Krisztus feltámadott!

2006. április 16. Húsvét I. nap
dr. P. Tóth Béla

Krisztus feltámadott!

Lekció: Márk 16,1-8
Textus: Márk 16,9-18

Imádkozzunk!

Áldunk téged, mennyei Édesatyánk, hogy nem a veszedelemre és nem a megsemmisülésre, hanem a magad számára teremtetted az életet. Köszönjük a tavasz eljöttét, amikor megújul körülöttünk minden, ami csak él, és köszönjük, hogy mi is megérhettük ezt az új tavaszt életben és egészségben. Köszönjük a húsvét ünnepét. Álmélkodva csodáljuk végtelen nagy jóságodat, amivel megmutattad, nekünk embereknek, hogy a világ Megváltója nem csak meghal bűneinkért, mint ártatlan, tiszta bárány, de harmadnap fel is támad mindenek megigazulására. Segíts minket hitünk megújulásában, hogy részesei lehessünk most ennek a csodának magunk is. Jöjj el közénk, Feltámadott Jézus, te magad, és bíztass minket is, mint egykor tanítványaidat, hogy meglátunk majd téged, mert előttük mész. Imádkozunk hozzád a beteg és elaggott testvéreinkért, akik nem lehetnek közöttünk és odahaza vagy kórházi ágyon várják az erőt és a gyógyulást. Kérünk az árvíz fenyegette családokért, hogy segítséget találjanak a bajban. Imádkozunk országunknak olyan elöljárókért, akiknek saját hazájuk java a legfontosabb. És imádkozunk ennek a mostani ünnepnek megszenteléséért, az ige hirdettetéséért és az úrvacsorai közösségért, hogy mi magunk is új életre támadhassunk fel megváltó Jézusunkkal együtt. Ő érte kérünk, hallgass meg minket imánkban.

Ámen.

Igehirdetés

Húsvét a feltámadás ünnepe, ami azt jelenti, hogy nem ment kárba semmi abból, amit Jézus hozott ennek a világnak.

Pedig jól tudjuk a nagyheti történetből, hogy elárulták, megtagadták, kigúnyolták és megkorbácsolták, aztán világ csúfjára keresztfára szögezték, és végül rablók közt halt meg. Mindenki azt mondhatná, milyen kár. De a húsvét reggelének fénye azt mondja, hogy nem ment kárba semmi abból, amit ő csöndes, magányos elvonultságaiban imádkozott, nem ment kárba semmi abból, amit az Atyára figyelve, neki engedelmeskedve eldöntött és megcselekedetett ezen a földi világon. Jól tudta ő ezt, amikor így szólt: Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak.

Húsvét azt jelenti, hogy az emberélet horizontja tágasabb és nagyobb a születés és a halál közé rekesztett napok számánál. Mi emberek nem csak a magunk számára, hanem Isten számára is vagyunk, és ez nagy különbség. Ha mi valóban Isten számára is vagyunk, akkor pedig ennek jegyében egyetlen emberi életből sem megy kárba semmi, ami csak méltó arra, hogy az örökkévalóságban Isten közelében megmaradjon. Csak az megy kárba, ami méltatlan életünkből Isten közelségére, vagyis ami hamisság, szeretetlenség és hitetlenség volt. Ezekért tényleg kár volt, ezek tényleg kárba mennek. De mi magunk megmaradunk, éspedig annál inkább megmaradunk, minél inkább meghaltunk Jézussal együtt az óemberünknek és feltámadtunk vele új életre. A cselekedeteink jönnek velünk az emberélet útján, el egészen az örökkévalóságig, mert amit egyszer megtettünk, az “most és mindörökre” meg van téve. A mi feltámadásunk azonban még előttünk van, számunkra a feltámadás most még csak erkölcsi értelemben lehetséges, és nagyon is szükséges dolog, de a Jézus feltámadása már megtörtént és mögöttünk van.

A húsvét arra való, hogy megteljen az ember szíve bizakodással: nem élünk hiába! Van olyan élet, és erre rá lehet találni, amin nem fog a halál, és ez pedig a krisztusi élet. Igaz, ha csak annyi volna a feltámadás, hogy jön velünk minden, amit valaha tettünk és szóltunk, akkor nagyon is lehetnek kételyeink, hogy mi vár ránk az örökkévalóságban. Emlékezzünk csak, hogy minden kor minden embere tud a nagy megmérettetésről, amikor már nem emberek mondanak rólunk véleményt, hanem az derül ki, hogy ki mennyit is ér az igaz bírák előtt. A perzsák szerint például, ha csak egy madártollnyi súllyal több jót tett is valaki életében, mint gonoszt, az már megmenekül. De vajon meglesz-e az a madártoll-súly, vagy sem? Ki tudná megmondani? A kétely erre nézve mind addig kíséri az embert, amíg csak a Feltámadott előtt meg nem nyitjuk szívünket. Amint ő belép az életünkbe, a szív megtelik bizakodással és hittel.

