Gyermekeink jövője

Igehirdetés 2003. május 25.

Gyermekeink jövője

 

Lekció: 1Móz 15,7-18
Textus: 1Móz 12,1-3

“Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek és megáldalak, naggyá teszem nevedet és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat és megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”

 

Imádkozzunk!

 

Mennyei Édesatyánk, köszönjük, hogy jót akarsz az egész embervilággal és áldást akarsz adni a föld minden nemzetségének. Bár nem látunk téged szemünkkel, de állandóan élünk ajándékaiddal és tapasztaljuk jóságodat. Ha őszintén szembenézünk magunkkal, azt kell mondjuk, nem érdemeljük meg jóságodat, inkább feddést és ítéletet érdemelnénk tőled, aki ismered szívünk gondolatait és tudod minden cselekedetünket. Köszönjük, hogy mégis ma is van szavad hozzánk, hirdetteted közöttünk igédet, és azt kérjük, valóságosan adj hírt magadról mindnyájunknak egészen személyesen, ahogyan te tudsz szólni a szív belső emberében hozzánk, halandókhoz. Szeretnénk a te hangodat hallani. Te tudod legjobban, kinek mire van most szüksége közöttünk. Adj bátorítást, de adj intést is, ha kell, és velünk is újítsd meg szövetségedet, hogy hozzád tartozásunk ne csak látszat és külsőség, hanem a szívünk bizonyossága és elkötelezettsége is lehessen igazságod iránt. Ámen.

 

Igehirdetés

 

Alig van szorongatóbb kérdés a felnőtt ember életében, mint az, hogy milyen lesz a gyermekeink jövoje. Éppen elég bajt és veszedelmet láttunk már ahhoz, hogy legyenek szorongásaink ebben a tekintetben. Jól tudjuk, hogy a világ nem csak kényelmesebb lesz évről évre, hanem egyre veszélyesebb hellyé is válik mindnyájunk számára. Ma gyermeknap van szerte az országban, és amikor elnézzük őket, amint játszanak és örülnek az életnek, arra is gondolunk, vajon milyen világot örökölnek majd tőlünk, és milyen módon, mennyire felkészülten fognak helytállni abban a világban, ami rájuk köszönt.

Mind a két kérdésben van okunk kételyeket táplálni, mert a világ, amint zajlik szemünk előtt, nem tűnik egyre nagyszerűbb helynek az új generációk számára, és ha a világban élő embert nézzük, az sem tűnik egyre nemesebbnek attól, hogy egyre kényelmesebbé teszik mindennapjait a gépek és az elektronikai eszközök. Éppen ezért, mert így áll a helyzet, vagyis hogy mind a világnak, mind pedig benne az embernek segítségre, jó indításokra, és mindenek fölött átnemesedésre van szüksége, ezért fontos elgondolkoznunk azon, vajon milyen erok, milyen életforrások állnak ahhoz rendelkezésre, hogy segítségünkre legyenek.

Ábrahámnak három nagy ígéretet is adott Isten, amik közül egy is elég lenne nekünk, ha biztosak lehetnénk abban, hogy ránk is vonatkozik. Lesz leszármazottad, ami akkoriban az élet értelmét jelentette, tehát hogy nem hiábavalóan élsz ebben az életben. Lesz saját földed, azaz otthonod, ahol nem jövevény vagy, ez a második – és lesz áldás rajtad, méghozzá olyan áldás, ami a föld minden népe számára kihat. Azt hiszem, valóban akár egyetlen ígéret is bőven elég lenne ahhoz, hogy azt szívünkbe fogadva, annak jegyében és alapján boldogan és megelégedettségben éljünk – de hát vonatkoznak ezek az ígéretek ránk egyáltalán? Magunkra vehetjük ezeket, hogy ezek valóban a mi ígéreteink is?

Úgy hiszem, egy feltétellel igen: ha mi is Isten gyermekeiként élünk. A fiúságban, ahogy Pál fogalmazza, vagy az Isten királyi uralma alatt, ahogy az evangéliumokban olvasunk ugyanerről, vagy a Szentlélek vezetése alatt, ahogy az Újszövetség többi irata alapján mondhatjuk – valójában ezek mind-mind ugyanazt jelentik, az elhagyott, elveszített, már-már ismeretlen eredeti emberi alapállást, eredeti helyünket, eredeti, Isten gondolata szerinti állapotunkat: élni feladva nagy és nevezetes autonómiánkat, odaalázva magunkat az Örökkévaló útmutatásaihoz, ahogyan Ábrahám is az o szavára ment ki kényelmes városából, alárendelve magunkat az o irgalmas szeretetének és Lelke útmutatásainak – így, a gyermeki engedelmességben és vezetettségben élve ránk is vonatkoznak az Ábrahámnak adott isteni ígéretek, mert Urunk Jézus Krisztusnál is a fiúság és az engedelmesség titka volt az, amit az Atya a kereszthalál után következő feltámasztással igazolt, mint örök és tole helyeselt emberi alapállást.

