Hamis Krisztusok

Igehirdetés 2003. november 23.

Hamis Krisztusok

 

Lekció: Márk 13,21-37
Textus: Márk 13,33

“Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő.”

 

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, Te szépnek és jónak teremtetted a földet, mi mégis egy veszélyes világban élünk, ahol ezernyi érdek akarja használni életünket. Csapda csapda hátán várja a felnövekvő, gyanútlan nemzedéket és mi magunk is szívesebben választjuk a könnyebb utat a nehezebb megküzdések helyett. Ezért van a világban annyi romlás és kedvetlenség. Köszönjük, hogy egybe gyűjtöttél minket ezen a vasárnapon, hogy megállíts minket és elgondolkozzunk azon, mire is van valóban szükségünk. Bizonyára csendre, éberségre és figyelésre, mert a mi ellenségünk, a Sátán, mint ordító oroszlán körül jár, keresve azt, akit elnyelhet, és az ő seregei néha csendben és alattomosan ejtik meg az emberi szíveket, hogy elveszítsék azokat. Könyörülj rajtunk, hogy legyen erőnk figyelni és a hirdetett igét magunkra vonatkoztatni. Te tudod, mit akarsz mondani nekünk, és adhatsz nekünk elegendő alázatot és engedelmességet is ahhoz, hogy meg is cselekedjük akaratodat, segíts minket ebben. Fiadért, a Jézus Krisztusért hallgass meg minket, és küldd el hozzánk Szentlelkedet! Ámen.

 

Igehirdetés

Félelmetes mondat mai igénkben az a jézusi jövendölés, hogy eljönnek az idők, amikor hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak. Krisztus azt jelenti felkent, meghatalmazott, Isten Lelkének hordozója, vagyis olyan ember, aki azzal az igénnyel léphet fel, hogy ő nem kevesebbet, mint Isten igazságát, a megdönthetetlen igazságot képviseli. Ilyen egy valaki volt a világ történelmében, Megváltó Jézusunk, de előtte is, utána is, sőt az ő idejében is voltak hamis krisztusok, akik méltatlan módon vindikálták maguknak ezt a tisztességet. Most, ha lehet, még rosszabb hírem van: a hamis felkentek és próféták mindenek előtt mi saját magunk szoktunk lenni.

 

Amikor az ember eltelve a valami fajta “szent haragtól” hozzáfog igazságot osztani, mintha neki az lenne a dolga, hogy ítéljen eleveneket és holtakat, amikor az ember elkezdi lesöpörni az asztalról a másik embert, mert nekem, úgymond “igazam van”, akkor nagyon közel van ahhoz, amiről itt Jézus beszél. Nem a kívül lévő hamis Krisztusok és hamis próféták a legveszélyesebbek, hanem azok, melyek bennünk laknak.

 

Az ember kiáll, és elkezdi leckéztetni a másik embert, mert úgy érzi, hogy az ő sérelmei miatt ezt megteheti – neki tehát igaza van. Neki igaza van, mert ő olyan holt biztosan tisztán látó, tévedésről vagy rosszul értesültségről az ő esetében természetesen szó sem lehet. Neki igaza van, mert a többiek alapjaiban értéktelenebbek őnála, az egyedüli értéket ő képviseli. Neki igaza van, mert annyi tapasztalattal nem bír senki, mint ő – és folyik a másik ember megalázása, ügyek és igyekezetek erkölcsi megsemmisítése – miért is? Mert nekem megdönthetetlenül és tévedhetetlenül igazam van.

 

Testvérek, ez az alapállás akkor is hamis felkentek és hamis próféták alapállása, ha a vallásos tiszteletnek írmagjáról sincs szó benne, ha semmi fajta hit és semmi fajta áhítat nem rejlik mögötte – mert az ember gőgje valóban idáig emelkedhet, hogy magát felkentnek és prófétának tekinti, és ha ezt nem is mondja így ki, nem fogalmazza éppenséggel ebben a formában, de ennek a jegyében, ennek a lendületében elképesztő rombolásokat vihet végbe más emberekben és jó ügyekben. Ha tehát a Biblia hamis Krisztusokról és hamis prófétákról szóló jövendölését hallgatjuk, akkor a legelső, amit tennünk kell, nem más, mint önmagunk megvizsgálása, éspedig abban a tekintetben, hogy mikor szoktunk az isteni küldöttek magabiztosságával ítélni, az igazság felkent birtokosaiként kinyilatkoztatni, alázat és a másik emberre való szeretetet teljes odafigyelés helyett gyalázatosan rombolni, mert – nekünk igazunk van.