Ezért nincs is fontosabb mondandónk húsvét ünnepén, mint hogy Krisztus feltámadott és él! Előttünk megy, ahogy ő maga mondja, hogy meglássuk őt. Jelen van mindenütt. Aki ő hozzá megy, azt semmiképpen ki nem veti. Aki behívja őt, ahhoz bemegy, vele vacsorál és az is ő vele. A húsvét lényege tehát a Jézus jelenléte, ezen a napon minden erről szól.

Ez a jelenlét hozta létre az első gyülekezetet, megváltoztatva annyi ember életét, ez a jelenlét világított az évszázadok során – annyi sötétségben is – emberek ezreinek, és mi is ezt a jelenlétet keressük, valahányszor belépünk a templomba vagy odahaza összekulcsoljuk a kezünket és olvassuk az igét. Ez a jelenlét megtapasztalható bárki által, aki azt igaz szívvel keresi, mert ez a jelenlét mindig emberi életekben tükröződik.

Nem jól tükrözi a Jézus jelenlétét az értelem. Sokan itt vérzenek el, mert azt hiszik, hogy amit gyarló emberi értelmükkel nem tudnak átfogni, az nincsen is. Mindent érteni akarnak és végül nem értenek meg semmit. Főleg azokat a dolgokat nem, amik magasabbak az emberi értelemnél, már pedig ilyenből van éppen elég. Maga az élet is messze túl van azon, amit érteni lehet – ezt bárki beláthatja. Nem csak a halál van túl az értelmünkön, ezt valóban észre szoktuk venni, hanem az élet is. És ezt nem szoktuk észrevenni, annyira belefelejtkezünk az életbe. Az értelem önmagában alkalmatlan arra, hogy a Jézus jelenlétét megfelelően megragadja és tükrözze.

És nem jól tükrözi az ő jelenlétét a mindennapi élet sem. Sajnos, néha már annyira köznapiak leszünk, hogy azt hisszük, egyedül az van, amit a mindennapi életben magunk előtt látunk, az újságokban olvasunk és a tévében megjelenik. Néha egészen elborítanak minket ezek a dolgok: helyes ezért néha nap arra is gondolnunk, hogy más is van ám, nem csak az, ami a mindennapokban előttünk áll. Ahogyan a Hamlet költője mondja: “Több dolgok vannak földön és egen, ó, Horatio”.
Ha tehát a Jézus jelenléte sem az értelemben, sem a mindennapi életben nem jól tükröződik, akkor hol lehet őt egyáltalán megtalálnunk?

A saját életünkben, az életünk legnagyobb mélységeiben megy előttünk. Készíti az utat, amin járhatunk majd, és gyógyítja mind azt, amit nem jól tettünk az elmúlt időkben. A Jézus jelenléte ott van minden igaz keresztyén életben. Megjelenik a helyes döntéseinkben, kiábrázolódik az életünk minőségében és legfőképpen jelen van a szeretetben. De leolvasható a Jézus jelenléte az őt követő közösség döntéseiről is. Ahol komolyan veszik, amit ő hozott ennek a világnak, ott éltető erők és gondoskodás uralkodik, nem pedig bosszú és leckéztetés. Mert ő van jelen egyetlen ember komoly tekintetében is, aki képes figyelmesen, félbeszakítás nélkül végighallgatni egy embertársát, valakit, akinek már az is segítség, hogy elmondhatja, hogy mi a gondja. De ő van jelen minden hűséggel végzett szolgálatban, az igazi helytállásokban, és ő van jelen a másik ember javát akaró minden gesztusban. Ő van jelen a tiszta szívvel vett úrvacsorában, és ő van jelen minden megértett és befogadott igében is.

A húsvéti történetben a magdalai Mária az, aki az elsők közt, talán legelőször találkozott a Feltámadott Jézussal. Érdemes végignézni, honnan hová is jutott ez az asszony.

Az első kép a homályba vész, azt olvassuk róla, hogy hét ördögöt űzött ki belőle Jézus. Ma talán úgy mondanánk, hogy súlyos lelki bajokból, örvényekből és konfliktusokból tisztult meg ez a lélek. Bajból talán egy is elég, de őneki héttel kellett megküzdenie és nem volt rá ereje. Jézus mellé állt és lett ereje, meggyógyult a magdalai Mária! Kodolányi János úgy írja le az “Én vagyok” című Jézus-regényében, hogy ez a Mária egy végtelenül gonosz, kötekedő, trágár beszédű, állandóan hangosan panaszkodó és mindenkit vádoló lélek volt azelőtt, hogy találkozott Jézussal, utána pedig egy szelíd, csöndes és jóságos valaki lett belőle. Merítsünk erőt a húsvét evangéliumából: Jézus jelenléte gyógyító jelenlét. Helyreállítja, ami elromlott, meggyógyítja, ami beteggé lett. És melyik ember lelke nem beteg a maga módján? Az egyik mindig szomorú, a másik mindig hangoskodik, a harmadik fantaszta, a negyedik súsárló, nem kell folytatnunk. Aki megmártózik a Jézus jelenlétében, az egészséges ember lesz, ahogyan a magdalai Mária az lett. Hittel higgyük ezt, és magunk is megtapasztaljuk majd!

