Igehirdetés 2011. november 27.
Felülről jön a fény
Textus: Ézs 9,1-6
„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midián napján. Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz. Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!”
Imádkozzunk!
Hatalmas Isten, aki örök teremtő jóság vagy, hozzád szólnak emberi szavaink. Nem is tudjuk, miként képzeljünk el tégedet, s helyénvaló-e próbálkozásunk, hogy veled beszélgessünk – ám a szívünk azt mondja, rád bízhatjuk magunkat, mert ami csak van, létezik, az mind a te munkád. Bárhová mennénk a hatalmas mindenségben, mindenhol ott vagy: ha akarnánk sem rejtőzhetnénk el előled. Kitárjuk lelkünket: vizsgálj meg, van-e bennünk hamisság. Ébressz, emlékeztess, adj erőt hozzád méltó igyekezetre, hogy befogadhassuk, ami tőled való és ránk tartozik. Ámen.
Igehirdetés
Advent első vasárnapján még azokat a napokat éljük, amikor napról napra nő a sötétség, rövidülnek a napok. Majd karácsonykor jön el a fordulat, amikor mindez megáll, újra növekedni kezd a fény, és hosszabbodnak a nappalok. Óegyházi bölcsesség rögzítette a Jézus születése ünnepét a naptárnak éppen arra a részére, hiszen Megváltónk világra jöttének csak az évszámát tudjuk pontosan, hónapját és napját évszázadokkal később, utólag határozták meg. Nem is lehetett volna jobb a választás, hisz karácsonykor valóban a mennyei fény öltözött testbe. Jézus jöttével olyan ember született, aki Isten örök szeretetét hozta el, és akinek nevére minden térd meg kell hajoljon. Nincs fényesebben ragyogó név az ég alatt, mint az övé.
E nagy és felülről való világosságot várta minden nép – zsidók és pogányok egyaránt, s várjuk mi is, mai emberek, mert mindnyájunknak szükségünk van rá. Nagy ugyanis bennünk a sötétség: hiába szépen kivilágított a nagyvárosok sok utcája, villódznak a képernyők minden lakásban és rengeteg információ rohan a számítógépek hálózatán. Félelem, hamisság és gyűlölet, igen, ezekben élünk – s nagy szükség volna világosságra. Ezért jó hallanunk a nagyszerű evangéliumot, hogy az égi fény egyszerűen eljön hozzánk. Az örök Atya úgy döntött, ő nekünk adja a Világ Világosságát egy kisfiú születésével – s ha ő így döntött, ez így is van!
A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog – “… mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” Bárki meghallhatja ezt a nagyszerű evangéliumot: Isten egyszerűen – ad. Nem követel, nem kér számon, nem ítél – hanem lehajol hozzánk és ad, éspedig nagyszerű világosságot. Advent idején összesen ennyi a dolgunk: ráhangolódni a végtelen, ajándékozó jóságra. „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát – a halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.”
Bezárt szívű testvéreim, nyissuk ki magunkat! Mindenki el van foglalva valamivel. Aktuális intézni valóval, amit a templom után még le kell bonyolítani, egy friss lelki sebbel, ami nagyon fáj, egy elveszett illúzióval, egy frissen ránk tört félelemmel – és ezek mind-mind bezárják a szívünket s azt mondják – foglalkozz csak magaddal. Az ige pedig azt mondja, feledkezz el magadról! Nyisd ki a szívedet a téged kereső világosság számára. Ez meggyógyítja majd a szíved sebeit, megvigasztal majd a szomorúságodban és ki tudja oldani belőled a negatív érzéseket. Csak ne zárkózz el előle, ez a világosság egyszerűen eljön hozzád. Ott van, körülvesz, úgy kell becsukd a szemedet, hogy ne vedd észre…
Sokakat régi rossz dolgok tartanak fogva: elrontott döntések, rosszul sikerült életfordulatok, lehúzó emberi tulajdonságok, szokások, amik erősebbeknek tűnnek mi magunknál. Aztán vétkek is, amiket még megvallani is nehéz, nem hogy elhagyni. A világ is sötét körülöttünk, hiszen számunkra ismeretlen erők százmilliárdokat tudnak órák alatt kivonni országunkból, ha akarnak, úgy, hogy minden jó igyekezetünk hiábavalóvá válik – gyötörhetjük magunkat fölöslegesen, minden csak rosszabb lesz. Megjelent már a mi országunkban is a 14 év alattiak bűnözése, éspedig élet elleni erőszak formájában is, és sorolhatnánk a többi ijesztő változást – bizony, nagy itt a sötétség! De ne csak ezekre a súlyos dolgokra gondoljunk. Hányszor látja az ember, hogy megy az édesanya az utcán, mobilozik valakivel, mellette pedig baktat szótlanul a 3-4 éves gyermeke, akivel nincs, aki beszélgessen… Pár évtized múlva talán ő is magára fogja hagyni a szülőjét, hisz erre tanították már akkor, amikor még kicsi volt.
