Igehirdetés 2009. augusztus 23.
A napba öltözött asszony
Lekció: Jel 12, 1-18
Textus: Jel 12,10-12
„Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólalt a mennyben: Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádolója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig.”
Imádkozzunk!
Istenünk, mi sok szükséget érezvén körülöttünk, segítséget kérni e szent helyre feljöttünk. Üres a kezünk, letettük a munkaeszközöket s kérjük, segíts megüresíteni szívünket is. Engedd, hogy eltávozzunk a sok hiábavalóságtól, a csalárd világtól, annak minden hamis ígéretétől, a káprázatoktól, amik megejtették szívünket. Győzd le félelmeinket, méltatlanok hozzád és segíts meghallani, amit te mondasz nekünk. Áldunk az igéért, amelyben te magad szólsz a világnak. Adj olyan mennyei szót, amely megtisztít, gyógyít és épít, s vegyél el mindent, ami unalmas, önkényes, vagy ami közömbössé tesz. Megváltó Jézusunk segíts, hogy megújuljunk és éljünk! Ámen.
Igehirdetés
A Jelenések könyve tele van szimbólumokkal, képekkel, amiket meg kell fejteni, értelmezni kell. Miért írták éppen így ezt a könyvet? A válasz egyszerű: amikor ez az irat született, az első század nyolcvanas-kilencvenes éveiben már a keresztyének üldözésének második hulláma zajlott. Nem csak vigasztalásról és buzdításról kellett gondoskodni, hanem arról is, hogy a hitigazság ne kerüljön illetéktelen kezekbe, melyek kiforgatják és felhasználják a hívek ellen. Az első üldözési hullám Néró császársága idején jött a hatvanas években, a második pedig Domiciánusz idején, amikor a tartományi tisztviselők megpróbálták keresztülvinni, hogy a császárt a birodalom lakói mindenhol istenként tiszteljék. Ezekben az időkben napirenden volt, hogy cirkuszi állatok elé vetették a keresztyéneket – nagy szükség volt hát a hívek lelki erősítésére.
A Jelenések könyve vigasztaló irat, melynek lényegi üzenete, hogy Isten országa, vagyis uralma Jézus eljöttével elkezdődött a világban. Ez az uralom szilárd: Isten minden látszat ellenére kézben tartja az eseményeket, lehet benne bízni. Ő azonban nem zárja ki, hanem megengedi a szenvedéseket, ezért a híveknek a megkezdődött végidők retteneteiben, amik az idők múlásával csak fokozódni fognak, hűségesnek kell maradni, míg végül Isten új eget és új földet teremt, ahol elnyerik helyüket közelében.
Sokan próbálták a “világvége” időpontját kiolvasni a Jelenések könyvéből, pedig a víziók eleve ellenállnak konkrét számításoknak. A hetes sorozatok nem a végidők „menetrendjét” adják meg, hanem művészi módon egybeszerkesztett fúgák, amik egy adott témát variálnak. A téma lényege, hogy a világra, de magukra a hívekre is egyre nagyobb szenvedések várnak, ám bármi jön is el, érdemes istengyermekségünkhöz és Krisztusban való hitünkhöz hűségesnek maradni.
Mai igénk két fontos jelképpel beszél erről. A napba öltözött asszony az egyik, a sárkány a másik, és kettőjük küzdelmét látjuk. Az előbbi jelképet a középkori egyház Máriára alkalmazta, ezért ma is sokszor látni őt bizonyos templomokban csillagkoronával a fején, holdsarlón állva, terhes asszonyként kiábrázolva. A Biblia egészének jelképrendszeréből kiindulva azonban a napba öltözött asszony Isten hűségeseinek népe, amely „megszüli” a Megváltót. Az asszony fején a tizenkét csillagból álló korona nem dekoráció, hanem Izrael tizenkét törzsére való utalás, ahogyan azt József álmában is láttuk, ahol a tizenkét csillag a tizenkét törzset jelentette. Ez az Újszövetségben már nem a vérségi és nemzetiségi értelemben vett népet, hanem a lelki családot, a Krisztusban való hitbeli összetartozást ábrázolta ki. Az „asszony” (2Ján 1) szenvedései és pusztába menekülése azt jövendöli, hogy Isten népére nagy üldöztetések várnak, amik azonban csak 1260 napig, negyvenkét hónapig tartanak, ami pontosan három és fél évet jelent. Ez a szám azért fontos, mert a három és fél csak a fele a hétnek, a teljesség számának, vagyis a látomás szerint nem örökre tartó, végleges üldöztetések jönnek, hanem csak bizonyos ideig tartóak. Jól látható itt, miként rejtette a szerző számokba a mondanivalóját – a vigasztalást és a kitartásra biztatást.
A napba öltözött asszony tehát Isten népe, melyet üldöz a Sárkány, az ősi kígyó, ami az istenellenes erőket személyesíti meg. (Zsolt 74,13 és Ézs 51,9) De nem tudja legyőzni őket, mert az asszony sas-szárnyakat kap, mint azok, akik az Úrban valóban bíznak (Ézs 40,31) – még a Föld is segít rajta, mert beissza az utána küldött árvizet. Egy jó hír hangzik: Mihály arkangyal legyőzte a mennyben a Sárkányt, melynek így nincs helye ott többé. Egy rossz hír is van azonban: a Sárkány a földre vettetett – vagyis az embereknek még meg kell küzdeni halálos ellenségükkel.
