Jézus királysága

2000. április 16.
dr. P. Tóth Béla

Jézus királysága

Textus: János 12: 12-15

“Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: “Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!” Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: “Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.””

Imádkozzunk!

Istenünk, köszönjük megtartó szeretetedet, köszönjük, hogy ünnepelhetünk és örvendezhetünk. Köszönjük az első virágvasárnapot, amikor bevonult Megváltónk a szent városba, és köszönjük, hogy őt ma is királyunknak vallhatjuk. Segíts minket, hogy ehhez méltó lehessen életünk, ehhez méltó lehessen ez a mostani óra. Megköszönjük az ifjakat, akik ma vallást tesznek bontakozó hitükről. Segítsd őket, hogy amit rólad tanultak, javukra is válhasson, amikor életük útján nehéz idők, próbatételek vagy éppen sikerek övezik majd őket. Segíts mindnyájunkat, hogy épülésünkre, lelki növekedésünkre legyen ez az ünnepi óra, igéd hirdetése és hallgatása, imádságunk, énekünk, a színed előtt tett fogadalom. Légy velünk Atya, Fiú, Szentlélek Isten, és szenteld meg közösségünket.
Ámen.

Igehirdetés

Kettős ünnep ez a mai nap. Virágvasárnap van, ez az egyik: Jézust királyként köszöntjük. Egy héttel húsvét előtt figyelmeztet minket ez a nap, hogy készüljünk hitünk nagy titkainak, a keresztáldozatnak és a feltámadás titkának megértésére: ne találjon bennünket készületlenül az ünnep.
De ünnepünk van ma azért is, mert gyülekezetünk ifjai életében eljött a megerősödés, a konfirmáció ideje. Szeretettel és büszkeséggel tekintünk rájuk, szüleikkel, keresztszüleikkel együtt, és imádkozunk értük, hogy valóban megerősödjenek, mert nagy út áll előttük.
A virágvasárnap bibliai története vezeti gondolatainkat. Látjuk az embereket a bibliai történetben, amint pálmaágakat vesznek a kezükbe. Veszedelmes jelkép volt ez a római megszállás idején, mert a makabeus felkelésre, a Kr. e. 180 esztendővel zajlott győzelmes szabadságharcra emlékeztetett, amikor a zsidók le tudták rázni magukról az idegen elnyomást. Most azonban Róma, a világ legnagyobb hatalma igázta le őket. Amikor Jézust pálmaágakkal kezükben köszöntik, azt mondják, hogy katonai Messiást, politikai szabadítót várnak.
Nem az érdekli őket, Jézus mit hoz nekik, az érdekli őket, hogy ők mit várnak tőle. Ismerős a kép. Azóta is sokszor volt ilyen, és talán sok ember szívében ma is így áll a helyzet. Ma is lehet őt vágy-teljesítőnek látni. Azt tedd, amit én akarok! Azt tedd, amit én kérek tőled! És lehet ezt is kérni tőle, alázatban, imádságban: Rostáld meg vágyaimat, sőt, adjál új vágyakat! Olyat, ami még nincs a szívemben. És égesd ki a szívemből mindazt, ami előtted nem áll meg! – Könyörüljön rajtunk ebben az ünnepi órában az élet Ura, hogy Jézusban ne a vágy-teljesítőt lássuk csupán, akihez kéréseinket címezhetjük, hanem azt, aki megmutatja nekünk, melyik az a vágy, ami tőle való, amit ő megerősít, amire igen-t mond, amit megszentel. Milyen más lett volna Jeruzsálem sorsa, és milyen más lett volna az elmúlt kétezer esztendő, ha így fogadják őt ott!
A pálmaágak között aztán Jézus megjelenik: egy szamárcsikón ülve! Tudjuk róla, hogy tanításaiban is szívesen használt képeket, és most is egyetlen szó nélkül, képpel üzen. Azt üzeni, hogy ő a Békességnek a Fejedelme és az Alázat Királya. A szamár a szegények közlekedési eszköze volt, s Jézus azt üzeni ezzel a látvánnyal: közétek tartozom. A legszegényebb, a legkisebb is hozzám tartozik, és én őhozzá. Nem vagyok távol senkitől, veletek vagyok, közel vagyok hozzátok. Kedves ifjú testvéreim, amikor eltelnek majd évek és évtizedek, és visszaidézitek ezt a mai napot, emlékezzetek