Jézus úr a lelkek felett

Igehirdetés 2003. január 19.

Jézus úr a lelkek felett

 

Lekció: Mát 8,5-13
Textus: Mát 8,13

“A századosnak pedig ezt mondta Jézus:  Menj el, és legyen a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában.”

 

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, te azt akarod, hogy legyen nekünk a mi hitünk szerint. Megvalljuk, erőtlen és szárnyaszegett a hitünk a kritikus pillanatokban, amikor nagyon szükséges lenne, hogy összekapcsoljon veled és mennyei erőiddel. Megköszönjük a vezetést, amit igédben adsz, ha kérjük tőled. Így jöttünk most is  színed elé: könyörülj rajtunk s adj új látást, friss megértést. Eltévedünk az élet rengetegében, ha nem fogod kezünket, s nem vezetsz a helyes úton, amint a jó szülő vezeti gyermekeit. Saját életünk is arra tanít, nem magunkban, hanem benned kell igazán és erős hittel bíznunk. Bocsásd meg önhittségünket, amivel annyi zavart hozunk a mindennapok ügyeibe, és taníts minket arra a titokra, hogy a te erőd erőtlenség által végeztetik el. Hadd legyünk most gyengék és kicsinyek, hogy a te erőd annál nagyobb lehessen életünk megváltoztatására! Ámen.

 

Igehirdetés

Az ember keserű tapasztalata, hogy olykor a saját lelke sem enged akaratának. Vannak nagyszerű erkölcsi elveink, de amikor elfog az indulat, kimondunk olyasmit is, amit később legszívesebben visszaszívnánk – de már elhangzott. Vannak józan megfontolásaink, hogy mire mennyit költhetünk, de amikor meglátunk valamit, ami a szomszédnak van és nekünk még nincs, akkor is megvesszük, ha nem feltétlenül van rá szükségünk. Tudván tudjuk, hogy a kilóink számának csak magunk szabhatunk gátat – de amikor olyan étket látunk, ami nagyon kedvünkre van, akkor is többet eszünk belőle, ha tudjuk, elképedve kell majd néznünk a mérleg skáláját, amikor legközelebb méretkezünk.

Az irodalom bemutatja az emberi élet sokarcúságát, és a legjobb írók éppen azokkal a tulajdonságainkkal foglalkoznak megszemélyesített formában, amelyek mögött a legnagyobb erők húzódnak meg. Amikor a magyar költő “Vér és arany” címmel ad ki kötetet, ő is az embert vezérlő “nagyhatalmakat” nevezi néven. Vér, vagyis a tomboló élni akarás, életvágy – és arany, azaz a birtoklásvágy – hány és hány emberi élet drámája fonható akár csak éppen e két lelki “hatalmasság” erőközpontja köré! Hányszor dönt helyettünk a vérünk, s milyen végzetes súllyal befolyásolja döntéseinket az, hogy mennyi anyagi hasznunk származik valamiből! Házasságok születnek és mennek tönkre ezek mentén, emberi sorsok fejthetők fel ezekkel az egyszerű kulcsokkal: vér és arany…

De sorolhatnánk a többi belső erőt is, amit a régi ember mind külön “lelkek” formájában ismert és nevezett meg: a félelem, a viszály, az irigység, a hatalmi ösztön – mind-mind erősebb lehet az egyébként józan embernél élete egy-egy gyenge pillanatában. A Biblia egy helyen olyan asszonyról beszél, akiben évtizedek óta a “betegség lelke” lakott, amíg Jézus meg nem gyógyította. (Luk 13,11-13) De hallunk “hazugság lelkéről” is az egyik ószövetségi király drámájának történetében, vagyis van olyan emberi lelki állapot, amely abban leli legnagyobb örömét, hogy másokat félrevezet!  (1Kir 22,22) De eszünkbe juthat a bálványozásba tévedt idős Salamon királyról az “elkényeztetettség lelke” is, akit több száz asszonya vitt le az Istennek tetsző, igaz hit útjáról – öreg ember korában… (1Kir 11,4-6)

