Felülről jön a fény

Igehirdetés 2011. november 27.

Felülről jön a fény

 

Textus: Ézs 9,1-6

„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midián napján. Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz. Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!”

 

Imádkozzunk!

Hatalmas Istenünk, aki örök teremtő jóság vagy, hozzád szólunk töredékes emberi szavainkkal. Nem is tudjuk, hogy képzeljünk el tégedet, és fogalmunk sincs arról, helyénvaló-e egyáltalán ez a mi próbálkozásunk, hogy veled beszélgessünk, de a szívünk azt mondja, rád bízhatjuk magunkat, mert ami van, az mind a te munkád. Bárhová mennénk is ebben a hatalmas mindenségben, mindenhol ott lennél nagyszerű megnyilvánulásaiddal, és ha akarnánk, sem rejtőzhetnénk el előled. Kitárjuk hát lelkünket előtted, vizsgálj meg minket, van-e bennünk hamisság. És mivel tudjuk, hogy még a legjobbak és a legkülönbek is méltatlanok hozzád, azt kérjük, tisztogass meg minket szent igéddel. Ébresszél, emlékeztess és készíts minket országodhoz méltó igyekezetre – Jézus nevében kérjük mindezeket tőled! Ámen.

 

Igehirdetés

Advent első vasárnapján még azokat a napokat éljük, amikor napról napra nő a sötétség, rövidülnek a napok. Majd csak karácsonykor jön el a fordulat, amikor mindez megáll, újra növekedni kezd a fény, és hosszabbodnak a nappalok. Óegyházi bölcsesség rögzítette a Jézus születése ünnepét a naptárnak éppen arra a részére, hiszen Megváltónk világra jöttének csak az évszámát tudjuk pontosan, hónapját és napját évszázadokkal később, utólag határozták meg. Nem is lehetett volna azonban jobb a választás, hiszen karácsonykor valóban a mennyei fény öltözött testbe, a Jézus jöttével olyan ember született, aki Isten örök szeretetét hozta közénk, és akinek a nevére ezért minden térd meg kell hajoljon. Az ő nevénél nincsen fényesebb, dicsőségesebben ragyogó név az ég alatt!

Ezt a nagy és felülről jövő világosságot várta minden nép – zsidók és pogányok egyaránt, s várjuk mi is, mai emberek, mert mindnyájunknak szükségünk van rá. Nagy a sötétség ugyanis bennünk emberekben: hiába oly szépen kivilágított a nagyvárosok sok-sok utcája, villódznak a képernyők minden lakásban és hiába a rengeteg információ rohanása a számítógépek hálózatán. Félelem, ellenséges indulatok, hamisság és gyűlölet, igen, ezekben élünk – s bizony, nagy szükség van itt a világosságra. Ezért kell hallanunk a nagyszerű evangéliumot, hogy az égi fény egyszerűen eljön hozzánk. Az örök Atya úgy döntött, hogy ő nekünk adja a Világ Világosságát egy kisfiú születésében – s ha ő így döntött, ez így is van!

A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog – “… mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” Bárki meghallhatja ezt a nagyszerű evangéliumot: Isten egyszerűen ad. Nem követel, nem vár semmit, nem kér számon, nem ítél – hanem lehajol és ad, éspedig nagyszerű világosságot. Advent idején ennyi a dolgunk, ráhangolódni erre a végtelen nagy, ajándékozó jóságra: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog…”