Mégis, ilyen világban élve is hittel hihetjük: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát – a halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.” Ahogy eljött a világba a Jézus születésével az Istentől való világosság, úgy hozzánk is eljön – és semmi meg nem akadályozhatja, hogy velünk legyen! Hogyan munkálkodik ebben a világban? Sajátos utat választott: az egyes ember lelkén át! Nem kerül meg minket, nem száll el a fejünk felett, hanem bekopog hozzánk és azt mondja, jobb lehet ez a világ, amiben élsz, egy feltétellel: ha előbb te magad leszel jobbá. Rajtad át, a te lényedet felhasználva akarom a lecsúszott világot nemesebbé, a sötét viszonyokat világosabbá tenni. Ha te nem akarod, marad minden a régiben. Ha kinyitod a szívedet, rajtad át én magam is bejövök a világba, egész fényemmel!
Isten csöndes adventi szavát nem is olyan nehéz meghallani. Aki nem zárkózik el, egyszer csak csodálkozva tapasztalja, hogy már nem is tudja a világ dolgait e nélkül a világosság nélkül nézni. Nincs olyan félelme, ami mellett ne lenne ott Jézus, aki meghódoltatta „ama félelmek királyát” – a mulandóságot és annak rettegését. Beteg vagyok? Mi jót tudsz Uram kihozni ebből a mostani állapotomból? Meg tudod mutatni számomra, a benned jött fény még erre is elég…! Összetorlódtak a dolgaim, ki sem látszom a terhek alól – te biztosan készítesz valami jót és hasznosat az ilyen nehéz idő által is. Érthetetlen emberek adódnak, akik másként reagálnak, mint szerintünk kellene? Kezdenek érthetőbbé válni, mert egyszer csak ott áll mellettük a szenvedő Jézus, és már nem csak a furcsa vagy ellenséges mivoltjukat látom, amit nem tudok megérteni, hanem észreveszem szenvedésüket, hisz valaki ott áll mellettük egész fényében, s erre emlékeztet engem a lényével.
Igen, a nép, amely sötétségben jár úgy lát nagy világosságot, hogy élete dolgait elkezdi más fényben látni, a Jézus fényében, és a dolgok egészen más jelentést kapnak. Átértelmeződnek az ítéletek, amikkel mások felé fordultunk, mert kiderül róluk, hogy mennyi önigazolás bújt meg mögöttük… Új jelentést kapnak a terhek, mert áldott eszközöknek bizonyulnak valami eddig el nem jött jó felsejléséhez. A nagy világosság, ami „eljön hozzánk” magunkat akar először világosabb belsejű emberekké változtatni. Velünk akarja kezdeni, nekünk akar békességet adni, bennünk akar tiszta és erős hitet teremteni. Ha ezt elvégezheti, akkor majd nagyobb dolgok is történhetnek.