Ezek során hangzik a mennyből egy hatalmas hang: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádolója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig.”
E kijelentés arról beszél, hogy akkor is voltak Isten népe, a gyülekezet körében, akik győztek a Sárkány felett – s pontosan kezünkbe adja, hogyan győzhetünk mi is a sárkány, azaz a Gonosz felett. Hogy komoly ellenfél, az nem vitás, hisz életünkre törő hatalmas szörnyről van szó, melyet egyáltalán nem lehet félvállról venni. Farkának egyetlen suhintására lehull a csillagok egyharmada – vagyis nagyon erős, “kozmikus” hatalom a Gonosz! “Emberölő volt kezdettől fogva, s mikor hazudik, a sajátjából szól, mert hazug és hazugság atyja” – mondja róla Jézus (Ján 8,44) Éppen hazugságaiban legveszedelmesebb, mert nagyon jót ígér: “olyanok lesztek, mint Isten” (1Móz 3,4-5) – s végül nagyon rosszat ad, hisz még emberek sem tudunk lenni, ha sikeresen félrevezethet. A Gonosz az életellenes erő.
Halljuk azonban, hogy a hűségesek legyőzték őt a Bárány vérével. Ez a legfontosabb üzenet – és arról szól, hogy magunkban kevesek vagyunk a Gonosz elleni harcban. „Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk” – mondja a reformáció nagy éneke. „…De küzd értünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk” – folytatja, ami pontosan így is van. (390. dics.) Nincs az a szenvedélybetegség, lelki vagy emberi nyomorúság, aminek ne az lenne a legfontosabb gyógyszere: vissza az Úrhoz – vagyis a megtérés, a visszafordulás. Nem lehet győzni az életellenes erők felett úgy, hogy valaki közben távolodik a Bárány Jézustól. A vele lelki közelség, eggyé válás, az ő áldozatában való “elrejtőzés” a titka minden lelki megújulásnak. Ahol ez történik, ott a gyógyulás már elkezdődött. „Nem erővel és nem hatalommal, hanem az én Lelkemmel” – olvassuk a prófétánál. (Zak 4,6) A Zsoltárok könyvének legfontosabb üzenete pedig az, hogy „Nem nekünk Uram, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget!” (Zsolt 115,1) – amit így lehet összefoglalni: nem én vagyok a fontos, hanem te, Uram. Ahol ezt ki tudják mondani, s komolyan is veszik – ott a legfontosabb már megtörtént.
Térjünk hát vissza megváltó Jézusunkhoz, tisztuljunk meg “vére által” – azaz rendeljük alá testünket-lelkünket az ő áldozatának. Boruljunk csak oda a golgotai kereszt elé: tapasztalni fogjuk, hogy “a világ”, mármint a saját világunk, kezd megváltozni. Sokan módszereket keresnek, próbálják megtalálni a trükköket, amik enyhíthetik elrontott életük fájdalmát és ürességét, s ehhez-ahhoz folyamodnak – pedig egyetlen igazi gyógyszer van, s ez Krisztus – a benne nekünk felkínált Isten-gyermekség! Akinek nem kell, annak nagy vargabetűket kell majd megtennie élete ösvényein, míg megleli a békességet.
Aztán azt is halljuk a mennyei szózatban a “sárkányon győztes” emberekről, hogy ők nem csak a Bárány vérével, hanem „bizonyságtételük igéjével” is aratták azt a győzelmet. Ami azt jelenti, hogy van itt valami emberi szavakkal is pontosan megfogalmazható tudás, tartalom. Nem csupán rejtett, belső történésekről van szó. Sok helyen megvan az első lépés, a lelki odafordulás, az érzelmi ráhangolódás, de hiányzik az értelmes megfogalmazás, a szavakkal is pontosan körülírható tudás. Pedig a Bibliának még a neve is az, hogy Ószövetség és Újszövetség – vagyis nem csak szavakba önthető tudásról, hanem jogi formulába, egyességbe, írott szerződésbe is önthető tudásról van szó. Ezért kell olvasnunk a Bibliát, mert emberi gyarlóságunk és gyengeségünk miatt folyton elfelejtjük a “jó szavakat”, amiket Isten mondott nekünk. A hirdetett és olvasott igére éppolyan szükségünk van, mondja Kálvin, mint a testté lett igére, a Bárány Jézusra! A tudásunk és lelki bizonyosságunk erősödik, ha jól olvassuk a Bibliát. Nehéz győzni lelki táplálkozás nélkül!
