Igehirdetés 2000. május 28.

Hatalmi helyzetben

Lekció: Eszter 4,9-17
Textus: Eszter 4,14

“Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?”

 

 

Imádkozzunk!

Istenünk, végtelen mélységű az idő kútja, az egész történelem benne rejlik. Te magad, aki alkottad a teret és az időt, még mélységesebb és ismeretlenebb vagy számunkra. Félelemmel és reszketéssel mondjuk ki szent neved, és nem vagyunk biztosak, jó nevet mondunk-e, és ha igen, jól mondjuk-e ki. Hiszen téged az egek egei be nem fogadhatnak, örökkévaló szentségben és igazságban laksz. Köszönjük a híradást, a tőled érkező fénysugarat, köszönjük értelmet adó igédet, a Szentírásból hozzánk szóló üzenetet. Leginkább köszönjük a testté lett igét, Jézus Krisztust. Őérette kérünk, ajándékozz meg minket üdvöt munkáló belátással, hogy még a rossz dolgok is a jót vigyék előre bennünk, legfőképpen pedig királyi uralmadat. Ezért kérjük, jöjjön el a te országod! Ámen.

 

Igehirdetés

Egy nép kiirtása borzalmas gondolat. Ha ilyen felmerült, ahogy nem is kevésszer megesett már, az mindig a gonosz legközvetlenebb munkája volt. Afrikai törzsi háborúk jó részének ma is bevallott célja, hogy egymás népességét maradéktalanul kiirtsák, nem pedig az, hogy földet foglaljanak egymástól. Sajnos a fehér ember kezéhez is rengeteg vér tapad: csak itt, a 20. században több tízmillió áldozattal. De gondoljunk az ausztrál kontinens gyakorlatilag teljes őslakosságának kiirtására, vagy arra, ahonnét az angolok ehhez a mintát vették: az észak-amerikai indiánok teljes megsemmisítésére. Iszonyatos bűnök, amik felett egyetlen percre sem szabad napirendre térni, vagy úgy tenni, mintha nem történtek volna meg.

 

Azért kell ezt előrebocsátani, mert Eszter könyvében éppen Isten népének kiirtását veszik tervbe, s itt, ha lehet a népirtásnál is súlyosabb a cél – egy küldetést akarnak megsemmisíteni. A feladatot eltörölni, ami Isten megismerése és megismertetése a világ népeivel. Ez volt ugyanis a zsidó nép eredeti küldetése. Ezt jelenti zsidónak lenni, nem azt, hogy egy etnikumhoz tartozik valaki. Tévedés, mikor kívülállók, vagy akár maguk a nép tagjai így értelmezik, hogy mit jelent zsidónak lenni. A lelki Izráel, az anyaszentegyház ezt a küldetést vette föl, s ezen igyekszik a mai napig. Ez volt a zsidó nép eredeti küldetése. Amikor a perzsa udvarban, ahol történetünk játszódik, döntés született a kiirtásukra, egy szellemi feladatot, hitbeli közösséget, egy küldetést akartak eltörölni. Ez volt mindig is a gonosz igazi célja -Isten ellen ténykedik fellázadása óta.

 

A perzsa udvarral kapcsolatos híradások Eszter könyvében egybevágnak a történészek adataival. Ahasvérus király, aki nem más, mint a történelemből jól ismert Xerxész, Dárius király fia, miután nem tudta elfoglalni maradéktalanul Görögországot, csak a katonailag teljesen erőtlen Egyiptomot, meg a leáldozott babiloni birodalmat, akkor visszavonult hazájába és Susán várában féktelen tivornyázás és mulatozás között élte a kényúr életét. Krisztus előtt 486-tól 465-ig, összesen huszonegy évig uralkodott ez az ember, és itt, az ő udvarában játszódik Eszter királyné története.