Ezek pedig abban állnak, hogy mi ilyen új, belülről kifényesedett állapotunkban akaratlanul is hozzáteszünk ahhoz, hogy mások élete is ragyogóbb legyen. Mert nem csak a rossz dolgok képesek hatni ebben a világban. Nem csak a fertőző betegségek terjedhetnek, hanem a szelíd lelkület, a bölcs mérséklet és a rendezett belső élet csöndes öröme is. Néha az ember rácsodálkozik, hogy egy-egy keresztyén testvére mennyivel előbbre jutott már nála, s a szent irigységben maga is kezd vágyakozni, hogy felzárkózzék hozzá. Így terjednek a jó dolgok, de csak ott, ahol az emberek összetartoznak, valódi közösségben élnek. Ez a közösség legáldottabb haszna. A rendezetlen, felbomlott közösségben a rossz dolgok terjednek, járványok és őrületek, az élő, szerves közösségben pedig a magas rendű, nemes élet.
Pedig néha csak annyi történik, hogy valaki megvigasztalódik, mert lát egy szép, tisztázott életet, olyat, ahol valaki örömmel és hittel tud áldozatot hozni azokért, akiket szeret. Ilyenkor azt érezzük, ennek fény és világosság van a szívében. Akik pedig látják őt, maguk is kedvet kapnak rendezni belső soraikat, hisz ezzel hozzájárulnak más ember fénnyel telibb, ragyogóbb életéhez.
Honnét lehet valakinek ereje, hogy már ne csak magára gondoljon, ne csak maga miatt igyekezzen világos, fénnyel teli, ragyogó életre, hanem embertársai érdekében is? Kizárólag attól, akinek neve “Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme.” Ahol ő ott lehet, emberek kigyógyulnak egoizmusukból, és elkezdik látni mások érdekeit is. Ő kinyit bennünket, kiszabadít az önzésünk fogságából. Elkezdjük örömünket lelni az összetartozásban, abban, hogy egymásra is – odafigyelünk…
Egy édesanya mondta el, mi történt az alsó tagozatos osztályban, ahová a kislánya jár. A gyermek osztálytársai, mind csupa jómódú családból való, költségesen öltözködő kislányok divatklubot alakítottak, de kikötötték, hogy abban „az Anna” nem vehet részt, mert ő nem öltözködik elég divatosan. Ezek a kislányok 8-9 évesek voltak, és Anna sírva ment haza az iskolából, hogy őt a többiek kizárták maguk közül. Hát ennek a fordítottja történik ott, ahol az advent fényével emberek belülről megtöltekeztek. Megvigasztalják és magukhoz ölelik azokat, akik azért sírnak, mert nem úgy sikerült az életük, ahogy maguk is szerették volna… Sokan vannak ilyenek – talán egy kicsit mindnyájan hasonlók vagyunk. Becsüljük meg a közösségünket, a gyülekezetünket, és legyünk valóban “egy test”, aminek Jézus a feje, mert arra kaptuk, hogy itt egymásban a jót erősítsük!
Legyen ez a mostani advent megújulásunk abban is, hogy az ő fénye valóban eljön. “A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.” Ő azt akarja, hogy a mi lényünkön át, annak megvilágosodásával jöhessen be ebbe a világba – mert ahol ez tényleg megtörténik, ott emberek egymás életét is fényesebbé, ragyogóbbá teszik. Így is legyen! Ámen.
Imádkozzunk!
Mennyei Édesatyánk, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozol, köszönjük, hogy mennyei fényedben akarsz részeltetni minket, földi embereket. Áldunk az advent fényeiért, a kezdődő ünnepi készülődés öröméért, és azért, hogy szívünk ajtaján újra kopogtatsz, bebocsátásra várva. Köszönjük nagy türelmedet, és azt kérjük, világíts be fényeddel szívünk elrejtett mélységeibe, hogy semmi ne maradjon, amit nem jár át világosságod. Imádkozunk két beteg asszonytestvérünkért, egyikőjük műtét előtt, a másik pedig műtét után van. Neked szolgáló szívükből száll az imádság hozzád, hallgasd meg könyörgésüket a mieinkkel együtt, amit érettük mondunk. Imádkozunk nehéz terhek alatt roskadozó hazánkért, segíts meg minket a próbatételek idején irgalmas jóságoddal. Légy velünk a most következő hét napjain: tanácsolj, vezess és adj erőt a jóra! Ámen.