Ezért tehát ma ez az egyetlen jó tanács és evangélium: légy Isten gyermekévé ismét, akaratod, odaszánásod, most újra, frissen, megint meghozott döntésed szerint, és az Ábrahámnak tett ígéretek neked is szóló és neked is érvényes ígéretek lesznek, téged is erősítenek, erőt és vigasztalást adnak, és ha eltévedtél volna, megmutatják a kiutat.

Gyermeknapon valóban méltó, hogy megtanuljuk az utánunk következőket úgy szeretni, mint Isten ajándékait, akiket azért kaptunk, hogy életünk ne legyen hiábavaló és üres. De talán nem mindenkinek adatott meg, hogy legyen test szerinti saját gyermeke – nem baj! Isten ígérete Ábrahám esetében is többet jelentett annál, mint hogy lesz kivel eljátszanod öreg napjaidban, lesz kire hagynod, amit gyűjtöttél, nem lesz egészen hiábavaló és üres az életed. Ábrahámnak az is mondta Isten, hogy számláld meg a csillagokat az égen, meg a homokszemeket a tengerparton, annyi leszármazottad lesz. Ez pedig az egész emberiségre vonatkozó utalás: annyi leszármazottad, éspedig lelki gyermeked lesz, mondhatnánk így, követőd, hogy azt megszámlálni sem lehet. Nem azért, mert olyan termékeny vagy, hanem azért, mert az egész emberiség meg fogja ismerni, hogy helyes úton jártál, igaz ember voltál, és követni akarnak majd ebben.

Ez az ígéret annak feltétele alatt adatik Ábrahámnak, hogy o maga megteszi azt, amit Isten mond neki, elindul, odahagyva kényelmét, és arra a vidékre költözik, amit Isten mutat neki. Tehát csak az engedelmes, Isten akaratát cselekvő embernek érvényes az ígéret, hogy lesz gyermeked, lesz követőd, lesz az életednek lelki tartalma és belső értéke, nem lesz az egész hiábavaló, amit itt töltöttél, lesz életednek nem csak célja, de értelme is.

Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy aki üresnek gondolja az életét, esetleg nem látja az értelmét, annak azon kell leginkább elgondolkodnia, vajon cselekszi-e, megvalósítja-e gyermeki alázattal Isten neki mondott útmutatásait vagy sem. Abban a pillanatban, amint az ember nem csak a saját érzelmeire hallgat – amiben nagyok vagyunk mindnyájan – és nem csak a többi ember véleményéhez igazítja cselekedeteit, ebben is erősek vagyunk általában, hanem elkezdünk hallgatni Istenünk akaratára, keressük és kutatjuk az o akaratát velünk, és ha megtaláltuk, s miért ne találnánk meg, hiszen aki keres, az talál – akkor azonnal megtelik az üresség tartalommal, nem lesz többé hiábavaló az igyekezet, és az ember élete aljától a tetejéig kifényesedik, rajta lesz Isten tetszésének a visszfénye. Derűsebbé válik, nem lesz olyan téveteg, önellentmondásos, mint amilyen emberi életünk általában lenni szokott, mert a fiúságban maga Isten van jelen. Akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai! És a fiak szabadok. És akik befogadták őt, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten fiaivá legyenek. Mennyi, mennyi ígéret, és mind nekünk szól, hogy boldogabbak legyünk ezek által itt a földön! Vegyük ezeket most szívünkre, valóban nekünk szóló ígéretek. Lesz gyermeked, lesz örökösöd és követőd, nem marad üresen és értelem nélkül az életed – csak menj ki arról a földről és válj meg azoktól, amik ragaszkodásod tárgyai voltak, és indulj el az Isten útmutatása szerint, élj gyermeki engedelmességben Isten iránt, és lesz tartalma és lesz értelme az életednek!

A második ígéret, amit Ábrahám kapott, ez volt: lesz saját földed, ha most földönfutóvá leszel is. Ha meggondoljuk, hogy azon a földön volt a világ legtöbb háborúja mind a mai napig, amiről itt szó van, mert valami miatt sokan tartják azt kívánatos földnek a maguk céljaira, talán mert a fehér, a sárga és a fekete ember nagy kultúráinak az összekötő pontján, nagyon is fontos helyen van, akkor megértjük, hogy ez az ígéret azt jelenti, hogy minden emberi békétlenség közepette és ellenére is lesz békességed és lesz otthonod. Igaz, ehhez először otthontalanná kell legyél, vállalnod kell a földönfutók sanyarúságait – de lesz otthonod és lesz békességed.

