Köszöntés Áprily dombormű avatásán a Szentendrei Református Gimnáziumban

2005. február 14.
dr. P. Tóth Béla

Áprily dombormű avatása

Textus: 1Thess 5,18

Kedves Vendégeink, köszönjük, hogy meghívásunkat elfogadták és ma este velünk ünnepelnek itt a Szentendrei Református Gimnáziumban. A magyar költészet tiszta lelkű, csöndes szavú költője, Áprily Lajos már életében sokak számára olyan pásztortüzet jelentett, amely mellett a fázós életeknek jó volt letelepedni. Az ő lényében azok, akiknek megadatott, hogy személyesen is ismerhették, a megingathatatlan becsületű férfit, a mindenkor helyén álló művészt látták: olyan valakit, aki egy mélységesen embertelen korban az emberség és az őszinte, tiszta hang megszólaltatója tudott maradni. Ma már egészen miénk a költészete, és ezt fejezi ki az egyszerű tény, hogy verseit ezen az estén gimnáziumunk tanárai, diákjai és a szentendrei református gyülekezet tagjai mondják el.

Egy szülő kezdeményezésére és adományából készült ez a bronz dombormű, amellyel gimnáziumunk Áprily Lajos emléke és életműve előtt tiszteleg. Ennek a teremnek így immár nem csak padlóburkolatába rejtett bibliai szimbólumai vannak, hanem oldalsó falán elhelyezésre került a terem névadójának bronz domborműve is, amit Somogyi Tamás szobrászművész alkotott. A domborművön megtalálni az idős, beérett ember hosszú életútjának mélyre szántó nyomait éppen úgy, mint a fiatal, az életnek éppen csak nekiinduló lélek megragadottságot kifejező, csodálkozó áhítatát; aztán az erdő fáit, amelyek közé tartozónak vágyta magát és a fák fölött és bennük a gondolat, a vers betűit is, ahol a szavak közül az alkotó szobrászművész ihletett választása szerint legragyogóbban ez a szó emelkedik ki: él! Maga az idézet egyébként, ami a domborművön található, a teljes verssel együtt elolvasható itt a falon, bekeretezve. Ez, “A ragyogó madár” című vers lesz az, ami ma este elsőként csendül fel műsorunkban. A kéz, amelyre még hazafelé tartó, idős korban is leszállhat az egész életen át hiába keresett �ragyogó madár�, mintegy előtérben van a domborművön, emlékeztetve minket arra, hogy ezek a kezek milyen sok nagyszerű művet alkottak a papíron és mindig tiszták maradtak az életben.

Áprily Lajos költészetét nem mi, hanem maguk a versek méltatják, amik hosszú, nyolcvan éves életútja alatt születtek. Tudjuk, hogy voltak évtizedek, amikor a költő szinte kizárólag csak műfordításokat publikálhatott. A magyar irodalom így gazdagodott Puskin Anyeginjének, Ibsen Peer Gyntjének és Schiller Wallensteinjének remekmívű fordításaival, ám ezeken a kiemelkedő hegycsúcsokon túl is nagy és jelentős Áprily Lajos műfordítói munkássága. Református Énekeskönyvünk is tizenhat, általa fordított ének magyar szövegével büszkélkedhet, amikről meg is emlékezünk majd ma este. Az erdélyi táj szerelmese és az antik mitológiai képek értő megéneklője mindig megmaradt kemény moralitású református ősei gyökereinél, és éppen a mi lelki családunk tagjaként gazdagította az egyetemes magyar kultúra kincseit.

Hadd köszöntsük családjának tagjait, azokat, akik eljöhettek közülük ma este ünnepségünkre, s akik nevében majd személyes emlékező szavakat is hallhatunk. Ők tudják a legjobban, hogy városunkban van már Áprily-emlék, nem is messze innen, a Ferences Gimnázium utcai falában elhelyezve, a költő leánya által alkotott mellszobor. Ennek nyolcvanas évek végi elhelyezése adott módot arra, hogy a gimnázium előtti tér felvehesse Áprily Lajos nevét. Éppen mi azonban, a tíz évvel később, 1999-ben indult Református Gimnázium a Martinovics utcában maradtunk. Szerettünk volna mi is az Áprily téren lenni, de az önkormányzat azzal utasította el kérésünket 2001-ben, hogy ehhez lakossági kezdeményezés szükséges. Mit volt mit tenni, az egyetlen szomszéddal, akinek háza rajtunk kívül még a Martinovics utcában maradt, a jóval nyolcvan év feletti idős, magános bácsival összefogva írásban “lakossági kezdeményeztünk”, és így elhárult az akadály, ma már a Református Gimnázium is az Áprily téren található. Büszkén és örömmel hordozzuk ezt a lakcímet és arra törekszünk, hogy a költő életművét a magyar kultúrában őt megillető helyen, méltó tisztelettel ápoljuk. Kérjük, fogadják szeretettel ma esti műsorunkat.

Egyik versmondók, dr. Bacsa Imre presbiter a múlt héten kórházi ápolásra kellett bevonuljon, de elküldte versét kazettára mondva, így “A csavargó a halálra gondol” c. verset felvételről fogjuk hallani. A versek és az egyes műsorszámok között olyan református énekek fognak megszólalni orgona kísérettel, amiket Áprily Lajos műfordított, énekeljük ezeket majd együtt. Első közöttük a 167. ének, amely hálaadó hangjával méltó hangütése megemlékezésünknek. Annak köszönjük ma este a költő életművét is, akinek “már anyaölben is volt gondja ránk”, aki “dús kincséből jó békességet ád” – hogy “szívünkben a kedv víg és derűs maradjon”.

dr. P. Tóth Béla