Jézus úr a lelkek felett

Igehirdetés 2003. január 19.

Jézus úr a lelkek felett

 

Lekció: Máté 8,5-13
Textus: Máté 8,13

“A századosnak pedig ezt mondta Jézus:  Menj el, és legyen a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában.”

 

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, köszönjük te azt akarod, legyen nekünk a mi hitünk szerint. Megvalljuk, hitünk erőtlen és szárnyaszegett a kritikus pillanatokban, amikor szükségünk lenne arra, hogy összekapcsoljon veled és mennyei erőiddel. Megköszönjük a vezetést, amit igédben adsz azoknak, aki kérik tőled. Így jöttünk most is  színed elé, könyörülj rajtunk s adj új látást, friss megértést. Eltévedünk az élet útjain, ha nem fogod kezünket, s nem vezetsz a helyes úton, amint a jó szülő vezeti gyermekeit. Saját életünk arra tanít, hogy nem magunkban, hanem benned kell igazán bíznunk. Bocsásd meg önhittségünket, amivel annyi zavart hozunk a mindennapok ügyeibe, és taníts minket arra, hogy a te erőd erőtlenség által végeztetik el. Hadd legyünk most gyengék is kicsinyek, hogy a te erőd annál nagyobb lehessen! Ámen.

 

Igehirdetés

Az ember keserű tapasztalata, hogy olykor a saját lelke sem enged akaratának. Vannak nagyszerű erkölcsi elveink, de amikor elfog az indulat, kimondunk olyasmit is, amit később legszívesebben visszaszívnánk, de már elhangzott. Vannak józan anyagi megfontolásaink, hogy mire mennyit költhetünk, de amikor meglátunk valamit, ami a szomszédnak van és nekünk még nincs, akkor is megvesszük, ha nem feltétlenül van rá szükségünk. Tudván tudjuk, hogy a kilóink számának csak saját magunk szabhatunk gátat, de amikor olyan étket látunk, ami nagyon a kedvünkre van, akkor is többet eszünk belőle, ha tudjuk, hogy emiatt elképedve kell majd néznünk a mérleg skáláját, amikor legközelebb magunkat mérjük.

Az irodalom bemutatja nekünk az emberi élet sokarcúságát, és a legjobb írók éppen azokkal a tulajdonságainkkal foglalkoznak megszemélyesített formában, amelyek mögött a legnagyobb erők húzódnak meg. És amikor a magyar költő “Vér és arany” címmel ad ki verses kötetet, az embert vezérlő nagyhatalmakat nevezi néven. Vér, vagyis a bennünk tomboló élni akarás, életvágy, és arany, azaz a bennünk uralkodó birtoklásvágy – hány és hány emberi élet drámája fonható akár csak éppen e két lelki hatalmasság erőközpontja köré! Hányszor dönt helyettünk a vérünk, és milyen végzetes súllyal befolyásolja döntéseinket az, hogy mennyi anyagi hasznunk származik valamiből! Házasságok születnek és mennek tönkre ezek mentén, emberi sorsok fejthetők fel ezekkel az egyszerű kulcsokkal: vér és arany?
És sorolhatnánk a többi belső erőt, amit a régi ember mind külön “lelkek” formájában ismert és nevezett meg, a félelem, a viszály, az irigység, a hatalmi ösztön – mind-mind erősebb lehet az egyébként józan embernél élete egy-egy gyenge pillanatában. A Biblia egy helyen egy olyan asszonyról beszél, akiben évtizedek óta a “betegség lelke” lakott, amíg Jézus meg nem gyógyította. De hallunk “hazugság lelkéről” is az egyik ószövetségi próféta drámájának történetében, vagyis van olyan emberi lelki állapot, amely abban leli legnagyobb örömét, hogy másokat félrevezet; és eszünkbe juthat a bálványozásba tévedt idős Salamon királyról az “elkényeztetettség lelke” is, akit több száz asszonya vitt le az Istennek tetsző, igaz hit útjáról öreg ember korában.