Milyen sokan nem értik ezt a titkot: először otthontalanná kell legyél ahhoz, hogy aztán lehessen saját földed és saját házad és saját otthonod! Valamit kell tudni elhagyni először, ami ismert és ami biztos és ami megszokott. Talán a saját életvezetésünk valamelyik tételét, talán a leginkább hozzánk nőtt tulajdonságot, amivel már össze is tévesztjük magunkat. Tudni először megfosztottnak lenni, hogy aztán gazdag lehessél. Először megalázni magadat, hogy aztán o felmagasztaljon, amikor o úgy akarja. Hány és hány családi békétlenségnek lenne vége egy szempillantás alatt, ha emberek először tudnának vesztesek lenni, hogy aztán Isten győztessé tegye őket! Aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, és aki elveszti az o életét én érettem és az evangéliumért, örök életre eleveníti meg azt!

Így indult el Ábrahám a semmibe, és lett örököse az ígéret földjének. Hát legyen nekünk is hitünk, hiszen Ábrahámot nem véletlenül hívjuk minden hívok atyjának, amit o tett, azt hitből tette. Lesz földed, lesz saját hazád, lesz otthonod, nem leszel űzött vad és otthontalan senki – Isten gyermeke vagy, és akkor hiheted, hogy o békességre szánt téged is. Csak hagyd el, amit o elhagyásra ítélt életedben, jöjj ki Úr-Kaszdimból, jöjj ki Háránból, indulj, amikor o indít, ne vedd semmibe útmutatásait, és lesz otthonod és lesz földed és lesz békességed – o megadja ezeket teneked!

Végül a legszebb ígéret: áldott lesz életed, és áldásod a föld minden népére kiterjed. Megáldalak téged, és áldás leszel magad is. Aki téged áld, maga is megáldatik, aki téged gyaláz, azt én is megátkozom, mondja Isten Ábrahámnak. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. Szabad ezt hinni nekünk is? Igen, szabad! Az az élet, amit mi Krisztusban nyerünk, még az Ábraháménál is teljesebb élet, amennyiben Krisztus nagyobb Ábrahámnál. Szó szerint így van leírva az Újszövetségben: íme, nagyobb van itt Ábrahámnál. És valóban, ami Ábrahámnál csak kezdet és előkép, az Krisztusban teljes és hiánytalan. O nem csak elindult egy sivatagi karaván-útra, mindig észak felé húzódva, aztán délnyugatra és így tovább, Isten útmutatása szerint, hanem legyőzte a bűnt, szenvedést és halált a kereszten és értünk is imádkozott, akik általszegeztük őt cselekedeteinkkel, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. Aki őbenne van, aki neki átadja szívében a főhelyet, az maga is áldott életet él, és a benne lévő áldás, a rajta lévő áldás kiterjed sokakra, valójában a föld minden lakójára. De a családjára, a munkatársaira, a szomszédaira biztosan, a gyülekezetben testvéreire biztosan, mert megáldalak téged, és te is áldás leszel.

Induljunk ennek a hétnek mindnyájan azzal a hittel, hogy az Ábrahámnak adott ígéretek ránk is mind érvényesek, ha hitben járunk. Lesz leszármazottunk, azaz életünk megtelik értelemmel, lesz saját földünk, amit Isten ad nekünk, vagyis nem leszünk hontalan és békétlen emberek, és lesz rajtunk áldás, vagyis nem kevesebbet, mint Isten jelenlétét fogjuk sugározni azokra, akik között élünk. Nem önzést, haragot és sértődékenységet, nem panaszáradatot és önsajnálkozást, hanem Isten Szentlelkének, jelenlétének örömét és erejét és békességét. Így legyen! Ámen.

 

Imádkozzunk!

Istenünk, te olyan gazdag és irgalmas atyánk vagy, hogy szeretetedből minden emberre telik ezen a földön. Köszönjük az ígéreteket, amiket Ábrahámnak adtál, és köszönjük, hogy hit által mi is örökösei vagyunk ezeknek az ígéreteknek. Tegyél minket méltókká arra, hogy ne csak hallgatói, hanem megtartói is lehessünk igéd áldott üzeneteinek. Imádkozunk ezen a vasárnapon a gyermekekért és az ifjakért, azokért, akik utánunk következnek. Tanítsd őket szent igéd megbecsülésére és méltass minket arra, hogy magunk is példát adhassunk nekik az irántad való gyermeki alázatból. Kérünk a nagycsaládosokért, ahol volt szeretet elfogadni a gyermekáldást és megszülethettek azok is, akiknek máshol nem jutott hely. Imádkozunk azokért a szülőkért, akik mások gyermekeit nevelik a sajátjukként. Imádkozunk a jövő héten ránk váró feladatokért, légy velünk és a Krisztus Lelkével erősíts minket munkában, helytállásban, szeretetben! Ámen.