van-e eleve elrendelés? Elméjüket köszörülni szerető, hitvitázó ifjak szívesen esnek egymásnak a téma kapcsán. Hazafelé tartó, bölcs és alázatosabb lelkek inkább saját magukkal beszélgetnek róla, mikor visszatekintve megpillantják sorsuk egy-egy fontosabb összefüggését. Erről szól az alábbi igehirdetés.
Kevés olyan hiteles lenyomata van az emberi életnek, mint a pusztai vándorlás: éhínség, szomjazás, mérges kígyók – máskor pedig égből hulló manna, sziklából fakadó víz, és biztos vezetés az éjszaka sötétjében… De miért kapjuk a magunk különös, semmihez nem hasonlítható útját? Erről szól az alábbi igehirdetés.
Japánban kinevetett a taxis, amikor borravalót akartam adni a fizetségéhez. Tény, hogy fehére ingben, nyakkendősen, s fehér kesztyűben vezetett, ami önmagában sem mellékes, ott ilyenek a taxisok – de csak nem képzelem, volt a derűjében, hogy ő eltesz olyan összeget, ami több annál, mint amit a taxióra mutat…? Erről (is) szól az alábbi igehirdetés.
Nézem az ipari kamerák fölvételeit a híd összeomlása pillanatáról. Esik az eső, rohannak az autók, amikben emberek ülnek, minden olyan hétköznapi – s tudom, hogy ők ott pár másodperc múlva már nem fognak élni… Erről (is) szól az alábbi igehirdetés.
Aratásért hálaadás idején ünnepi szólamokat keresnek, és kapnak is sokan. Mi egy napi bibliai igében is föllelhetjük az életnek kenyerét. Erről szól az alábbi igehirdetés.
KIEMELT ANYAG A HONLAPON: Tompa-kiállítás megnyitó az „Események” menüpontban
…………………………….
Hangoskodó emberek, akik szeretnek igazságot osztani, szívesen beszélnek mások bűneiről. Kedvenc foglalkozásuk bizonyos egérutat jelent számukra, mert addig sem magukról van szó – de ez nem az igei alapállás. Egy ószövetségi rendelkezés reflektorként világít be a homályba, egészen nehéz helyzetben is mi a teendő. Erről szól az alábbi igehirdetés.
Minden ember életének van egy alapvető dallama: az egyiké kicsit búsongó, a másik szeret masírozni, a harmadik bonyolult és rejtélyes, mint az Enigma Variációk – megint másé csapongó, valóságos capriccio. Figyeljük meg az apróságokat a homokozóban: beszélni még alig tudnak, de már dúdolnak játékukhoz, éneklik életük dallamát… Némelyek azt állítják, van külön dúr, és van moll hangolású lélek is – egy biztos: ahol szeretet van, ott általában meghallják az emberek egymás „életdallamát” és – elfogadják azt. Szeretet nélkül ez nem szokott sikerülni. Szeretet nélkül az emberek megpróbálják egymást átnevelni: ne olyan legyél, amilyen vagy, hanem amilyennek én álmodlak téged… Egyszerűen nem hallják, kicsoda a másik – a botfülűek! Pedig jól tudhatnák, ha máshonnan nem, megint csak a zenéből, hogy hárfán nem lehet trombitálni, dobon pedig nem lehet hegedülni… Erről szól az alábbi igehirdetés.
Amikor valaki bajban van, kétségbeejtő körülmények közé jutott megesik, hogy ilyesmit hallunk tőle: „Engem már Isten is elhagyott…!” A Szentírásban viszont számtalan olyan nehéz helyzetet találunk, amikor az Úr nagyon is közel jön, sőt koncentráltan jelen van. Egy ilyenről szól az alábbi igehirdetés.
Az élet bizonyos dolgai nincsenek hatalmunkban. Történelmi kataklizmák, természeti jelenségek, de még fontosabb életfordulatok is inkább megesnek velünk, mintsem mi határozzuk meg őket. Mi az, ami mégis egészen rajtunk áll? Erről szól az alábbi igehirdetés.
Megesik, hogy keresztyénektől azt kérdik, mi a te hited. Mondd el röviden, miként gondolkodsz. Ilyenkor aztán legtöbbször körülményes magyarázkodás kezdődik, amely után a hitetlen igazolva látja magát, s diadalmasan megállapítja: ezt a ködös rendszert még ő sem látja át… Lehet a hitről egyáltalán egyszerűen gondolkodni? Erről szól az alábbi igehirdetés.