Bezárt szívű testvéreim, nyissuk ki magunkat előtte! Mindenki el van foglalva közülünk valamivel. Egy éppen aktuális intézni valóval, amit még ma a templom után le kell bonyolítani, egy friss lelki sebbel, ami nagyon fáj, egy elveszett illúzióval, egy frissen ránk tört félelemmel, és ezek mind-mind bezárják a szívünket, és azt mondják, foglalkozz csak magaddal. Az ige pedig azt mondja, feledkezz el magadról! Nyisd ki a szívedet a téged kereső világosság számára. Ez a világosság meggyógyítja majd a szíved sebeit, megvigasztal majd a szomorúságodban és ki tudja oldani belőled a negatív érzéseket. Csak éppen ne zárkózz el előle, mert ez a világosság egyszerűen eljön hozzád. Ott van, körülvesz téged, úgy kell becsukd a szemedet, hogy ne vedd észre. Vannak, akiket régi rossz dolgok tartanak fogva, elrontott döntések, rosszul sikerült életfordulatok, megrögzött és lehúzó emberi tulajdonságok, szokások, amik erősebbeknek tűnnek mi magunknál, aztán vétkek is, amiket még megvallani is nehéz, nem hogy elhagyni. És a világ is sötét körülöttünk, hiszen számunkra teljesen ismeretlen erők százmilliárdokat tudnak órák alatt kivonni az országunkból, ha akarnak, úgy, hogy minden jó igyekezetünk hiábavalóvá válik, gyötörhetjük magunkat fölöslegesen, minden csak rosszabb lesz. Aztán megjelent már a mi országunkban is a 14 év alattiak bűnözése, éspedig élet elleni erőszak formájában is, és sorolhatnánk a többi ijesztő változást – bizony, nagy itt a sötétség! De ne csak ezekre a látványosan súlyos dolgokra gondoljunk. Hányszor látja az ember, hogy megy az édesanya az utcán, vígan mobilozik valakivel, mellette pedig baktat szótlanul a 3-4 éves gyermeke, akivel nincs, aki beszélgessen. Pár évtized múlva ő is magára fogja majd hagyni a szülőjét, hiszen erre tanították már akkor, amikor kicsi volt.

És mégis, ilyen világban élve is, hittel hihetjük: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.” Ahogyan eljött a világba a Jézus születésével a nagyszerű, Istentől való világosság, úgy hozzánk is eljön és semmi meg nem akadályozhatja, hogy itt legyen velünk. Hogyan munkálkodik ez a világosság ebben a világban? Sajátos utat választott magának: az egyes ember lelkén át! Nem kerül meg minket, nem száll el a fejünk felett diadalmasan, hanem bekopog hozzánk és azt mondja, jobb lehet ez a világ, amiben élsz, de csak egy feltétellel, ha előbb te magad leszel jobbá. Rajtad át, a te lényedet felhasználva akarom ezt a világot nemesebbé, ezt a sötét világot világosabbá tenni. Ha te ezt nem akarod, akkor marad minden a régiben. De ha kinyitod a szívedet, akkor rajtad át én magam is bejövök ebbe a világba, egész fényemmel.

És ezt a csöndes szót, Isten adventi szavát nem is olyan nehéz meghallani. Aki tényleg nem zárkózik el a Jézusban közénk jött világosság elől, az egyszer csak csodálkozva tapasztalja, hogy már nem is tudja a világ dolgait e nélkül a világosság nélkül nézni. Nincs olyan félelem, ami mellett ne lenne ott az a Jézus, aki meghódoltatta még „ama félelmek királyát” is, a mulandóságot és annak rettegését. Beteg vagyok? Mi jót tudsz Uram kihozni ebből a mostani állapotomból, te meg tudod ezt mutatni számomra, a benned jött fény még erre is elég! Összetorlódtak a dolgaim, ki sem látszom a terhek alól? – te biztosan készítesz valami jót és hasznosat még az ilyen nehéz idő által is. Érthetetlen emberek, akik mindig másként reagálnak, mint szerintünk kellene? Ők is elkezdenek érthetőbbé válni, mert egyszer csak ott áll mellettük a szenvedő Jézus, és már nem csak a furcsa vagy ellenséges embereket látom bennük, akiket nem tudok megérteni, hanem észreveszem a szenvedésüket is, mert valaki ott áll mellettük egész fényében, és erre emlékeztet engem a lényével.

Igen, azt lehet mondani, hogy a nép, amely sötétségben jár úgy lát nagy világosságot, hogy élete dolgait elkezdi más fényben látni, immár a Jézus fényében, és így a dolgok más jelentést kapnak. Átértelmeződnek a megszokott ítéletek, amikkel mások felé fordulunk, mert kiderül róluk, hogy mennyi önigazolás bújt meg mögöttük. Átértelmeződnek a terhek is, mert áldott eszközöknek bizonyulnak valami eddig el nem jött jó napvilágra hozásában. A nagy világosság, ami „eljön hozzánk”minket magunkat akar először világosabb belsejű emberekké tenni. Velünk akarja kezdeni, nekünk akar békességet adni, bennünk akar tiszta és erős hitet látni. És ha ezt elvégezheti bennünk, akkor még nagyobb dolgok is történhetnek.