A kapernaumi százados szolgájának történetében az evangélista arról szól, hogy ez a római Jézust nagyobbnak ismerte meg, mint akármely más lelket a világon. Jézus úr a lelkek felett! A százados a maga katona észjárásával alárendeltjeit említi, az alacsonyabb rangú katonákat, mint akik mind teljesítik parancsait – s ezzel azt a hitét fejezi ki e messziről jött, eredetileg pogány ember, hogy a lelkek ranglétráján Jézus van legfölül!

Mennyi emberi szenvedésnek lenne vége egy szempillantás alatt, ha ezt az igazságot emberek tudomásul vennék! Hisz a legtöbb emberi konfliktus lényege éppen ez: “Én vagyok fölül! Nem, én még nálad is feljebb vagyok! Majd megmutatom neked, hogy nem vagyok alább, mint te!” – S emberek valóban képtelenek beérni a legfölső hely nélkül. Ami ebből következik az, hogy egymást erőik szerint  lerángatják, de közben maguk is mélyre süllyednek – nem akarják elismerni, hogy a legfölső hely nem őket illeti…

“Csendesedjetek el, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” – olvassuk az ószövetség egy helyén. (Zsolt 46,11) Igen, ehhez valóban el kell csendesedni, sőt magunkba kell szállni: ahol emberek erre nem hajlandók, ott ugyanis pokollá változik az élet. Ha Jézus nem lehet úr, ott általában úr akar lenni mindenki – s ebben a lelkületben olyan küzdelem kezdődik, ami mindenkinek árt.

Amikor a százados kifejezi hitét, hogy Jézus valóban parancsol a szellemi erők felett, mint ő őrmestereinek és egyszerű katonáinak – akkor a legfontosabb hitbeli igazságot adja a kezünkbe – mert Jézus tényleg úr a lelkek felett! Aki nem tud megküzdeni például a lelkében tanyázó gyűlölettel, az kérje őt, hogy űzze messzire belőle a gyűlölet lelkét. Ha hittel kéri, amint a százados is így tett szolgája gyógyulásának ügyében, csodálkozva fogja tapasztalni, hogy amire maga nem volt képes, arra Jézus képessé tette őt jelenléte által – vagyis tényleg képes lesz gyűlölet nélkül élni! És ha valaki nem tud megküzdeni erőtlenségével, lehúzza a saját “tehetetlenségi nyomatéka”, tunyasága, az kérje Jézustól hittel az erőt és – meg fogja kapni! Ha valakinek megbetegedett vagy kiüresedett a hite, nincsen benne már láng és tűz, kérje tőle a gyógyulást – újra meg fog erősödni a hite, s még szolgálatra is lesz ereje!

De a sorrendet mindenképpen helyre kell állítani. Övé az első hely, nélküle nem születhet döntésem. Az ő ellenében nem indulok utakra, s nem mondok ki szavakat. Amint ez a helyreállított sorrend érvényesül, már el is kezdődött a gyógyulás. Csak idő kérdése, hogy teljesebben is elvégezhesse munkáját életünkben. Mert Jézus valóban úr a lelkek fölött, sőt, egyedül ő az úr a lelkek fölött! Legyen az betegség lelke, legyen az önhittség, tudományos gőg, legyen az szorongás és félelem: aki legyőzheti – az Jézus! Ő szembenézett ezekkel és erősebbnek bizonyult náluk! Menjünk hát őhozzá, kérjük erős hittel és igazi odaszánással az ő uralmát lelkünk, sőt “lelkeink” felett (Márk 5,9) – s át fog rendeződni az életünk!