arra, hogy virágvasárnapon konfirmáltatok. És nemcsak szabadságharcost váró, pálmaágakkal a kezükben álló embereket láthattatok, hanem azt az urat is, aki nem restell szamárcsikó hátára ülni – amit felnőtt ember semmi pénzért meg nem tett volna akkoriban. Legfeljebb asszonyokat vagy gyerekeket ültettek szamárhátra, felnőtt ember inkább gyalog ment, vagy lóháton, teveháton közlekedett, ha adott magára. Királyok pedig végképp nem ültek volna szamárhátra. De a mi királyunk ezt tette. Mert az ő uralma a szelídség és a szeretet uralma, és aki ezt nem érti, az semmit nem tud a keresztyénségről. Ahol emberek fegyvert emelnek egymásra, még ha vallási köntösbe öltöztetve teszik is, semmi közük Krisztushoz. Ahol emberek erőszakkal kényszerítik egymást, bármire is, semmi közük Krisztushoz. Isten szeretete alázatos, kicsiny, összetörhető, kinevethető – majd az utolsó ítéletben nem az lesz – de most, amíg tart a kegyelem ideje, ilyen. Semmibe lehet venni és lehet rá legyinteni, ahogy teszik is sokan. Ne ezt tegyétek! Emlékezzetek arra, hány házasság maradt volna együtt, ha emberek szeretetben és alázatban meg tudtak volna bocsátani egymásnak. Szomszéd és szomszéd között mennyi pereskedés megtakarítható lett volna, ha emberek Krisztus követésében, az ő Lelkével próbálják közös ügyeiket egymással intézni. A történelemben is mennyi vér folyt hiába, értelmetlenül! Ezrek, milliók haltak meg, mert az emberek nem akarták elfogadni, az igazi Királyt, aki egyedül méltó, hogy azt mondjuk neki: Hozsánna! Énekeljetek az Úrnak! Emlékezzetek, ifjú testvéreim, milyen a mi királyunk! És ha az ő népéhez akartok tartozni, őt kövessétek! Ki-ki a maga életében, a maga helyén, a nehéz és az örömteli, dicsőséges percekben egyaránt.
De nem csak a pálmaágakat látjuk, és nem csak a szamárcsikón ülő Jézust látjuk, hanem hallunk valakiről, aki nincs jelen. Lázárról hallunk, akit feltámasztott az Úr. Hallották az emberek és jöttek, hogy lássák a nagy csodát. Szájtátóként bámulni, az élményért, az érdekességért, a titokért, a csodáért. Őrizzen benneteket Isten attól, hogy életetek vezérfonala az legyen, hol láttok valami érdekeset, hol lehet valami nagyon különlegeset átélni! Mert ha ott Jeruzsálemben kevesebb a szájtátó, de több igaz követője lett volna Jézusnak, akkor bizonyára minden másképp alakul. Ő nem azért jött, hogy az embereknek cirkuszi mutatványt mutasson, hanem azért, hogy Lázárnak újra életet adjon! A csoda lelki tartalmával, arra a nagyobb csodára mutat, hogy ő nekünk is tud és akar új életet adni. Nem tudja az ember úgy elrontani az életét, bűnnel bemocskolni, hitetlenséggel beszennyezni, szeretetlenséggel méltatlanná tenni az ember névre, hogy ha egyszer megtorpan, ha egyszer találkozik az élő Krisztussal, akkor ne döbbenhetne rá, hogy ő új életet akar adni, ő újat akar velünk kezdeni. Ne érjük be ennél kevesebbel! Ez az, amit Ő igazán adni akar. Nem az élmények, nem az érdekességek, nem a titkok és a csodák, hanem az új élet: ezért jött!
Ennek a mai konfirmációi ünnepnek is Jézus királysága adja meg igazi tartalmát: ne az legyen fontos, amit mi várunk tőle, hanem azt kérdezzük, vajon ő mit hoz nekünk. Mit ad nekünk ő, milyen új vágyakat, új irányokat kezd életünkben. Aztán azt is hallottuk, hogy velünk van, akármilyen kicsinyek, elhagyatottak, megalázottak lennénk. Nem a messziségben, hanem itt, közöttünk van, hozzánk jött, velünk akar ma is találkozni. És azt is hallottuk, mi, a sok csodára éhes ember, akik várják a nagy titok lelepleződését: az új élet, a Krisztusban való élet a nagy titok. “Aki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.”
Ámen.

Konfirmáció