Ezek a nagyobb dolgok pedig abban állnak, hogy mi ilyen új, belülről kifényesedett állapotunkban akaratlanul is hozzáteszünk ahhoz, hogy mások élete is ragyogóbb legyen. Mert nem csak a rossz dolgok képesek hatni ebben a világban. Nem csak a fertőző betegségek tudnak terjedni, hanem a szelíd lelkület, a bölcs mérséklet és a rendezett belső élet csöndes öröme is. Néha az ember rácsodálkozik arra, hogy egy-egy keresztyén testvére mennyivel előbbre jutott már nála, és ebben a szent irigységben ő is arra kezd el vágyakozni, hogy felzárkózzék hozzá. Így terjednek a jó dolgok, de csak ott, ahol az emberek összetartoznak, és valódi közösségben élnek egymással. Ez a közösség legáldottabb haszna. A rendezetlen, felbomlott közösségben a rossz dolgok terjednek, járványok és őrületek, az élő, szerves közösségben pedig a magasrendű, nemes élet.

Pedig néha csak annyi történik, hogy az ember megvigasztalódik, mert lát egy szép, tisztázott életet, olyat, ahol valaki örömmel és hittel tud áldozatot hozni azokért, akiket szeret. Ilyenkor azt érezzük, hogy ennek az embernek fény és világosság van a szívében. Akik ezt már így látják, azok maguk is kedvet kapnak ahhoz, hogy rendezzék a belső soraikat, hiszen ezzel hozzájárulnak más ember fénnyel telibb, ragyogóbb életéhez.
Honnét lehet valakinek ereje ahhoz, hogy már ne csak saját magára gondoljon, ne csak saját maga miatt igyekezzen világos, fénnyel teli, ragyogó életre, hanem embertársai érdekében is? Kizárólag attól, akinek neve Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme. Ahol ő ott lehet, ott az emberek kigyógyulnak egoizmusukból, és elkezdik látni mások érdekeit is. Ő egyszerűen kinyit bennünket, kiszabadít az önzésünk fogságából. Elkezdjük örömünket lelni az összetartozásban, abban, hogy egymásra is odafigyelünk.

Egy édesanya mondta el, mi történt az alsó tagozatos osztályban, ahová a kislánya jár. A lánya osztálytársai, mind csupa jómódú családból való, költségesen öltözködő kislányok divatklubot alakítottak, de kikötötték, hogy abban „az Anna” nem vehet részt, mert ő nem öltözködik elég divatosan. Ezek a kislányok 8-9 évesek voltak, és Anna sírva ment haza az iskolából, hogy őt a többiek kizárták maguk közül. Hát ennek pontosan a fordítottja történik ott, ahol az advent fényével emberek belülről megtöltekeztek. Megvigasztalják és magukhoz ölelik azokat, akik azért sírnak, mert nem úgy sikerült az életük, ahogy maguk is szerették volna. Sokan vannak ilyenek – talán egy kicsit mindnyájan ilyenek vagyunk. Becsüljük meg a közösségünket, a gyülekezetünket, és legyünk valóban egy test, aminek Jézus a feje, mert arra kaptuk ezt, hogy itt egymásban a jót erősítsük.

Legyen ez a mostani advent megújulásunk abban, hogy a fény eljön. A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. Ő azt akarja, hogy a mi lényünkön át, annak megvilágosodásával jöhessen be ebbe a világba. És ahol ez megtörténik, ott emberek egymás életét is fényesebbé, ragyogóbbá teszik. Így legyen! Ámen.

 

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, köszönjük neked, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozol, hogy mennyei világosságodban akarsz minket részeltetni, földi embereket. Áldunk téged az advent fényeiért, az ünnepi készülődés megkezdődő öröméért, és azért, hogy szívünk ajtaján újra kopogtatsz, bebocsátásra várva. Köszönjük nagy türelmedet, amivel vársz mireánk, és azt kérjük, világíts be fényeddel szívünk minden elrejtett zugába, hogy semmi ne maradjon, amit nem jár át a te világosságod. Imádkozunk két beteg asszonytestvérünkért, egyikőjük műtét előtt, a másik pedig műtét után van. Neked szolgáló szívükből száll az imádság hozzád, hallgasd meg könyörgésüket a mieinkkel együtt, amit érettük mondunk. Imádkozunk nehéz terhek alatt roskadozó hazánkért, segíts meg minket a próbatételek idején irgalmas jóságoddal. Légy velünk a most következő hét napjain, tanácsolj, vezess és adj erőt a jóra! Ámen.