 

” Minden mi igazságunk olyan, mint a megfertéztetett ruha”, mondja a próféta, és valóban, ideje volna azt a bibliai igazságot komolyan venni, ami háromszor is elhangzik a Szentírásban: “Nincsen csak egy igaz is.” Pál hozzáteszi, “Nincsen aki megértse, nincsen aki keresse az Istent, mindnyájan elhajoltak, egyetemben haszontalanná lettek, nincsen aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.” (Róm 3, 10)
Ám vannak azért nem csak bennünk lakó, hanem külső hamis Krisztusok és próféták is. Mindig is voltak a világ történelme során, de ma nagyon hatékonyak, mert lakásunkba jönnek a rádió és a képernyő révén, ahol hamisságuk abban rejlik, hogy eltakarítják a másként vélekedőt a színről, és olyan helyzetet teremtenek, mintha csak ők léteznének, más hang meg sem szólalhat. Sok embernek rossz a véleménye a politikáról, pedig ott legalább nem lehet teljesen elhallgattatni az ellenfelet, de a médiában ezt nyugodtan meg lehet tenni, egyszerűen egy-egy műsorban megsemmisítik, vagy mindenesetre meg próbálják megsemmisíteni a másik hangot, úgy tesznek, minta az igazság egyetlen csoport tulajdona lenne, nem pedig párbeszéd, megvitatás és egymás nézeteinek mérlegelése és elfogadása révén kialakuló isteni csoda, ajándék és tünemény. Amíg az igazság iránt több alázat nem támad ebben az országban, ahol élünk, amíg itt mindenki csak birtokolja az igazságot, vagy éppenséggel megvásárolja, mert arra is megvan a lehetősége, ám rácsodálkozni az igazságra nem tud és nem is akar, legyen az közéleti ember vagy egyszerű, mindennapi polgár, mindegy, addig hiába várjuk a felemelkedést ennek a hazának.

 

Jézus szerint a hamis felkentek és próféták olykor jeleket és csodákat is tudnak tenni, hiszen megdönthetetlen igazsághordozóknak tudják maszkírozni magukat, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. Ezt aztán a legszomorúbb, amikor hívő emberek is martalékukká lesznek. Az elhitetett emberek! Egyszer majd találkoznak a lelkiismeretükkel ők is, de akkor talán már késő lesz.

 

Minden bizonnyal már ez is megrendítő, ha így van – de még nincs vége. Jöhetnek, és minden felelősen a jövővel foglalkozó szakember azt mondja, hogy ha így élünk, szükségképpen jönnek is kozmikus megrendülést okozó változások. Már most is hetente állatfajok pusztulnak ki. Amint halljuk, megjelentek a szubtrópusi égövre jellemző élőlények a mérsékelt égöv alatt. A légréteg elvékonyodik és ezért több a bőrrák beteg, mint valaha, hiszen nincs, ami védjen a nap ibolyán túli sugarai ellen – ezeket már most tapasztaljuk. Ha lesz globális felmelegedés, már pedig minden egyes eldobható flakkon és műanyag pohár, (amik tömeges termelésében a csomagoló ipari cégek anyagi okokból érdekeltek), ha elégetik sósavas gázt eredményez, ami pusztítja a növényzetet és ezért ebbe az irányba hat, tehát ha lesz globális felmelegedés, az hirtelen és gyorsulva fog bekövetkezni, úgy, hogy akkor már nem lehet rajta egykönnyen változtatni.

 

Ezek a tények mindenki előtt ismertek, és mégis alig van néhány ember, aki szívügyének tekinti, hogy változtasson rajta valamit, a nagy többség szürke tömegként vonul a fogyasztói vályúhoz és táplálkozik belőle kritikátlanul. A fogyasztás templomai egyre pompásabbak és egyre összkomfortosabbak, és egyre több ember hiszi, hogy annál többet ér, minél többet vásárol. A dohányzás következményeként országunkban évente negyvenezer ember hal meg, orvosilag kimutathatóan a dohányzással összefüggő betegségben, ami az összes haláleset egynegyede. Két Szentendrére való ember hal meg egy év során fölöslegesen, mert elhitették vele, esetleg éppen a képernyőn megjelenő filmekkel és már kora ifjúságában, hogy így kell élnie, csak így ember. Közvetlen emberhalálok sokasága származik belőle, mégis szabadon reklámozható parlamenti felhatalmazással és választott képviselőink jóváhagyásával.

 

Ezek valóban “kozmikus”, mondjuk így, égbekiáltó dolgok. És még sorolhatnánk más egyebet is bőven, de most hagyjuk ezt. És ezeknek a borzalmaknak a tövében azt halljuk, még ezeknek a borzalmaknak a tövében is – hogy közel van az Embernek Fia! Amikor “a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, az ég csillagai lehullanak, és az egekben lévő hatalmasságok is megrendülnek, akkor tudjátok meg, hogy az Ember Fia közel van, az ajtó előtt”.

