Keltsétek föl a hajnalt!

Esküvői igehirdetés 2017.szeptember 16.

 

Textus: Zsolt 57,8-9

„Kész az én szívem, ó Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek! Serkenj fel, én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem föl a hajnalt!”

 

Kedves testvérek,

Szeretettel köszöntöm a házasságára Isten áldását kérő ifjú párt, Katát és hitvesét, Simont Svájcból, mindkettőjük szüleit, testvéreit, rokonait és barátait, továbbá a vendégeket itthonról, aztán Angliából, Észtországból, Finnországból, Katalóniából, Kínából, Németországból, Olaszországból és Svájcból. Az ifjú pár maga választotta esküvője színhelyéül a Fővárosi Könyvtár dísztermét, mert egyetemi éveikben sokat dolgoztak ebben az épületben, s kedves emlékek fűzik őket ide. Egymással való megismerkedésük is egy könyvklubban történt Pekingben, amikor ott tanultak. Svájci otthonukban egyébként, ahol most élnek, s ahová Simon való, leginkább angol nyelven beszélnek egymással, így ez az igehirdetés is bilingvis lesz, az elhangzó mondatokat mindig lefordítom majd angolra. Maga az istentisztelet négy különböző nyelven zajlik, vagyis tetralingvis lesz – Simon ugyanis a házastársi esküt anyanyelvén, németül fogja elmondani, a záró Taizé-i énekünket pedig latin és angol szöveggel is el fogjuk énekelni.

 

Kezdő ének

Énekeljük most kezdő énekül a kiadott lapokról a 25. genfi zsoltár 1-3. versét: „Szívemet hozzád emelem, és benned bízom Uram…”

 

Imádkozzunk!

Jóságos és emberszerető Istenünk, tőled van minden, ami csak van, és neked köszönjük ezt a mai napot is. Áldunk téged a két ifjú életért, akik megtalálták és szeretik egymást. Segíts most minket, hogy mindenben javukra lehessünk – ők pedig megszentelődjenek általad, és erőt vegyenek ahhoz a szent elhatározásukhoz, hogy együtt járják végig földi életük útját! Ámen.

 

Igehirdetés

 

Kedves Kata és Simon,

Teljesen helyénvaló, hogy az ifjú pár esküvője napját szívében a győzelem érzésével üdvözölje. Mennyi kételyt kellett legyőznötök magatokban, amíg eljutottatok a mai napig, melyen egyértelműen és világosan, szívetek szerint igent mondotok egymásra, és arra is, hogy ti most már mindig egymás boldogságán fogtok igyekezni. Mennyi szervezési, technikai feladatot is meg kellett oldanotok, hogy minden szépen rendben legyen majd esküvőtök napján, ezt is csak ti tudjátok. Szívből veletek örülünk, hogy ti ketten egymást íme, megtaláltátok!

 

Az is teljesen helyénvaló, s régi szokás is, hogy akik meghívásotokra eljönnek, valami ajándékot hoznak. Nézzétek, mennyien szeretnek benneteket! Én is hoztam nektek ajándékot: ezt a gyönyörűséges igét a Zsoltárok könyvéből. Hiszem azonban, hogy ez sokkal több, mintsem csak az én személyes ajándékom lenne – az a Nagy Erő szól benne hozzátok, aki akarta, hogy ti ketten egyáltalán legyetek, éljetek, aki akarta, hogy pontosan abban a családban szülessetek, ahol születtetek, s amely egymáshoz is vezetett benneteket.

 

„Hadd keltsem föl a hajnalt” – micsoda mondat! Ilyesmi akkor csúszik ki valaki száján, amikor szinte mindenhatónak érzi magát, annyira teli van örömmel, boldogsággal és energiával. Ez a mostani ilyen pillanat számotokra, és mi mindnyájan szívből kívánjuk, hogy legyetek még sokszor ilyen boldogok, mint ma!

 

De menjünk azért a mélyére, mi is rejlik e bibliai mondatban.  Jelenti mindenképpen az egyéni boldogságot. Ha „én keltem föl a hajnalt” – akkor jól indul a napom, erős és sikeres vagyok – szalad a kocsi. Tágabb értelemben: a helyemen vagyok, megtaláltam feladatomat, élem életem jobbik, értékesebb verzióját, s távlatokkal a szívemben, belső ragyogással élhetek.

 

Ámde a mai naptól ti ketten egyek vagytok: ami azt is jelenti, hogy boldogok igazán immár csak együtt lehettek – egyikőtök sem maradhat ki a „hajnalból”. Kata boldogságát Isten e nappal letette Simon kezébe, Simon boldogságát pedig a Katáéba – így vigyázzatok házasságotokra. A „hajnalt” a másik szívében mindig újra fel kell költeni – éppen erre szövetkeztek! Hozzátok ki egymásból a legjobbakat. Beszélgessetek sokat, hangolódjatok egymásra újra és újra! Halljátok meg, mi van a másikban, figyeljetek oda, visszhangozzátok párotokat – ilyesmit csak szeretet által lehet.

