Igehirdetések

Mária adventje

Igehirdetés 2007. december 16.

Mária adventje

 

Lekció: Luk 1,26-38
Textus: Luk 1,37

„…mert Istennél semmi sem lehetetlen.”

 

Imádkozzunk!

Urunk, jó Atyánk, köszönjük az adventi időszakot, amikor várakozik a lélek és készülhet a szív, hogy te Jézusban eljöjj, kopogtatva az ajtón és leülj  asztalunkhoz velünk vacsorálni. Olyan megfoghatatlanul szép és áldott ez a reménység, és ezt te magad adod a mi szívünkbe! Még inkább köszönjük a te adventedet, hogy magad is vársz miránk, hátha megjobbítjuk életünket, megtérünk és méltóbbakká leszünk az estéhez, amelyen te vagy a kedves vendég, aki nálunk szállsz. Jöjj el, jöjj el hozzánk advent Ura, Megváltó Jézusunk! Kérünk, nyisd meg szívünket és tölts el minket tőled való örömmel és Lélekkel! Ámen.

 

Igehirdetés

Advent időszakában vagyunk, amikor a keresztyén ember tűnődik. Előttünk a karácsony, a maga bensőséges fényeivel és az ajándékokkal, de azt, hogy ez a mostani karácsony milyen is lesz, hogyan is sikerül majd, hoz-e valójában békességet és szeretetet a szívünkbe, azt nem tudjuk. Semmi sem biztos, minden csak reménység. Készülünk az Úr érkezésére, mint jószerével egész életünkben – de hogy ő tényleg eljön-e hozzánk, hogy tényleg képesek leszünk-e megnyitni számára a szívünket, az nyitott kérdés.

Ezért is jó ilyenkor adventi történeteket olvasgatnunk a Bibliában, mert lám, mindjárt maga a „legadventibb” történet, az angyali üdvözlet is kifejezetten oszlatja ezt a ködöt és homályt, ami a jövővel kapcsolatban mindig ott van előttünk. Két világ találkozik ugyanis ebben a történetben: Isten mennyei világa, ahol fényesség, tudás és szeretet uralkodik, és az emberi világ, ahol félelmek, kérdések és tudatlanság van. Mária és Gábriel angyal találkozása egyszeri és megismételhetetlen eseménye, de olyan erőteljes üzenetet hordoz, ami két évezred után is megmozdítja gondolkodásunkat. Arról tanít, hogy ki kicsoda az örök rend szerint. Azt mondja ez a történet, hogy a dolgok helyes állása szerint Isten a kezdeményező, az ember pedig az elfogadó. Kevés olyan bibliai kép van, amiben ez ilyen világosan áll előttünk. Nincs is ennek a mostani igehirdetésnek más, ennél fontosabb üzenete, mint hogy álljon helyre az eredeti rend és mélyüljön el a hitünk és tudásunk arra nézve, mit is jelent mindez: Isten a kezdeményező és az ember az elfogadó.

Elvileg tudjuk mi, hogy a világ nem lett magától, ahogyan egy asztal sem lesz magától, vagy egy szék. Gondolunk mi a Teremtőre, aki mindeneket megalkotott, de egy kicsit a görög filozófus modorában, aki Első Mozgatónak, vagy Nem-mozgatott Mozgatónak nevezte őt, és jó messzire tette, úgy annyira, hogy mi biztosan soha nem is érjük el őt. Sokan gondolkodnak róla ma is így, ám a Biblia másként látja a dolgokat. Az Első Mozgató, aki minden világfolyamat elején ott áll, s útjára indított minden mozgást, az könyvünk szerint idejön közénk, megszólít embereket, mint Máriát is – sőt, maga is emberré lesz, hogy félreérthetetlen legyen az üzenet, és ilyen formájában tanít meg minket arra, hogyan legyünk mi is igazán emberek. Jó lenne most így gondolnunk rá: ő valóban az igazi kezdeményező, éspedig olyan, aki minden indításával az üdvöt akarja.

Nem csak mozgást akar, mint a filozófusok istene, nem is csak fejlődést, mint a biológusoké – hanem az élet olyan lelki beteljesedését is, ami részesül – nem kevesebben, mint ő magában. „Isteni természet részeseivé lesztek” – olvassuk Péternél (2Pét 1,4) – s ha hitünk kicsi is ehhez, azért a szívünk nem kevesebbet vágyik, mint éppen ezt. Gábriel angyal szavaiból az derül ki, hogy aki őt elküldte, az jót akar az embervilágnak. Olyan “királyságot” akar, amelynek nincs vége. Ha végignézzük Izrael történetét, kizárólag olyan királyságot látunk, aminek vége lett. Sokszor erőszakos halállal, de a Jézus idejére már kihalással is – s egészen idegen uralkodó házak foglalják el évszázadok óta a jeruzsálemi trónt. Aki Máriától születni fog, az olyan királyságot alapít a Dávid trónján, aminek nem lesz vége! Igazán megalapított királyság lesz ez, nem hevenyészett és nem improvizált – egyszer s mindenkorra szóló, végleges uralom. Ez a jelkép a királyságról magát az üdvöt jelenti – arról az emberi életmódról szól, ahogyan mindig, mindenkinek, mindenhol élnie kellene és lehetne, a helyes emberi alapállásról. Ilyen élet van: testté lett és eljött közénk, s ez az élet mindenkinek hozzáférhető. Ki ne maradjak belőle!

