„…elvárjuk meghívásotokat huszonöt év múlva ezüst lakodalmatokra, ötven év múlva pedig arany lakodalmatokra is, amikor mosolyog körülöttetek tizenhét unokátok – ti pedig együtt öregedtetek meg békességben és szeretetben, eggyé vált lélekkel…” Erről szól az alábbi igehirdetés.
Igehirdetés 2021. augusztus 28.
Hozzátok ki a legjobbat egymásból
Textus: Márk 10,29-30
„Jézus mondja: Bizony, mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy szántóföldjét énérettem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket és szántóföldeket, megpróbáltatásokkal együtt, a jövendő világon pedig örök életet.”
Igehirdetés
Mielőtt ökumenikus esküvői szertartásunkon hozzákezdenék az igehirdetéshez, hadd jelezzem meglepődéssel és ugyanakkor igazi örömmel, hogy amely igeszakaszt plébános úr az imént felolvasott számotokra tanításul az apostoli levélből, negyvennyolc esztendővel ezelőtt ugyanez indított minket is útra feleségemmel életünk nagy napján a Budapest-Fasori református templomból, ahol édesapám volt az eskető lelkész. Mi reformátusok hisszük, hogy nem túl sok véletlen van életünk útján – javaslom is, hogy úgy gondolkodjunk el ezen a különös egybeesésen, mint ami rendkívüli, szép ajándék ebben az órában – nekem és feleségemnek mindenesetre az.
Kedves Kata és Csaba, ha körülnéztek itt a Budapest-Krisztinavárosi rk. templomban, tömött padsorokat láttok magatok mögött, mert mindenki eljött, aki szeret benneteket, hogy erősítésül legyen számotokra életre szóló elhatározásotokban: ti a mai naptól kezdve immár mindig egymásért akartok élni! Milyen jó, hogy ilyen sokan vannak. Eljöttek rokonaitok, barátaitok, kollégák és sporttársak, régi ismerősök és volt osztálytársak – hogy elmondják legjobb jókívánságaikat, melyek lényege ugyanaz: legyetek mindig nagyon boldogok egymással.
Magam sem tudok többet mondani, ám hoztam a gyönyörűséges jézusi igét, amit az előbb hallottatok – s az messze kitágítja gondolataink körét: „Jézus mondja: Bizony, mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy szántóföldjét énérettem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket és szántóföldeket, megpróbáltatásokkal együtt, a jövendő világon pedig örök életet.”
Először is biztat benneteket ez az ige, hogy hozzátok ki mindenkor a legjobbat egymásból. Munkátok során mind a ketten emberekkel foglalkoztok a magatok helyén: Kata gyermek-pszichológusként, Csaba pedig kézilabda-edzőként, s pontosan ilyesmi a dolgotok – törekedjetek ugyanerre közös életetekben is! Az emberi lélek olyan csodálatos és gazdag, hogy ott nem csak elfér, de jelen is van minden, sőt annak az ellenkezője is. Adottságaink, emlékeink, sebeink, jó és rossz tulajdonságaink – és rajtunk áll, ezek közül melyiket erősítjük ki, törekszünk megszilárdítani életünk során, s melyiket kívánjuk elhalványítani és kiiktatni.
A házasság csodája abban rejlik, hogy férfi és nő szoros életközösségükben még ebben a tekintetben is egymás javára lehetnek. Ha okosan szeretitek a másikat, előmozdítjátok annak személyiség-fejlődését, erről van itt szó – ami nagyon nagy dolog. El kell persze kerülni a jellegzetes csapdákat, egymás hibáztatását, főleg pedig nevelgetését – és meglátjátok: minél inkább valóban eggyé váltok lelkileg, annál inkább így is lesz ez.
Kedves Csaba, a mai nappal az Örökkévaló végleg leteszi kezedbe párod földi boldogságát. Rajtad áll, hogy tíz év múlva egy folyton panaszkodó házisárkány válik-e belőle, vagy még inkább az a melegszívű segítőtárs lesz, akinek őt az eddigiek során megismerted, és aki mindig odafigyel rád.
Kedves Kata, én kereszteltelek, hozzám jártál hittanra, nálam konfirmáltál, s a szentendrei Református Gimnáziumban érettségiztél – sose feledd el, hogy egy sportembert kaptál társadul, akik olykor hajlanak önmaguk túlhajszolására. Vigyáznod kell rá, hogy meg tudja őrizni a helyes mértéket, legyél ilyen tekintetben is véd-angyala – közös otthonotok pedig lehessen mindkettőtök számára mindig a megbékélés és feltöltődés színhelye. A férfiak nagyon erősek, ezt tudjuk – ám egy valaki még náluk is erősebb, a feleségük. Ha tehát te minden nap legalább kétszer elmondod számára: Apukám, te vagy a világon a legokosabb – akkor ő ezzel minden bizonnyal elégedett lesz.