 

Ha két ember egymást szereti, együtt nagyszerű dolgokra juthatnak. Itt e teremben is vannak ilyenek, ti is ismeritek őket – mindjárt a szüleitek is! A menyasszony szüleit egyébként valamikor eskethettem, Katát magát pedig kereszteltem is – ne felejtsétek el megköszönni ma szüleiteknek, hogy fölneveltek benneteket, sőt egymás szüleinek is, hogy párotokat számotokra fölnevelték!

 

A „hajnal” azonban még csak a kezdet. Így olvassuk: „Az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz a teljes délig.” (Péld 4,18) Nem úgy áll tehát, mint sokan vélekednek, hogy az élet kezdete, amíg fiatalok és erősek vagyunk jó, a vége pedig már nem. Isten országában fordított a sorrend! A hajnal éppen csak az eleje, ami fokról-fokra világosodik. Ne felejtsük el, hogy könyvtárban vagyunk – a könyvek, a tudás, a gondolkodás otthonában. Katát könyvtáros nagymamája kisgyermekként  többször elvitte magával munkahelyére, ő már akkor csodálta és megszerette a könyveket, a könyvtárat. Sose engedjétek, hogy látásotok leszűküljön szubjektív világotokra, s csak magatokat és egyéni problémáitokat lássátok – szeressétek egymást mindig értelmes, okos szeretettel!

 

Végére maradt, amivel kezdhettük is volna. Szüleitek példája és szeretete nyomán mind a ketten hívő emberek lehettek – becsüljétek meg ezt, mint Isten kegyelmének ajándékát. Ti is jól tudjátok, „felkölteni a hajnalt” igazából annyit tesz, mint Jézust behívni az életünkbe. A hívő abban különbözik a többiektől, hogy egyszerű emberi, egymás közti kommunikációs problémáit is többnek, hitbeli romlásnak tekinti, s aszerint is törekszik orvosolni azokat. Álljatok hát mindig az Úr színe elé örömeitekkel, mint ma is teszitek, fejezzétek ki hálátokat  – de bajaitokkal is menjetek hozzá. Ő majd eligazít benneteket. Ha őt igaz szívetekkel keresitek (Mát 22,36-40), nem fogtok eltévedni emberileg sem.

 

Ezekkel a jó kívánságokkal indítunk tehát további közös utatokra. „Keltsétek föl a hajnalt” – vagyis legyetek sokat derűsek és boldogok! Kerüljétek a morcosságot, haragot, mert az lehúzza a másik lelkét is. Jó dolgok mindig jót, rossz dolgok pedig rosszat ébresztenek a többiekben. Törekedjetek egymás boldogságára – így lesztek azok magatok is! Legyen kölcsönös a jóakarat, ezzel fogjátok kihozni egymásból a legjobbakat. Szívetek legyen kész az Úrnak – s életetek világosságát megadja majd az ő jelenléte “…a ma fényes hajnali csillag.”  (Jel 22,16) Így is legyen! Dicsérjétek az Urat! Ámen.

 

Imádság

Jóságos és emberszerető Istenünk, ahol téged szeretnek, ott jóság és méltányosság terem. Add ezt meg ifjú testvéreinknek, hogy a hitet mindenkor megőrizve, az emberi kor felső határáig egymás vigasztalására és segítésére hűségben megmaradjanak. Vigyázz testi egészségükre, adj derűt és napfényt belsejükbe, hogy mindig felkölthessék a hajnalt nem csak a maguk, hanem egymás szívében is. Rád bízzuk őket, Urunk Jézus, aki értük is imádkoztál a kereszten, s már születésük előtt azt akartad, hogy téged megismerjenek. Segítsd őket Szentlelkeddel elszánásuk és álmaik valóra váltásában, egykor pedig fogadd be őket az örök hajlékokba! Ámen.

 

Záróének

Énekeljük testvérek áldás előtt a kiadott lapról Isten dicsőségére az „Ubi charitas et amor” kezdetű Taizé-i éneket háromszor latin, majd pedig háromszor angol nyelven!

Adeste fideles, nos cantemus nunc ad maiorem gloriam Dei notam taizéiensem „Ubi charitas et amor” triplex cum textum latinum, posterior cantemus nos notam idem triplex cum textum britannicum!

Let us sing together to the glory of God the Taizé-hymn „Ubi charitas et amor” repeating the melody three times with the Latin, than three times with it’s English words!

 

 

Áldás

Áldjon meg titeket az Úr és őrizzen meg titeket! Adjon bölcs és hálás szívet a jó napokban, békességet és bizodalmat a nyomorúság idején. Áldjon meg titeket e földön testetekben, lelketekben, ti magatokban és családotokban, egykor pedig áldjon meg a mennyben örök boldogsággal a mi Urunk, Jézus Krisztus által! Ámen.