Igehirdetés 2000. október 28. (Esküvői alkalmával)
Oda megyek én is
Textus: Ruth 1,16-17
„Ahová te mégy, oda megyek. Ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem. Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!”
Igehirdetés
Két külön világ találkozik bennetek, hisz más országban nőttetek fel, mások a gyökereitek, örökbe kapott kultúrátok. Mint férfi és nő is külön világ vagytok, hiszen öröktől fogva titok, rejtély a két ellentétes nem találkozása és összetartozása. De mint két ember is más-más világ vagytok, hiszen még egy anyának a gyermekei is mennyire különbözőek: még ha ugyanazt a szeretetet is kapják az első perctől fogva, s ha csak néhány perc választja is el őket születésükben – ti ezt igazán tudhatjátok – akkor is külön világegyetemekről van szó a személyiségekben.
Kedves Szabolcs, emlékszem, amikor tizenkét éves vézna kisfiúként először láttalak itt a templomkertben, hogy szüleid szeretetéből elkezdhetted a konfirmációt ikertestvéreddel együtt. Felidéződnek bennem a gyülekezet ifjúságával töltött táborozásaink, kirándulások, beszélgetések, együttes sportélmények is. Veletek örültünk iskolai sikereiteknek, aztán az értékes diplomának, amit szerezhettél, s szüleiddel együtt büszkék vagyunk arra, hogy a megszerzendő szükséges tudás felett még a tudomány öregbítésére is maradt erőd és hited. Immár férfiemberként állasz itt a templomban, életed nagy döntésével: párodat, Emit mindig szeretni akarod. Soha ne feledd el, mekkora áldozatot hoz ő éretted. Ő azokat az emlékeket, amelyek az ifjúságot jelentik számára, otthon hagyja. Eljött szüleitől, rokonaitól, barátaitól, hogy a te párod legyen, mindig teérted éljen. Vigyázz őrá, őrizd ezt a nagy szeretetet!
Kedves Emi, valóban bibliai szépségű ragaszkodásod párodhoz. Megismerted országunkat, városunkat, az itt élő embereket. Tudod jól, hogy nehezebb lesz az életed, mint odahaza, Japánban lenne, ahol az emberek udvariasak, előzékenyek, tudnak mosolyogni és barátságosnak lenni – még a hivatalokban is. Egy elgyötört, nehéz történelmű országba jöttél, ahol nem könnyű embernek lenni. Hozzál közénk meleg szíveddel mosolyt, otthonotokba kedvességet, jóságot. Te is vigyázz párodra, mert törékeny kincs a szeretet, amit könnyebb elveszíteni, mint megszerezni. Szeresd őt mindig szelíd, jóságos szeretettel!
Együtt pedig ezt mondom nektek: köszönjétek meg ma egymás szüleinek is, hogy felneveltek benneteket. Ők is szárnyaitokra bocsátanak, egymásnak adnak benneteket: szemükben is igazán felnőttek vagytok már. Veletek van áldó szeretetük: íme, mellettetek állnak életetek nagy döntésében.
De nyissátok ki szíveteket az Örökkévaló előtt is, ahogyan ma, úgy napról napra, hogy megajándékozhasson benneteket. Ő adja a szeretetet, hűséget, helytállást. Ha rá figyeltek, vele beszélgettek, évtizedeken át is megújul majd összetartozástok szépsége, a szívetekben élő szeretet. Ezt kívánjuk áldó szívvel ma mindnyájan tinektek! Ámen.