A kapernaumi százados szolgájának történetében az evangélista arról szól, hogy Jézust nagyobbnak ismerte meg, mint akármilyen más lelket a világon. Jézus úr a lelkek felett! A százados a maga katona észjárásával alárendeltjeit említi, az alacsonyabb rangú katonákat, mint akik mind teljesítik parancsait, és ezzel azt a hitét fejezi ki ez a messziről jött, pogány ember, hogy a lelkek ranglétráján Jézus van legfölül.
Mennyi emberi szenvedésnek lenne vége talán egy szempillantás alatt, ha ezt az igazságot emberek tudomásul vennék! Hiszen a legtöbb emberi konfliktus lényege éppen ez: én vagyok fölül! Nem, én még nálad is feljebb vagyok! Majd megmutatom neked, hogy nem vagyok alább, mint te! – És emberek képtelenek beérni a legfölső hely nélkül, és ami ebből következik az, hogy egymást is lerángatják és maguk is mélyen lesüllyednek, mert nem akarják elismerni, hogy a legfölső hely nem őket illeti.

Csendesedjetek el, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! – olvassuk az ószövetség egy helyén. Igen, ehhez el kell csendesedni, magunkba kell szállni, és ahol emberek erre nem hajlandók, ott pokollá változik az élet. Mert ha Jézus nem lehet úr, akkor ott úr akar lenni mindenki mások felett, és ebben a lelkületben olyan küzdelem kezdődik, ami mindenkinek árt.

Amikor a kapernaumi százados kifejezi azt a hitét, hogy Jézus úgy parancsol a lelkek felett, mint ő a maga őrmestereinek és egyszerű katonáinak, akkor ezzel a legfontosabb hitbeli igazságot adja a kezünkbe: Jézus valóban úr a lelkek felett! És aki nem tud megküzdeni például a lelkében tanyázó gyűlölettel, az kérje őt, hogy űzze messzire belőle a gyűlölet lelkét. És ha hittel kéri, amint a százados is így kérte szolgája gyógyulását, akkor csodálkozva fogja tapasztalni, hogy amire ő maga nem volt képes, arra Jézus képessé tette őt a maga jelenléte által, vagyis tényleg képes lesz gyűlölet nélkül élni. És ha valaki nem tud megküzdeni az erőtlenségével, lehúzza a saját tehetetlenségi nyomatéka, tunyasága, az kérje Jézustól hittel az erőt és meg fogja kapni. És ha valakinek megbetegedett vagy kiüresedett a hite, nincsen benne már láng és tűz, kérje tőle a gyógyulást és újra meg fog erősödni a hite, és még szolgálatra is lesz ereje.

De a sorrendet mindenképpen helyre kell állítani. Ő van legfelül, övé az első hely, nélküle nem születhet döntés, és az ő ellenében nem indulok el utakra és nem mondok ki szavakat. Amint ez a helyreállított sorrend érvényesül, már el is kezdődött a gyógyulás. És csak idő kérdése, hogy teljesebben is elvégezhesse a maga munkáját az életünkben. Mert Jézus valóban úr a lelkek fölött, sőt, egyedül ő úr a lelkek fölött. Legyen az betegség lelke, legyen az önhittség, tudományos gőg, legyen az szorongás és félelem, aki legyőzheti, az Jézus. Ő maga mind szembenézett ezekkel és erősebbnek bizonyult náluk. Menjünk hát oda őhozzá, kérjük az ő uralmát lelkünk, sőt lelkeink felett, és át fog rendeződni az életünk.

Akinek ez az uralom nem kell, az a külső sötétségen fogja találni magát, ahol sírás és fogcsikorgatás van. Ez a gondolat nem fenyegetés, hanem szomorú igazság. Mert akinek nem kell a szeretet, az majd él a versengésben és él az önzésben, és szeretet nélkül aztán valóban csak őrjöngeni lehet. A külső sötétség bibliai fogalom, ami nagyon is pontosan írja le az emberi egzisztencia helyzetét Isten szeretete nélkül. Kívül, azaz kirekesztve, magányosan és dideregve, mert szeretet nélkül az ember saját magát zárja ki a közösségből.

