Avató beszéd a Szentendrei Református Óvoda átvételekor

2009. augusztus 31.

Tisztelt Polgármester úr,
Kedves Szülők, Gyermekek, tisztelt Vendégeink!

Nincs még egy esztendeje annak, hogy a Szentendrei Városi Önkormányzat mások között megkereste a Szentendrei Református Egyházközséget is, azzal a kérdéssel, nem tudnánk-e a város megnövekedett terheinek hordozásában segíteni, hogy átvesszük egy városi óvoda fenntartását. A kérés akkor érkezett, amikor egyházközségünk éppen a 260 éves, nagyon leromlott templomának felújításával, és statikai megerősítésének terhével küszködött, ugyanakkor pedig még komoly feladatok vártak ránk a tíz éve épülő Református Gimnázium felépítésének befejezésében is.

Egyházközségünk felelős elöljáróival sokat tanakodtunk, vívódtunk és imádkoztunk, merjük-e magunkra venni ezt a hallatlan felelősséget, ami sok évre komoly felújítási feladatokkal és jelentős anyagi kötelezettségekkel is fog járni. Tárgyalásokat kezdtünk városunk önkormányzatával a részletek felől, és fokozatosan sorra véve ezeket végül mindkét fél számára elfogadható megoldás született, amit megfelelő szerződésekbe rögzítettünk is. Megkaptuk ezekhez a Szülők és az Óvoda dolgozóinak támogató hozzájárulását, valamint a szakhatóságok engedélyeit is.

Ennek jegyében 2009. augusztus 1. óta immár a Szentendrei Református Egyházközség működteti a Vasúti villasori Óvodát, és a nyári óvodai szünetnek rendelkezésünkre álló két hónapja alatt az önkormányzattal közös erőfeszítésekkel hozzákezdtünk az épület külső és belső felújításához. Ezekről a felújításokról egyházközségünk gondnokától, a presbitérium világi elnökétől rövidesen részletesebb beszámolót is fogunk majd hallani, és az Óvoda új főbejáratánál lévő szalag átvágása után minden jelenlévőt szeretettel invitálunk a felújítások megtekintésére. Egy részük innen is látható, hiszen az épületnek éppen a déli tetőzete volt a legrosszabb állapotban, ahol állunk, valamint a kertben körülöttünk lévő, immár EU-konform kerti játékok jó része innen is látható, bár található ezek közül néhány az épület túlsó oldalán, a főbejárat körül is. A belső felújításokból kívülről összesen az épület túlsó végének szép új ablakai és fehér homlokzati festése látszik, az igazán lényeges dolgokat azonban csak odabent lehet majd megpillantani.

Miért vállaltuk el végül is az eddig sem csekély feladataink mellé ezt a többlet-felelősséget, amit most alázattal jelképesen és ünnepélyesen is átveszünk? Mindenek előtt azért, mert hiszünk abban, hogy ez itt a mi országunk, és ez az ország negyven év múlva olyan lesz, amilyenné a most három és négyévesek lelkülete és munkája tenni fogja a következő évtizedekben. Egy ókori szent irat szerint a világ az iskolás gyerekek leheletén épül fel. Ez azt jelenti, hogy amit a gyermekeink látnak, hallanak és tanulnak, amilyenné az ő lelkületük formálódik, olyanná lesz majd a világ általuk.

Mi hiszünk abban, hogy jó dolog a kicsinyeket úgy szeretni, hogy ők is képesek legyenek majd felnőttként másokat türelmes szeretettel, értékes hagyományok alapján állva, értelmesen szeretni. Hitünk nem hogy kizárja a kicsi gyerekeket a hagyomány megismeréséből, hanem buzdít bennünket arra, hogy tárjuk azt az ő értelmükhöz szabva elébük. „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint, még ha megvénhedik is, el nem távozik attól” – olvassuk a Példabeszédek könyvében. Akit mi páratlannak, Egyszülöttnek nevezünk, és Megváltónknak vallunk, ő is azt mondta, „…engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké a mennyek országa. Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be oda.”

Mi hiszünk az igazság és a szeretet egységében, és hisszük, hogy ez a két dolog, igazság és szeretet kéz a kézben képes egy jobb világot megteremteni. Bevalljuk, nagyon szeretnénk egy korrupció-mentes felnőtt magyar társadalmat látni magunk körül a következő évtizedekben, amelyben az emberek más motivációt is hordoznak a szívükben, mint a fékezhetetlen anyagi szerzési vágyat, aminek következtében azt látjuk, hogy lassan minden és mindenki eladó és szabott áron meg is vásárolható. Olyan embereket szeretnénk nevelni, akiknek van erkölcsi tartásuk, és akik szeretik a hazájukat, ezt az országot akarják majd építeni, ha felnőnek, amiért áldozatokra is képesek, ha arra szükség van. Szép példája volt ennek a szülők és támogatók, óvodai munkatársak és hitveseik, valamint a református gyülekezet tagjainak sok-sok ingyenes, szeretetből való munkája, amivel részt vettek ennek az épületnek és kertjének felújításában. Ha azonban valaki egészen véletlenül kimaradt volna most ezekből, jelentem, lesz még a segítségre módja bőven, csak figyeljen oda mindig a hívásokra.

Megköszönöm Polgármester úr, a képviselő testület és a szakhatóságok minden tagjának segítő, támogató igyekezetét, amivel lehetővé tették ennek az ünnepi órának eljöttét.

Isten áldását kívánom minden ránk bízott kicsi gyermek testi-lelki egészségére és növekedésére, értelmi és erkölcsi kibontakozására, az itt dolgozó munkatársak szolgálatára, Bene Andrásné óvodavezető és Kádár Péterné helyettese, valamint minden óvónő és dajka, régiek és újak szép és felelős munkájára, ezzel a bibliai igével:

„Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, amelyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett.” (Csel 20,28)

És hogy nyomatékot is adjak avató beszédemnek, ünnepélyesen átadom az Óvoda kulcsát az intézmény vezetőjének, használja azt mindenkor jó egészséggel, mindnyájunk örömére munkatársaival együtt.

dr. P. Tóth Béla lp.