Annál is inkább kell erről gondolkodnunk, mert az angyali üdvözlet történetéből az is kiderül, hogy ez a kezdeményező Isten nagyon személyesen és konkrétan akar velünk valamit. Máriának beleavatkozott nem csak életútjába, de egész valóját is átértelmezte. Olyan gyermeket szülsz majd, mondja neki, akit a Magasságos Fiának mondanak. Meghökkentő feladat: szüld meg a Messiást! Idáig egy egyszerű názáreti leány voltál, mostantól pedig az a dolgod, hogy életet adj a Világ Megváltójának és úgy neveld őt fel, hogy méltó lehessen majd a feladatra! Valóban nem kis változás egy egyszerű városlakó leány életében. Nekünk is teljesen konkrét és személyes feladatot ad az advent, mint Máriának adott: légy türelmes, aki eddig heves természetű voltál, légy segítőkész, aki csak magadra gondoltál. Vegyél erőt kényelmeden, tanulj meg hallgatni, legyél képes más ember véleményét is elfogadni – igen, ő majd megmondja konkrétan és személyesen, hogyan és mivel akar megajándékozni ebben az adventben!

S ehhez jelenlétét is megígéri. “Ne félj, én veled leszek. Az Úr veled van… Istennél semmi sem lehetetlen!” Micsoda ígéretek – ha csak egyet is meghallanánk, már másként nézne ki életünk. Mária meghallotta ezeket, és a Világ Megváltójának anyja lett. Mert Isten a próbatétellel együtt a kimenekedést is megadja. (1Kor 10,13) Nem bíz ránk feladatot, amihez az erőt is ne adná meg. Az ő jelenlétében más egy gyermeket felnevelni, egészen más megöregedni és egészen más hazaköltözni az örök hazába! Aki tudja, hogy Isten vele van, az nyugodtan folytathatja így: akkor kicsoda ellenem? (Róm 8,31) És a bajról is kiderül előbb vagy utóbb, hogy nem ellenünkre volt, még az is a javunkat szolgálta – hányszor tapasztaljuk visszatekintve életünk egy-egy eseményével kapcsolatban! Ennek a mostani adventnek nagy és szép ajándéka lehet, ha átengedjük a kezdeményező feladatát annak, akit az valóban illet: Istennek. Mert ő üdvöt akar, mert ő személyesen bíz meg minket feladatunkkal, és mert a jelenlétével segít a véghezvitelben.

Mi emberek vagyunk ebben az összefüggésben az elfogadók – s ezt néha nem könnyű tudomásul venni. Mert az ember olyan aktív tud lenni, annyira bolondjává lesz a saját tevékenységének, és ami a legrosszabb: nagyon sokszor teljesen csak a saját feje után menve cselekszik, Istenre figyelés nélkül. Ezért olyan a történelem, amilyennek látjuk: tele árulással, hazugsággal és erőszakkal. Mária adventje nem ilyen. Benne békesség, áhítat és szeretet van – milyen jó lenne nekünk is ilyen advent! Alapjában egyszerű az út, s ha jól odafigyelünk, el is leshetünk valamit Jézus anyjától, ami nekünk is járható!

Mindenekelőtt azt, hogy igent mond arra, amit Isten üzenetéből meghall. Neki ott ezt Gábriel angyal mondta, nekünk pedig itt és most ugyanezt az isteni üzenetet a Biblia igéi mondják. Ez a könyv mindenhol hozzáférhető az egész világon. Legtöbbünknek megadatott, hogy valamilyen formában már gyermekként találkozhattunk vele. Ott van otthonunkban, tudjuk kívülről egy sor igéjét, ebben az adventben is megcsendül belőlük néhány. A karácsonyi borítékjában gyülekezeti újságunk mellett idén is minden egyháztagunk kap egy ajándék Bibliaolvasó Kalauzt is, hogy ezt használva három év alatt végigolvassuk az egész Szentírást. Nem mondhatjuk, hogy el volnánk zárva az isteni üzenetektől. Mária egy egyszerű igent mondott a legmeglepőbb üzenetre, amit az angyali közvetítéssel egy magasabb világ üzent neki: “Legyen nekem a te beszéded szerint!” Aki ezen az úton jár, amit nevezhetünk az alázat útjának – annak nem csak vásárlásból fog állni az adventje, hanem lelki növekedésből is.