 

Mint háremhölgy került az udvarba ez a zsidó lány, és a király egyik fő felesége lett, királynői méltóságot kapott. Példázza azoknak az embereknek sorsát, akik valamilyen világi okból kerültek a hatalom közvetlen közelébe, és menet közben döbbentek rá, hogy Isten nem véletlenül helyezte őket oda, ahol vannak. Eszünkbe juthatnak a Bibliából olyanok, mint József a fáraó udvarában, Mózes ugyanott, Nehémiás és Dániel Babilonban – vagy az egyház történelméből Heléna, aki Nagy Konstantin édesanyja volt, vagy a mi II. Lajos királyunk feleségén át napjainkig, hasonló sorsú emberek. A hatalom közelébe került emberek, akik szinte korlátlan lehetőségek részesei, jó és rossz értelemben egyaránt, sok mindent elérhettek – de ha kegyvesztettekké váltak, akár életükkel is fizethettek. Keresztelő Jánosról halljuk, hogy Heródes lefejeztette, noha udvari prófétájának tekintette. Vegyük sorra, mi minden is szólít meg bennünket Eszter könyvének ebben a most felolvasott részletéből.

 

Mindenek előtt jó észrevennünk, hogy hatalmas, láthatatlan erők dolgoznak Isten megismerése ellen. Egyáltalán nem természetes és magától értetődő, például hogy mi most itt ülünk az ő házában, és gondolkodhatunk a kimondhatatlan nevű, örök, teremtő, szent Isten dolgairól: nekünk is sok-sokféle erőt kellett legyőznünk, amíg eljutottunk ide. De annál sokkal súlyosabban is működnek erők, mint amelyek azt mondják, töltsd máshol és másképpen, mint Isten igéjére figyelve a vasárnap délelőttöt.

 

A démoni erők a fizikai élet kioltásában lelik igazán örömüket, de mégis az a legfőbb céljuk, hogy az emberek ne ismerjék meg Istent és az üdvöt, amit ő akar adni. Nem csak a periódusos rendszer elemei vannak jelen ebben a világban, ahogyan középiskolás iskolázottságunk ismeretei erre tanítanak, hanem láthatatlan szellemi erők is, amik az értéket, az életet és az üdvöt veszik célba, és lebontani, rombolni, végső soron pedig ölni akarnak. De legfőbb céljuk mégis az, hogy ne ismerjük meg Istent.

 

Vannak erők, itt működnek a mi közegünkben, a mi társadalmunkban, itt működnek a tulajdon szívünkben. Erők, amik azt akarják, hogy nőjenek föl a gyerekek úgy, hogy Isten nevét csak az utcai káromkodásból és a tévé-kabaréból hallják, ahogy mondani szokták a szülők: Döntse el a gyerek maga, ő mit választ!

 

Igen, vannak erők, amik azt akarják, hogy essenek szét a házasságok, és vannak erők, amik azt akarják, hogy emberek veszítsék el a hitüket abban, hogy érdemes éhezni és szomjúhozni az igazságot. Vannak erők, amik azt akarják, hogy a szeretet útja helyett minél többen válasszák a sértődöttség és a bosszú útját. Ez véres valóság. És vegyük észre ezeket az erőket, ha bennünk, saját magunkban munkálkodnának is, mert annál nincs rosszabb, mint hogy úgy legyünk martalékukká, hogy nem is tudunk róluk. Mint akiket álmukban kaszabolnak le. Hát ébredjünk föl, testvérek! Nyissuk ki a szívünket, és nagy méltányosságunkban vegyük észre az életnek ezt a valóságát is. Hadd legyek most én Mordokaj, aki ébresztgeti Esztert. Azt az Esztert, aki láthatólag nem is tud róla, hogy milyen veszélyben van maga is, meg Isten ügye is.

 

És ha valaki nem hinné, hogy ezek az erők itt vannak és munkálkodnak közöttünk, akkor hadd utaljak példaként arra, hogy ezek az erők tanítják gyermekeinket gyilkolni. A szülő örül, hogy nem kell foglalkoznia a gyerekkel, elüldögél a képernyő előtt, addig is csöndben van. De a fegyvergyárosok, akiknek hatalmas pénze van, elérik, hogy a gyerekek egy hét alatt huszonnégy gyilkosságot nézzenek végig, és végül levonják a következtetést: Amíg nincs saját lőfegyverem, védtelen vagyok.