Akinek ez az uralom nem kell, az a külső sötétségen fogja találni magát, ahol sírás és fogcsikorgatás uralkodnak. (Mát 22,13) Ez nem fenyegetés, hanem szomorú valóság: akinek nem kell a szeretet, az  él majd a versengésben és él az önzésben. Szeretet nélkül aztán valóban csak őrjöngeni lehet. A “külső sötétség” bibliai fogalom, ami nagyon pontosan írja le az emberi egzisztencia helyzetét Isten szeretete nélkül. Kívül, azaz kirekesztve, magányosan és dideregve, mert szeretet nélkül a lélek maga zárja ki személyét a közösségből. (Mát 22,13)

A mi szeretetünk Isten jósága nélkül vékony és erőtlen dolog, ezt sok tapasztalat igazolja. Azokat szeretjük, akik minket is szeretnek, meg azokat, akik rokonszenvesek valami miatt, vagy akikre szükségünk van, de a többieket nem. Erre mondja Jézus, hogy a vámszedők is pontosan ezt teszik, s ez önmagában nagyon terméketlen dolog. “Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmát veszitek?” (Mát 5,46) Az, hogy a “külső sötétségen” nem csak kívülállás, de sötétség is van, magától értetődik. Mert kívül maradva az ember az életből marad ki: úgy lehet, az élet világosságából. (Ján 1,4-5) Hány ember törekszik arra, hogy őt hagyják békén, ne tartozzon senkihez, ne számítson rá senki – s amikor eléri, tényleg kizárt már mindenkit az életéből, akkor rájön, micsoda sötétség is ez. Lennének örömök, de nincs kivel megosztani – volnának feladatok, de nincs segítőtárs. Jön az öregkor, s nincs mellette senki, aki ápolná, ha beteg lesz. Aki kívülre zárta magát, akinek nem kell a közösség, az elég gyakran a sötétségben találja magát…

És még rosszabbakat hallunk: sírás és fogcsikorgatás! A középkori festők nagy leleménnyel festették meg a kárhozó lelkeket, s ezeken a képeken tényleg ott a szenvedés minden lehetséges válfaja. A sírás és fogcsikorgatás azért édes testvérek, összetartozó dolgok, mert a Jézus uralma alól magát kirekesztő ember sírására leginkább éppen a gyűlölködés, a fogcsikorgatás ad okot. Ahol emberek csak úgy képesek magukat boldognak érezni, hogy némelyeket megvetnek vagy éppenséggel gyűlölnek, ott soha nincsen boldogság. Ott az ember kimarad abból, amire született, az üdvből. Mert minden ember üdvre született, ezt tudjuk: “Az az Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson.” (1Tim 2,4)

Mi egész életünk során lázadunk ez ellen az akarat ellen: sem az Istentől való üdv nem kell, sem az ő igazsága. Nekünk csakis a magunk kovácsolta üdv kell és a saját igazságunk – így aztán egész életünk egyetlen nagy menekülés őelőle. Vannak ügyek, amik felől halálos biztonsággal megvan a véleményünk, semmi és senki ki nem mozdíthat ezekből, soha nem kerülnek oda az ő színe elé: vizsgálj meg Uram, sőt vizsgáld meg vélekedéseimet is…! Milyen hamar kiderülne egyik-másikról, hogy önigazolás, sértett hiúság van mögötte, titkolt fösvénység fűti azt a nagy igazságot, amit úgy szorítok magamhoz, mintha tényleg én magam lennék az… Pedig nem én vagyok ez sem, az sem…! Én teremtőm akaratából halhatatlan lélek vagyok, akinek nem az a dolga, hogy kívül legyen, sötétségben legyen, és nem is az a dolga, hogy sírjon és a fogát csikorgassa. Én azért jöttem ebbe a világba, hogy végigjárva a magam földi útját megismerjem az üdvöt adó Istent, és szeressem őt! Arra vagyok teremtve, hogy mint Istentől jött lény hozzá jussak vissza, s még halálommal se a külső sötétségre, sírásra és fogcsikorgatásra érkezzek, hanem a boldog hazatérésre: teremtő, megváltó és megszentelő Istenemmel való örök egységre! Hogy melyiket akarom, azt Isten egészen az én hatalmamba adta – nem dönt helyettem semmi és senki. Az én felelősségem, hogy mire használom földi életemet: nekem kell majd elszámolnom napjaimmal.