A második kép Máriáról a kereszt alatt készülhetne. Kevesen voltak ott nagypénteken, azok is távol álltak, csak messziről merték nézni, ami történik, de a magdalai Mária ott volt közöttük. Micsoda próbája lehetett ez az ő hitének is! Minden összedőlt, minden tönkre ment, a szentet és az igazat, a szelíd gyógyítót megölték. Amit eddig hittem róla, talán mégis érvénytelen, hiszen ő is csak egy ember, törékeny, eltaposható. De a magdalai Mária nem lesz hűtlen Jézushoz. Nem fordul el tőle még halálában sem. Amint az ünnep elmúlik, megy a sírhoz, ahol angyallal találkozik. Mások talán meg se látták volna, de ő beszélget is vele, micsoda lelki érzékenység, megszólíthatóság! Ez az asszony nincs eltelve a maga értelmétől, mint annyi ember mai napság, nem feledkezik bele a köznapok zsivajába, mint még többen, hanem folytatja és tovább éli a maga történetét Jézussal. Egy ember, akinek van belső története is, nem pedig csak élete külső régióiban él! Íme, a többlet, amit a Jézus jelenléte ad nekünk, embereknek.

A harmadik kép a magdalai Máriáról az, hogy szembe jön vele a Feltámadott. Kevesen mondhatják el a maguk életéből ezt a csodát, pedig ez nem is olyan megfoghatatlanul csodálatos. Hát nem ő maga, Jézus ígérte, és már a keresztelésünk alkalmával elmondták felettünk, hogy velünk van minden napon, a világ végezetéig? És Mária átéli ezt, Jézus jön, és megbízást ad neki. Mostantól nem azt teszi, amit maga kitalál, hanem amit Megváltója rábízott.

Ez következik a találkozásból és ez a negyedik kép: egy asszony megy és hirdeti, hogy Jézus feltámadott és él. Egy olyan valaki teszi ezt, akiben egykor hét ördög lakott. Most már nem árt a többieknek, mint valamikor, nem szennyezi a légkört maga körül, nem magával van elfoglalva, hanem kinyílt a többiek, a világ felé, és szalad a tanítványokhoz és nem bánja, hogy most még nem hisznek neki, mert jól tudja, hogy majd hozzájuk is eljön a Feltámadott előbb-utóbb. És úgy is lesz! Jézus eljön, és szemükre hányja hitetlenségüket. De missziói parancsot is ad nekik, hogy menjenek el a széles világra és hirdessék az evangéliumot. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, az elkárhozik. És ígéretet is ad nekik, hogy nagy erők fogják kísérni útjukat, nem kell a maguk erejére hagyatkozniuk.

Micsoda íve van a magdalai Mária lelki fejlődésének! Betegből egészséges lesz, aztán a hitében a kereszt sem rendíti meg, hű marad mesteréhez. Angyalt lát, majd Jézust is meglátja, a Feltámadottat, éspedig talán elsőként minden emberfia közül – és teszi a tanítványi feladatot, hirdeti az evangéliumot, viszi a jó hírt másoknak. Lehet-e ennél szebb és boldogabb dolog a része valakinek?

És mind ezt úgy lehet összefoglalni, hogy Jézus jelen van az életében.

A miénkben is ott lehet. Miért ne lenne? A rossz lelkiismeret, az igaztalan utak, a tisztátalan kezek, a háborgó lélek mind messze űzi őt. Jézus csak ott van jelen, ahol jelen lehet. Ahol méltatlanok rá, onnan eltávozik. Erőnek erejével nem tör rá senkire. Teljesen szabadon ránk hagyta, számot tartunk-e rá, kell-e nekünk az ő jelenléte vagy sem. Milyen veszélyes szabadság!

Hát ne feledjük: húsvétkor annak jelenlétéről van szó, aki tud gyógyítani, akinek fontos az, hogy te és én egészségesek legyünk. A magdalai Máriát is ő gyógyította meg, miért ne lehetne belőlünk is újra boldog, egészséges ember? Aztán a kétely perceiben, a kereszt alatt is az ő szeretete őrizte meg a Mária hitét. El ne veszítsük mi sem, amikor eljönnek majd a bajok, eljön a bűn rontása, és eljön a halál is! Aki az övé, az az övé maradhat örökre, és sem halál, sem élet, sem jelenvalók sem következendők el nem szakíthatják Isten szeretetétől, ami Krisztusban van. És kapunk megerősítést, ha kell, angyali üzenetet, és kapunk Jézussal való személyes találkozást is, mert a Feltámadott minket keres és előttünk megy, hogy megláthassuk őt. A húsvét népe ennek hírnöke. Boldogan és örömmel mondjuk majd az óegyházi köszöntést: Krisztus feltámadott – valóban feltámadott!

Ámen.

Úrvacsora