És a mi szeretetünk Isten szeretete nélkül nagyon vékony és erőtlen dolog, ezt sok tapasztalat igazolja. Azokat szeretjük, akik minket is szeretnek, meg azokat, akik rokonszenvesek valami miatt, vagy akikre szükségünk van, de a többieket nem. És erre mondja azt Jézus, hogy a farizeusok és vámszedők is pontosan csak ezeket szeretik, és ez önmagában nagyon terméketlen dolog. “Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmát veszitek?” Az, hogy a “külső sötétségen” nem csak kívülállás, de sötétség is van, magától értetődik. Mert kívül maradva az ember az életből marad ki, az élet világosságából. Hány ember törekszik arra, hogy őt hagyják békén a többiek, ne tartozzon senkihez, ne számítson őrá senki – és amikor mind ezt eléri, valóban egyedül van, tényleg kizárt mindenkit az életéből, akkor rájön, hogy micsoda sötétség is ez. Lennének örömök, de nincs kivel megosztani. Volnának feladatok, de nincsen segítőtárs. Jön az öregkor, és nincs mellette senki, aki ápolhatná, ha beteg lesz. Aki kívülre zárta magát, akinek nem kell a közösség, az sötétségben találja magát.

És még rosszabbakat hallunk: sírás és fogcsikorgatás! A középkori festők nagy leleménnyel festették meg a kárhozó lelkeket, és ezeken a képeken tényleg ott a szenvedés minden lehetséges válfaja. De a sírás és fogcsikorgatás azért édes testvérek, összetartozó dolgok, mert a Jézus uralma alól magát kirekesztő ember sírására leginkább éppen a gyűlölködés, a fogcsikorgatás ad okot. Ahol emberek csak úgy képesek magukat boldognak érezni, hogy némelyeket megvetnek vagy éppenséggel gyűlölnek, ott soha nincsen boldogság. Ott az ember kimarad abból, amire született, az üdvből. Mert minden ember üdvre született, ezt tudjuk Isten kijelentett igéjéből. “Az az Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson.”

És mi mégis egész életünk során állandóan lázadunk ez ellen az akarat ellen, sem az Istentől való üdv nem kell, sem az ő igazsága. Nekünk csakis a magunk kovácsolta üdv kell és a saját igazságunk, és így aztán az egész életünk egyetlen nagy menekülés ő előle. Vannak ügyek, amik felől halálos biztonsággal megvan a véleményünk, semmi és senki ki nem billenthet minket ezekből, soha nem kerülnek oda az ő színe elé: vizsgálj meg Uram, sőt vizsgáld meg az én vélekedéseimet is. Pedig milyen hamar kiderülne egyik-másikról, hogy önigazolás van mögötte, hogy sértett hiúság van mögötte, hogy titkolt fösvénység fűti azt a nagy igazságot, amit úgy szorítok magamhoz, mintha tényleg én lennék az. Pedig nem én vagyok ez sem, az sem! Én teremtőm akaratából halhatatlan lélek vagyok, akinek nem az a dolga, hogy kívül legyen, nem az a dolga, hogy sötétségben legyen , és nem az a dolga, hogy sírjon és a fogát csikorgassa valakire vagy valami miatt. Én azért jöttem ebbe a világba, hogy végigjárva a magam földi útját megismerjem az üdvösséget adó Istent és szeressem őt. Erre vagyok teremtve, hogy mint Istentől jött lény őhozzá jussak vissza, és még halálommal sem a külső sötétségre és ne a sírásra és fogcsikorgatásra érkezzek, hanem a boldog hazatérésre, a teremtő, megváltó és megszentelő Istenemmel való egységre jussak. Hogy melyiket akarom, azt Isten egészen az én hatalmamba adta, nem dönt helyettem semmi és senki. Az én felelősségem, hogy mire használom földi életemet, nekem kell majd egyszer elszámolnom napjaimmal.
Ha sírás és fogcsikorgatás, ha kívül állás és sötétség van az utamon, akkor térjek Istenhez, és lesz majd a sírás helyett öröm, és lesz fogcsikorgatás helyett dicsőítés. A kívül állás helyett találok majd szeretetközösséget, fitestvéreket, nőtestvéreket, atyákat és gyermekeket, és a sötétség helyett enyém lesz az életnek világossága Jézusban.