Ezt az igent Mária nem akárhogyan mondja ki. Azt halljuk, hogy álmélkodik és elgondolkodik a hallottak felett – amit nyugodtan fordíthatunk magunknak úgy is, hogy a befelé fordulás útján jár. Mainapság nem könnyű őt ebben követni. Az egész elektronikai világ, ami kiszolgál bennünket arra való, hogy kifelé forduljunk. Halljunk valamit, lássunk valamit, és lehetőleg minél többet és minél kényelmesebben, minél gyorsabban és minél nagyobb teljesítménnyel. Aztán alig marad idő és mód befelé fordulásra. Ámulni, tűnődni kevesen szoktak – gondolkodni meg éppen kevesen. Kifelé éljük életünket, mindig történik valami és az olyan fontos – belül pedig nem történik szinte semmi. Hát ezért is jó odafigyelni Máriára, Isten választott gyermekére, mert ő befelé mozog, elmélyed a gondolataiban, csodálkozik és tűnődik! Milyen jó lenne, ha sok ember lenne, aki képes erre, ezt gyakorolja, s nem csak kifelé él, a hangok és látványok világában. Nem csak ügyek foglalkoztatják, hanem gondolatok, elhatározások és igazságok is. Már az is nagy dolog, ha valaki egy könyvet vesz a kezébe, mert olvasva akad módja gondolkozni, feldolgozni. A képernyőn szaladnak a képek – olyan gyorsan jön a következő, hogy nincs mód az előzővel foglalkozni. Tanítson Mária belső életet élni – s más lesz az adventünk, mint egyébként!

Végül még egy többlete az angyali üdvözletben, amit érdemes észrevenni. Gábriel szavában fölcsendül a híradás Erzsébetről, Mária rokonáról, aki szintén áldott állapotban van, pedig idős asszony – mert „Istennél semmi sem lehetetlen.” Csodálkozunk, hogy jön ez ide – de Isten küldötte fontosnak tartja megemlíteni, s a történet folytatásában már azt halljuk, Mária sietve el is megy meglátogatni rokonát. Amint találkoznak, Erzsébet méhében repesni kezd a magzat, vagyis az anyaméhben levő kis élet is felismeri a világ Megváltóját! Olyan szép ez a történet: bárcsak mi is fölismernénk mai, meglett emberek őt, s mi is úgy örülnénk neki, mint Keresztelő János tette már az anyaméhben!

Ennek a kitérőnek van egy olyan üzenete is, hogy Mária életében a feladat és Istennek való engedelmesség nem bezárkózást jelentett, még ha Istenre figyelésen és befelé mozgáson alapult is, amikor elfogadta a maga feladatát, hanem éppen ellenkezőleg, kitágult a világa. Minden embert fenyeget a beszűkülés. Megszokjuk, hogy miben áll a munkánk, hol a munkahelyünk, mi a dolgunk – aztán elkezd a dolog automatikusan működni, s mire észrevesszük, már nem foglalkoztat minket semmi – van egy kis világunk, egy körünk, és annyi. Pedig Isten nem szegényebbé akar minket tenni – nem örül az életek beszűkülésének: meg akar minket gazdagítani! Legyenek rokonaink, akiket meglátogatunk, mint Mária Erzsébetet Júdea hegyvidékének egyik városában. Pedig terhesen kellett odamennie, de örömmel és szeretettel teszi. Kitágult a világa, nem pedig beszűkült, amint Istentől feladatot kap! Legyenek emberek, akikkel jót beszélgethetünk életünk dolgairól. Legyenek feladatok, amiket önként veszünk magunkra és ingyenesen, szeretetből, ellenszolgáltatás nélkül tesszük őket. Legyenek jó könyvek, amiket alig várunk, hogy végre elolvashassunk, mert ifjúkorunkban nem volt időnk rá. Legyenek embertársak, talán rászorulók – akik számíthatnak ránk. Legyenek hagyományok, amiket gondosan ápolunk. Legyen saját szolgálatunk a gyülekezetben, ahová tartozunk. Tegyünk valamit a városunkért és ha lehet, az országunkért is. Imádkozzunk hűségesen emberekért és ügyekért. Egyszóval ne beszűküljön, hanem gazdagodjon világunk, a magunk kis élete – ha mi valóban Istentől vettünk útmutatást, és tényleg az ő gyermekei vagyunk.

Ezek jegyében már más adventünk lesz. Újra Isten kezd valamit bennünk, aki mindig az üdvöt akarja. Ő örök terve szerint személyesen ad nekünk valami fontosat, s ott is van, hogy a véghezvitelét segítse. Legyünk elfogadók azzal, amit ő közöl velünk: nem beszűkülünk majd, hanem gazdagabbá leszünk!  Így legyen! Ámen.

 

Imádkozzunk!

Urunk, légy áldott, hogy mindig van új kezdet, sőt olyan is, amit álmunkban sem gondoltunk volna. Köszönjük, hogy nincs élethelyzet, amiben ne szólalhatna meg az ige és ne jöhetne közel a tőled való Lélek, aki megérint és meggazdagít. Nagy szükségünk van erre, hogy mi is igent mondhassunk a te szavadra, befogadjuk életedet és hatalmasan meggazdagodjunk általa. Segíts minket, gyarló és esendő embereket, akik nélküled senkik vagyunk, benned és általad pedig üdvösségre jutott, boldog gyermekeid. Adj nekünk áldott adventi várakozást és Lélek szerint való karácsonyt! Ámen.