 

Az iszonyatos erőszak-áradat nem is nagyon rejtett fegyverkereskedelmi reklám, életellenes propaganda és gyilkosságra való szocializálás. Aztán csodálkozunk, hogy sorra jelennek meg a hírekben a tizenhárom, tizenkét, tizenegy, tízéves gyilkosok. A filmnek az a neve, hogy szórakozás; valójában gyilkosokat képez ki érzelmileg. És ez csak egyetlen példa, hogy mennyire igaz Jézus mondása, amikor a Gonoszról beszél, hogy “az emberölő volt kezdettől fogva”, és “hazug és hazugság atyja, s amikor hazudik, a sajátjából szól”.

 

Ne legyél tehát naiv – üzeni Mordokaj Eszternek, az unokahúgának. A veszély, amiről nem is tudsz, téged is elérhet. Ugyanakkor ráébredhetsz arra, hogy ahol vagy -ez már a pozitív értelmezése a veszedelmes helyzetnek – és a királynőséged nem véletlen. “Talán ezért a mostani időért kerültél királynőségre.”

 

Ez a menet közben feleszmélés fontos dolog. Emberek belekerülnek helyzetekbe, s annyira foglyukká tudnak lenni, hogy alávetik magukat kényszerüknek és azok határozzák meg őket. Pedig föl lehetne eszmélni! Igenis, van rádöbbenés, hogy valakinek kinyílnak a lelki szemei: hol is vagyok tulajdonképpen, hová is jutottam, milyen helyzetben is vagyok valójában? Bárcsak történnének ma is ilyen ráeszmélések! Isten népének életében ezek a legfontosabb pillanatok. Eszter ráébred arra, hogy ő most királyné ugyan, de holnap esetleg bitófán lehet maga is. Mennyi önáltató ember kerülhetné el élete csapdáit, ha volna alázata a ráébredésre! Eszter abban él, hogy ő hatalmon van – de ez most új színt kap. Kiderül, milyen veszélyekkel együtt királynő ő tulajdonképpen. A kényelmes féligazsággal szemben megpillantja a sokkal kevésbé hízelgő igazságot. Ezt kívánom minden félálomban élő, önáltatásba süppedt testvéremnek: ráébredni az egész igazságra! Ami néha nagyon kényelmetlen, s azonnali bátor lépést követel. Kiderül, hogy a hatalmon lévő ember lehet nagyon kényes és veszedelmes helyzetben. Ha nem Isten akarata szerint használja, amit helyzete ad, kárára lehet, ami egyébként ajándék volt.

 

Sokkal többen vannak hatalmi helyzetben, mint gondolnánk. Nem mindenki királyné, ez igaz. De majdnem mindenki társa egy másik embernek, mint férj, feleség, szülő, vagy mint gyermek. Ez is hatalmi helyzet, ami kötelez, amiben erő van. Amit használhatunk jóra, és buzgón munkálkodhatunk azon is, hogy pokollá tegyük a másik életét, aki hozzánk van kötve.

 

Hatalmi helyzetben vagyunk pusztán azáltal, hogy összetartozunk egymással. Nem tudom, gondoltunk-e már arra, mennyire hat, mennyire meghatározza egyik ember élete, jó vagy rossz kedve a másik ember állapotát, jó vagy rossz kedvét. Ezért nem szabad engedni elhatalmasodni magunkon a negatívumokat, mert kihat, hatalmi helyzetünknél fogva befolyásolja a velünk kapcsolatban lévőket.

 

Nem mindenki királyné, de mindenkinek van két lába, amivel elmehet felkeresni embereket. Időseket, betegeket és olyanokat, akik nem ismerik az evangéliumot. Rádöbbentünk már, micsoda hatalmi helyzet, hogy mozoghatunk a világban? Hogy tízmilliárd agysejtet vihetünk a koponyánkban, amelyben döntések, elhatározások, érzelmek, tervek, szeretet és más jó dolog is születhetnek? Nem mindenki királyné, de mindenkinek van szeme, és ő maga irányítja, hová tekint ezekkel a szemekkel. Micsoda hatalom egyetlen pillantás! Folytathatnánk, hányan vannak hatalmi helyzetben azért, mert hivatalban főnökök, mert családban, közösségben idősebbek a többieknél, vagy azért, mert több anyagi lehetőséggel bírnak, mint mások. Sok-sok formája van a megbízottságnak. A hatalmi helyzetben válik el Isten gyermekeiről, hogy valóban Isten gyermekei-e, éspedig abban, hogy mire használják, ami nekik adatott. Vegyük észre, miért adta nekünk Isten, amink van, s szolgáljunk vele – mert a legfontosabb cél az, hogy Istent minél többen megismerjék. Minden szolgálatnak, minden jó szándéknak ez a legigazibb és legértelmesebb célja: megismerni Istent! “Ki tudja, nem e mostani időért jutottál-e királynői méltóságra.”