Mi a titka, hogy így éljetek, hogy képesek legyetek a szeretetre? Emberi oldalról mindenekelőtt a jó kommunikáció. Beszélgessetek sokat egymással, tudjátok végighallgatni a másikat, legyen fontos, hogy mi van a másik lelkében. A jó házasság titka a jó kommunikáció. Sose szokjátok meg, hogy a másik ott van, házastársként ott kell lennie – sose degradáljátok egymást egy funkcióra, vagy éppen egy tárgy szintjére, mintha a pálya tartozéka lenne, akár egy kapufa vagy szögletzászló. Társatok egy emberi lélek, teli érzésekkel, olykor kételyekkel és szorongásokkal, tervekkel és reményekkel – éppen úgy, mint magatok is. Mindig ebből induljatok ki: ő is csak olyan ember, mint én – ami tehát nekem nem lenne jó, nem teszem számára sem. „Amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is úgy cselekedjetek ővelük.” (Luk 6,31)
És ha már a jó kommunikációról gondolkodunk: legyen élő a belső, hitbeli életetek – vagyis beszélgessetek sokat mennyei Atyátokkal is! Mindketten hívő emberek vagytok már szüleitek szándékából, ám saját, felnőtt döntésetek alapján is – őrizzétek, ápoljátok és gondozzátok azt a lángot, amit Urunk szívetekbe plántált! Ne múljon el nap, hogy nem éltek az ő igéjével, s ne próbálnátok meg imádságban vele beszélgetni – mert ez belső növekedésetek legfontosabb előmozdítója!
A világon kétmilliárd ember napi imádsága a Miatyánk, amit Jézustól tanultunk, és mindjárt el fogjuk mondani ebben a szertartásban is – ott van benne a kérés: „Jöjjön el a te országod!” Megváltónk pedig így imádkozott az utolsó vacsorát követően a kertben: „Atyám, ha lehetséges, múljon el tőlem ez a keserű pohár – de ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd!” (Luk 22,42) Ha így könyörögtök majd magatok is, amikor gyülekeznek fölöttetek a felhők, s éppen azon hadakoznátok, melyikőtök akarata valósul meg – akkor nem féltünk benneteket: ebben a fohászban ugyanis meglesz az értelmes kiút. Ha szívetekből kéritek, meg is fogjátok találni a mindkettőtök számára boldogító megoldást! “Isten országa”, azaz királyi uralma a helyes élet egyetlen garanciája. Sose legyen megszokott formulává a „jöjjön el a te országod”- maradjon szívetek mindenkori legforróbb kérése és kívánsága!
Végül nem csak arra buzdítunk, hogy hozzátok ki egymásból a legjobbat, s nem csupán arra, hogy kommunikáljatok jól egymással és életetek Urával – hanem arra is, hogy mindenkor pozitív szívvel, jövőre hangoltan éljetek. Hallottátok: amit elhagytok, amiről lemondotok és odaáldoztok szeretetből, száz annyit kaptok helyette – vagyis bőségesen megéri minden egymásért hozott áldozat. Jó dolog Isten gyermekének és Krisztus követőjének lenni, ezen az úton járva sosem érezhetjük magunkat kisemmizettnek, üresnek, értelmetlen életűnek – mert mi lemondunk valamiről, de száz annyit kapunk helyette!
Amikor együtt készültünk erre a mai napra, elolvastátok a Teremtés könyvéből: „Elhagyja az ember apját és anyját, és ragaszkodik hitveséhez, s lesznek ketten egy testté.” (1Móz 2,24) Úgyhogy „nem kettő többé, hanem egy” – folytatja az evangélista. (Mát 19,6) Igen, ezt kívánjuk számotokra: legyetek eggyé, s ne legyetek immár kettő. Mi negyvennyolc év házasság után néha egyszerre szólalunk meg feleségemmel, s ugyanazt mondjuk… De ne legyetek „kettő” abban az értelemben sem, hogy egyszerre igen és egyszerre nem vagytok, egy kicsit kint, egy kicsit bent – mert az ambivalencia emberi kapcsolatokban nagyon romboló tud lenni. „Legyen a ti igenetek igen, és a ti nemetek nem” – mondja számunkra az ige. (Jak 5,12 )
Szüleitek is szárnyaitokra bocsátanak titeket a mai nappal, és ők is azon lesznek, hogy ne szóljanak bele döntéseitekbe, véleményt is csak akkor mondjanak életetekben bármiről, ha ti azt kifejezetten kéritek tőlük, s engedjék, hogy önálló, felnőtt életet élve legyetek immár egymás első emberei: ez így van rendjén mostantól kezdve, egészen az örökkévalóságig!
Hadd fejezzem be azzal, hogy aki csak eljött ma veletek örülni az ünnepi órán, imádkozik értetek és áldást kér közös életetek további, immár megszentelt szakaszára. Hozzátok ki valóban a legjobbat a másikból, kommunikáljatok mindenkor nagyon jól egymással s kiváltképpen életetek Urával, és higgyétek, hogy a szeretetből való áldozat százszorosan megéri. Kaptok majd próbákat is, ez szinte elkerülhetetlen – de őbenne élve lesz majd örök életetek is. Mi ezen nem biológiai működéseinknek végtelen időbeli meghosszabbítását kell értsük, hanem az érvényes, hiteles életet már itt a földön is – azt az isteni létezést, amiben ő maga részelteti övéit itt, és odaát egyaránt!
Így éljetek – s akkor mindig boldogok lesztek. Ennek jegyében viszont elvárjuk meghívásotokat huszonöt év múlva ezüst-lakodalmatokra, ötven év múlva pedig arany-lakodalmatokra is, amikor ott mosolyog majd körülöttetek tizenhét unokátok – ti pedig együtt öregedtetek meg békességben és szeretetben, eggyé vált lélekkel, boldogan… Így is legyen, szívből kívánjuk! Ámen.