Ha sírás és fogcsikorgatás, kívülállás és sötétség van utamon, akkor térjek Istenhez: lesz a sírás helyett öröm, és a fogcsikorgatás helyett dicsőítés. A kívülállás helyett találok szeretetközösséget: fitestvéreket, nőtestvéreket, atyákat és gyermekeket – a sötétség helyett pedig enyém lesz az életnek világossága – Jézusban!

E rátalálásról Jézus ilyen egyszerűen szól a kapernaumi századosnak: “Legyen neked a te hited szerint.” Ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen hit van bennünk – mert a hitünk szerint lesz ilyen vagy olyan az életünk. Akinek a hite arra vonatkozik, hogy őt valami betegség fogja érni, az szinte magához vonzza a bajt, és gyakran tényleg megbetegszik. Aki mindig retteg a megszégyenüléstől, az előbb-utóbb tényleg szégyenkezni fog. Aki már gyermekkorában arról ábrándozik, hogy őt sok, jó nagy kő vegye körül, amint azt a Dunakanyar körúti szoborpark műveinek faragójáról olvashatjuk: az egy életmű kőszobrai közt fog megöregedni és így fogja ünnepelni nyolcvanadik születésnapját…! Mert amilyen a hitünk, olyanná lesz az életünk – “Legyen neked a te hited szerint!”

Tartsuk hát tisztán a hitünket. Ne engedjük, hogy ismeretlen eredetű gondolatok befészkeljék magukat a szívünkbe, mert az ige az igazság! (Ján 17,17  Zsolt 119,105-106  1Kir 17,24) Annak van egyedül helye a szívünkben, amit Isten mond nekünk. Az legyen a hitünk, amire ő ígéretet adott – a többi beképzelés, babona, agyrém – amit jobb eltakarítani. Legyen neked a te hited szerint – igen. De legyen a te hited Isten szerint – s akkor jó hited lesz! Olyan Urunk van, aki úr a lelkek felett. Segítsen ő a harcainkban – ő valóban segíthet! Csak mi zárhatjuk ki magunkat az üdvből, az üdv ura nem akar minket onnan kicsukni: ne maradjunk hát kívül, a sötétségben, sem pedig a sírásban és fogcsikorgatásban! Térjünk ahhoz, aki tud és ami nagyon fontos, akar is nekünk üdvöt adni. Legyen nekünk a mi hitünk szerint – és csodák történnek körülöttünk: mert Jézus úr a lelkek felett! Így is legyen. Ámen.

 

Fohász

Urunk, nagy szükségünk van arra, hogy hitünkben megújuljunk. Te megadhatod, hogy kemény és gőgös szívünk hozzád térjen: könyörülj rajtunk, és adj tőled való hitet, amely tiszta és erős. Köszönjük az evangélium üzenetét, hogy te üdvösségre szántál minket, és kitöltheted ránk gyógyító szeretetedet. Ments meg minket a külső sötétségtől, a sírás és a fogcsikorgatás világától, és adj helyet a közösségben: odahaza a családban, a gyülekezet lelki családjában, s az emberek közt egyaránt. Vigasztald gyászoló szívű testvéreinket, akik elhozták veszteségüket és fájó szívüket a te házadba. Töröld le könnyeiket és gyógyítsad lelkük fájdalmát, vigasztalás Istene, feltámadott és élő Krisztusunk! Te legyőzted a halált, általad életünk van a testi elmúláson át is – segíts minket szeretetben és hűségben élni veled és egymással is. Óvjad a világot, békesség fejedelme, s légy mindnyájunk menedéke a megpróbáltatás idején: jöjj velünk a következő hét napjain, és tedd szívünkben maradandóvá a te éltető igédet! Ámen.