 

Végül még egy fontos mozzanat: Eszter nem úgy él hatalmával, mintha az az övé lenne, hanem előbb böjtöt tart, vagyis teljesen leteszi azt Isten előtt. Sokfelé megtaláljuk a Bibliában, hogy emberek mielőtt tennének valamit Isten megismeréséért, megismertetéséért, előbb böjtöt tartanak. Böjt annyit jelent, mint önmagunk megtisztítása. Annyit jelent, mint a ránk rakódott szenny tudatos lekaparása, lemosása. Enélkül nem lehet szolgálni. Nem lehet addig családi boldogságot munkálni, amíg a másik embert ellenségnek, gonosztevőnek látom. Meg kell ebből tisztítsam a szívemet. Nem lehet addig a misszióban egyetlen lépést sem tenni, amíg önelégült, önigazult ember vagyok, s fölébe helyezem magam másoknak. Nem lehet addig belefogni egy emberi kapcsolatba, amíg Isten előtt nem látom, hogy ő, Isten adja-e nekem azt a másik embert, vagy sem.

 

A feladat előtt megtisztulásnak kell járni. Eszter, mielőtt bemegy a királyhoz, sokadmagával böjtöt tart. Kéri, hogy a többiek is vele böjtöljenek. Igen, így lehet! Egy imádkozó közösség összetartozásában, így nem reménytelen! Elszigetelődve, atomizálódva, félrevonulva nagy magánosságunkban sokkal reménytelenebb. Bárcsak épülne a mi gyülekezetünk is imádkozó, ha kell böjtölni tudó közösséggé! Mert van feladat éppen elég. És ha így, önmagunk megtisztításával, imádsággal és böjttel fogunk hozzá, akkor majd terjed Isten ismerete.

 

Ezeket hallottuk, és ezeket vigyük el most magunkkal: bizony a Gonosz erői is itt vannak, jelen vannak, hogy megakadályozzák Isten ismeretét, ha lehet fizikai pusztítással. Emberek viszont életük ügyei közepette is rádöbbenhetnek, hogy mit akar velük Isten abban az élethelyzetben, ahová tette őket. Ehhez, tudniillik Isten megismertetéséhez, az fogjon hozzá, aki kész magát megtisztítani. Akkor majd Isten elvégzi a maga szabadító, sőt üdvözítő művét, ahogy ezt Eszter könyvének további részében majd olvashatjuk is. A legnagyobb életveszély közepette is elvégzi! Ahogy elvégezte Krisztusban, az összetörettetésben, a kigúnyoltatásban, a pokolra-szállásban megkeseredett Krisztusban minden ember üdvét, úgy új életet, megújulást ő tud ma is adni. Tőle kérjük, akinek legyen dicsőség örökkön örökké! Ámen.

 

Imádkozzunk!

Istenünk, szeretnénk téged jobban megismerni, nem csak mindig ajándékaidból élni. Engedj bepillantást örök titkaidba, és adj olyan ismeretet, ami hozzád emeli szívünket, és olyan úton vezet, hogy nem kell majd az igazság órájában szégyellnünk azt. Köszönjük a mai napon a gyermekeket, és azt kérjük, adjál hitet és erkölcsi tartást, hogy meg ne rontsuk lelküket, hiszen ránk bíztad őket. Imádkozunk éberségért, hogy rádöbbenhessünk az igazi, a teljes és hiánytalan valóságra, amiben nem vágyaink szerint, hanem az igazság mértéke szerint állnak a dolgok. Segíts önmagunk megtisztításában, hogy alkalmassá lehessünk kezedben eszköznek lenni, akik által ma is munkálhatod emberek szabadulását és üdvét. Vezess minket a most következő hét napjaiban, áldd meg munkánkat, otthonainkat, gyülekezetünk és anyaszentegyházunk közösségét! Ámen.