 

Milyen hihetetlen szép evangélium: minél nagyobb a baj, annál közelebb van hozzánk Megváltó Jézusunk. Ahol a bűn megsokasodik, ott a kegyelem még inkább bővölködik, mondja Pál a Római levélben. A bajok idején sokszor az a legrosszabb, hogy nem látunk ki a bajok közül, amint Péter is csak hullámokat látta a tengeren, Jézust pedig nem. Pedig ő közel van, az ajtó előtt – amikor nekünk “minden összejön”, akkor leginkább. Nincs messze tőled, mondja róla Mózes könyve is, itt van a szívedben, itt van a szádban, beszélsz róla, emlegeted, imádkozol hozzá, hát higgyed már végre, hogy valóban közel van hozzád! Nem távozott el tőled – ha távolinak érzed, te mentél el tőle, te fordultál más irányba, neked lett fontossá helyette ez vagy az az életben. Ő közel maradt hozzád, az ajtód előtt van.

 

Talán már zörget is. Jövő vasárnap advent első vasárnapja, amikor ezek az igék szólítanak meg bennünket: Imé, az ajtó előtt állok, és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem. Legyenek szíveink megnyíló ajtókká s ő majd bejön hozzánk. Megbiztat, megerősít, ha arra van szükségünk, megfedd és megint minket, ha szerinte az használ nekünk, de mindenképpen az új életet munkálja mi bennünk.

 

Mit ad nekünk ez a “közeli” Jézus? Olyasmit, ami nem mulandó. A gazdagság és a jólét múlandó, jól tudjuk, egy nap alatt el lehet veszteni sok mindent. Az egészség is az. Vannak nagy és fontos pillanatok, amik mégis visszavonhatatlanul elmúlnak. Nagy érzések sem tartanak örökké. Élmények úgy eltűnnek, amik egykor nagyon fontosak voltak, amikor átéltük őket, mint ha soha nem lettek volna.  Az életben minden, de minden mulandó. “Az ég és a föld is elmúlnak”, mondja Jézus – de az én beszédeim soha el nem múlnak. Az “ő beszédei” alatt pedig nem szavakat kell értenünk, vagy mondatokat, mint nálunk, embereknél, hanem értelmet adó igét.

 

Ha egyszer ő adott értelmet a munkánknak, akkor jöhet becsmérlő ember és jöhet akár hálátlan utódok sora is, azt az értelmet, amit ő adott a munkánknak, nem tudja elvenni. Ha ő adott értelmet a házasságunknak, akkor jöhetnek embert próbáló idők, új életszakaszok, ismeretlen próbák és változó időszakok, az összetartozásunk értelme megmarad, mert ő adta.

 

Az én beszédeim, “logoszom”, értelmet adó igém soha el nem múlik. Ami azt is jelenti, hogy ő a biztosítéka annak, hogy életünk nem lesz értelmetlenné, üressé. Nem mi magunk, és még csak nem is a teljesítményünk. Ha őbenne van életünk súlypontja, akkor ő vigyáz életünk értelmére – “kincsére”, ahogy a múltkor hallottuk.

 

Mi hát akkor a mi dolgunk? Letenni a hamis felkentek magabiztosságáról és alázatban elfogadni, hogy az igazság mindig több annál, amit mi tulajdonolhatunk. Túl van rajtunk, fölöttünk, Istené. Ne is legyünk ezért igazságosztók egymással szemben, mert mindnyájan megkegyelmezett bűnösök vagyunk. Örüljünk a jó hírnek, hogy ő közel van hozzánk, noha mi ilyenek vagyunk, különösen a bajok idején. Még a kozmikus katasztrófák, égig érő borzalmak, égbekiáltó bűnök idején is. És ha igaz, hogy az ő beszédei nem múlnak el soha, akkor figyelni, virrasztani, ébernek lenni – ez a mi dolgunk. Eljön az idő, és az most van, olvassuk János evangéliumában, amikor még a koporsókban lévők is meghallják az ő igéit és kijönnek onnan. Igen, van feltámadás és van örök élet, s nem csak a halál után, hanem már itt, ebben az életben is. Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő. Ámen.

 

Imádkozzunk!

Istenünk, megfoghatatlan titok számunkra a te igazságod, de hisszük és tudjuk, hogy javunkat akarod. Légy áldott a feddő szóért, amivel magabiztosságunkat megítéled, valahányszor kisajátítjuk az igazságot magunknak mások ellenében. Köszönjük, hogy minden gondunkat te rád vethetjük, mert közel vagy hozzánk. És kérünk, segíts minket megtalálni a te nem múlandó igazságodat, értelmet adó igédet életünk legküzdelmesebb pillanataiban is. Vezess minket bűnbánatra, ha vétettünk, hogy meg ne maradjunk a megátalkodottságban. Taníts minket figyelni, virrasztani és ébernek lenni, ha mindenki aludna is körülöttünk. Ments meg minket a lelki tunyaságtól, elhanyagolástól, és segíts minket elvégezni mind azt, ami ránk vár és azt, ami a saját kötelességünk. Add, hogy örömmel és szeretettel végezhessük munkánkat, és te add meg annak értelmét és értékét. Vigyázz szeretteinkre közelben és távolban. Támogass minket az igazság ösvényein, amelyeken igazgasd lábainkat! Ámen.