Erről a rátalálásról Jézus ilyen egyszerűen szól a kapernaumi századosnak: Legyen neked a te hited szerint. Ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen hit van bennünk, mert a hitünk szerint lesz ilyen vagy olyan az életünk. Akinek a hite arra vonatkozik, hogy őt valami betegség fogja érni, az szinte magához vonzza a bajt, és gyakran tényleg megbetegszik. Aki mindig retteg a megszégyenüléstől, az előbb-utóbb tényleg szégyenkezni fog. Aki már gyermekkorában arról ábrándozik, hogy őt sok, jó nagy kő vegye körül, amint azt a Dunakanyar körúti szoborpark műveinek faragójáról olvashatjuk, az egy életmű kőszobrai közt fog megöregedni és így fogja ünnepelni nyolcvanadik születésnapját. Mert amilyen a hitünk, olyanná lesz az életünk, legyen neked a te hited szerint!

Tartsuk hát tisztán a hitünket. Ne engedjük, hogy ismeretlen eredetű gondolatok befészkeljék magukat a szívünkbe, mert az ige az igazság. Annak van egyedül helye a szívünkben, amit Isten mond nekünk. Az legyen a hitünk, amire ő ígéretet adott – a többi beképzelés, babona, amit jobb eltakarítani. Legyen neked a te hited szerint – igen. De legyen a te hited Isten szerint, és akkor jó hited lesz. Olyan Urunk van, aki úr a lelkek felett. Segítsen ő a harcainkban – aki valóban segíthet! Csak mi zárhatjuk ki magunkat az üdvből, az üdv ura nem akar minket onnan kizárni: ne maradjunk hát kívül, a sötétségben, sem pedig a sírásban vagy a fogcsikorgatásban. Térjünk ahhoz, aki tud és akar nekünk üdvöt adni. Legyen nekünk a mi hitünk szerint – és csodák történnek körülöttünk. Jézus úr a lelkek felett! Ámen.

 

Imádkozzunk!

Urunk, nagyon szükségünk van arra, hogy hitünkben megújuljunk. Te megadhatod, hogy kemény és gőgös szívünk hozzád térjen, könyörülj rajtunk, és adj nekünk tőled való hitet, amely tiszta és erős. Köszönjük az evangélium üzenetét, hogy te üdvösségre szántál minket, és kitöltheted ránk gyógyító szeretetedet. Kérünk, ments meg minket a külső sötétségtől, a sírás és a fogcsikorgatás világától, és adj nekünk helyet a közösségben odahaza a családban, itt a gyülekezetben, lelki családunkban, és az emberek közt egyaránt. Vigasztald meg gyászoló szívű testvéreinket, akik elhozták veszteségüket és fájó szívüket a te házadba. Töröld le könnyeiket és gyógyítsad lelkük fájdalmát, vigasztalás Istene, feltámadott és élő Krisztusunk. Te legyőzted a halált, és általad életünk van a testi elmúláson át is, segíts minket szeretetben és hűségben élni irántad és egymás iránt is. Óvjad a világot, békesség fejedelme, és legyél mindnyájunk menedéke a megpróbáltatás idején. Jöjjél velünk a most következő hét napjain, és tedd szívünkben maradandóvá a te igédet! Ámen.