Diákkoromban egyszer elmentem nyáron egy gyárba dolgozni, ahol három műszakban a legnehezebb munkát kellett végezni. Azon vettem észre magamat, hogy támolygok, mert ugyanúgy táplálkoztam, mint amikor az iskolapadban ültem. Hozzá kellett kezdenem rendesen enni, mert ahhoz a munkához ott sokkal több fizikai erő kellett, mint a tanuláshoz. Ma is látok lelkiekben támolygó embereket, akiknek hiányzik életéből a rendes “táplálkozás.” Pedig a feladat néha nagyon is emberes – már csak ilyen ez a földi élet. Jön egy eddig nem volt helyzet, egy váratlan életfordulat – s ott a kérdés, lesz-e erőm a helytálláshoz vagy sem. Azért győztek a hűségesek „bizonyságtételük igéjével”, mert megfogalmazták maguknak a hitüket, amit egész szívükkel vallani tudtak. Nem hagytak mindent „nyitva”, ami mainapság oly divatos dolog. Nem hagyták életük legfontosabb igazságait tisztázatlanul, felében-harmadában, maguknak és másoknak is megfogalmazatlanul, hanem egyességet kötöttek magukkal, azt kimondták, ha kellett mások füle hallatára is – s ahhoz valóban tartották is magukat. Hát erre van szüksége ma is mindnyájunknak – hogy legyen egyértelmű személyes hitvallásunk, és éljünk annak tartalma szerint. Akkor a homály elkezd kitérni előlünk, s derengeni kezd egy új világ partjának vonala, mint valamikor Kolombusz hajósai előtt is történhetett, mikor először megpillantották az “új világot”…
Végül még egy fontos feltétel a győzelemhez. A sárkányt úgy képes legyőzni a napba öltözött asszony, azaz Isten népe, hogy olyanokból áll, akik „nem kímélik életüket mind halálig.” Ez aztán végképp nem „módszer”, hanem lelki komolyság és odaszánás. Ahogy némelyek képesek földi életüket egy hobbinak, vagy nem ritkán egy káros szenvedélynek odaszentelni, úgy lehetnek és vannak olyanok is, akik „nem kímélik életüket mind halálig” – éspedig Isten országa ügyében. Itt tehát nem másról van szó, mint hogy a kényelemmel, a berendezkedettséggel, a jóléttel szemben, sőt, amint a mártírok példája száz számra mutatta, még a fizikai életben maradással szemben is fontosabbnak bizonyult a hit. Ez aztán magvetés lett. Jézus erre utalt, mikor arról beszélt, hogy Isten uralma alá, az ő „országába” csak minden erőnk megfeszítésével igyekezve lehet bejutni. (Luk 16,16) Előtte a törvényt és a prófétákat hirdették, ám Keresztelő Jánostól másik korszak kezdődött, ahol az egyéni odaszánás és személyes hűség lesz a döntő szó arra nézve, kinek milyen sors jut.
Sok életpélda volna itt felsorolható – végig, a hit hősei mind. (Zsid 11,1-40) De most maradjunk annál, ami a legegyszerűbb és legkorszerűbb: amint emberek a jövendő generáció és hazájuk iránti odaszánással élnek, odahagyva a gyermektelen jólét kényelmét, szívükbe, majd otthonukba fogadják a kicsi jövevényeket, akiket az élő Isten, az élet Ura küld erre a világra. Ma országunkban kevesebb, mint kettő jut belőlük családonként, ezért elfogyatkozóban vagyunk, aminek egyetlen igazi oka, hogy – nincs hit. Sokkal nehezebb anyagi körülmények közt is több kis jövevénynek volt hely valamikor a magyar emberek szívében. Ilyen mindennapi síkon is megmutatható, hogy valaki „nem kíméli az életét.” De azzal is, ha tesz valaki az óvodásokért, iskolásokért, a jövendő életminőségért, ha saját testi gyermeke valami okból nem lehetne. Ma nem meghalni kell Jézusért, Istennek legyen hála – elég érte élni!
Győzelem a Sárkányon – a Bárány vérével, vagyis Jézus közelében élve. A bizonyságtétel igéjével, azaz értelmes, pontos, emberi megfogalmazásokkal, amit magunk is komolyan veszünk és kimondunk. És szívbéli odaszánással, tehát megvalósítással, amiben ha kell, magunkat sem kíméljük. Legyen örömünk a Sárkányon való napi győzelemben! És adja meg az élet Ura, hogy az ő népe mindezek által valóban oly szép és ékes legyen, mint a látomásbeli napba öltözött asszony! Így legyen. Ámen.
Fohász
Urunk Jézus, te győztél a kereszten helyettünk, s mi részesülhetünk győzelmedben. Köszönjük, hogy egy lelki családként lehettünk most együtt hirdetett igéd körül. Áldunk a sákramentumokért, amikben láthatóan is kiábrázolod, hogy szeretsz bennünket és számot tartasz ránk. Légy áldott a bizonyságtétel igéjéért, amit magad adsz szívünkbe. Segíts, hogy tarthassuk magunkat ahhoz, amit színed előtt megfogalmaztunk és imádságban kimondtunk. Vezess teljesebb odaszánására, hogy ha kell, magunkat se kíméljük: végy el tőlünk minden kényelmet, önhittséget, ami csak akadályozza, hogy igazán a tiéid lehessünk! Ámen.
