dr. P.Tóth Béla

Az ünnepek beosztják életünket, mintegy ritmust adnak hétköznapjainknak. Jól van ez így évszázadok óta. Ám a mostani húsvét egészen más, mindannyian tudjuk: emberemlékezet óta nem voltak zárva a templomok, háború idején sem… Mi mégis húsvétot ünneplünk, most is. Erről szól az alábbi igehirdetés.

Minden emberi élet tart valahová. Nem annyira a bekövetkezések tekintetében, hanem minőségileg: fölfelé az ég és az üdv irányába, vagy pedig a széthullás, a semmi felé. „Le-föl” hullámzások persze minden életúton elkerülhetetlenek – ám, ha nem is magunkban, Krisztusban mégis van egy egészen biztos pontunk. Erről szól az alábbi igehirdetés.

Néha elgondolkodunk azon, milyen üres lenne a világ egy-egy embertársunk nélkül – milyen jó, hogy ő van!  Ugyanilyen megfoghatatlan a gondolat fordítottja: ha magunk sem születtünk volna a világra… Jézus is érinti a furcsa témát, méghozzá nagyon jelentős összefüggésben. Erről szól az alábbi igehirdetés.

Van, aki ért a szereléshez, más pedig a főzésben jeleskedik. Némelyek kitűnők gazdálkodási ügyekben, s akadnak olyanok is, akik a politika mesterei. De vajon saját, személyes életünkhöz értünk-e? Erről szól az alábbi igehirdetés.

Néha nehéz az ember szíve, talán csak éppen rossz a kedve. Máskor bánkódik, mert maga is tudja, hogy vétett mulasztással vagy szeretetlenséggel – mit tegyen, hogy felszabaduljon lelkében? Erről szól az alábbi igehirdetés.

Valaki egyszer azt mondta: a világ legizgalmasabb regénye lenne, ha valakinek úgy megírnák az életét, ahogyan az valóban meg is történt. Nyugodtan hozzátehetjük: alighanem a világ legszebb regénye lehetne, ha valaki élettörténetének nem maga lenne a főszereplője, hanem az élő Isten. Erről szól az alábbi igehirdetés.