Kegyelem és nehézkedés

Igehirdetés 2000. november 5.

Kegyelem és nehézkedés

 

Lekció: Luk 21,5-19
Textus: Luk 21,18-19

“…de egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.”

 

Imádkozzunk!

Urunk, légy áldott, hogy a lehúzó, királyságodat meghiúsítani akaró erők ellenében is emeled életünket. Távolra szakadunk tőled, megváltó Szeretet, nem figyelünk rád! Elfog a félelem és keserűség, mintha sötét erdőn tévedtünk volna el! Te pedig újra szólsz, megérinted szívünket, megfogod kezünket és tanítasz bennünket, mint a szülő gyermekét. Kérünk, hadd nyíljon fel most vak szemünk, hadd halljon újra megkeményedett szívünk, teljen el ez a hely Szentlelked tüzével és éltető erejével, s minden kereső szív az igaz élet mámorával, örömével! Formálj Urunk, ahogy a fazekas az agyagot, emeld magadhoz szívünket és értelmünket, hogy eggyé lehessünk veled, minden jó forrásával, az életadó igével, aki Krisztusban velünk vagy, és uralkodsz örökkön örökké! Ámen.

 

Igehirdetés

Egy francia filozófusnő, Simone Weil egyik műve ezzel a címmel jelent meg magyar nyelven: Kegyelem és nehézkedés. Értékes gondolatok sokasága között a legfigyelemreméltóbb tanulmány címe is ez a kötetben, ahol a szerző arról beszél, hogy nemcsak a fizikai világban van gravitáció, ami a földön mindent és mindenkit lefelé húz, hanem a szellemi világban is, ahol az emberi döntések születnek, ahol az ember szándékai irányt és célt kapnak. Mintha minden igyekezetnek, legyen az a legegyszerűbb jó szándék, ami csak emelni akarná az életet, azonnal lehúzó erőkkel kellene megküzdenie.

Hasonlóan ahhoz, mint amikor Kr. e. két-háromezer évvel felállították az angliai Stonehenge-ben azokat a soktonnás kőoszlopokat, amiket a mai napig megcsodálhatnak a turisták, vagy amikor a Húsvét-szigeteken faragott, hatalmas emberarcú kőtömböket állítottak föl az ott lakók valamilyen kifürkészhetetlen okból. Ezek a hatalmas kövek ma is a bánya mélyén lapulnának, egybesimulva az őskőzettel, kivágatlanul, vagy elnyúlva feküdnének a földön, felállítatlanul. De emberek valamikor évezredekkel ezelőtt szembeszálltak a nehézkedés elemi erejével, és hatalmas erőket legyőzve fölállították e köveket, hogy a tudósok évezredek múlva szörnyülködjenek az erőfeszítés iszonyatos mivoltán, s gondolkodjanak azon, mire is valók tulajdonképpen ezek a hatalmas, élükre állított kődarabok.

Nem járunk messzi az igazságtól, ha azt gondoljuk, a kövek ugyanarról beszélnek, mint a francia filozófusnő a könyvében: minden jó dolog hatalmas ellenerővel szemben jön létre. Ahhoz, hogy egy 60 tonnás követ felállítsanak százaknak, talán ezreknek egyet-akarása kellett négyezer évvel ezelőtt. Egyetlen városállamot megvédeni, amelyek akkor voltak születőben, nem lehetett ilyen egyet-akarás nélkül. Hogy egy városnak kerített kőfala legyen, az emberek ott ne csak a maguk házát építsék meg, hanem városukat is, azon a várfalon erős kapu legyen, működjön szervezett, erős őrség, az életüket meg tudják védeni, az emberek ne húzzanak szét, egymással hadakozva ilyen-olyan ügyekben – ez valóban akkora teljesítmény (akkor is, ma is), mint amikor élére állítanak egy 60 tonnás sziklaoszlopot: sokak egyet-akarása kell hozzá.

De gondolkodjunk kicsit tovább. Vajon férjnek és feleségnek megküzdeni önzésükkel, hiúságukkal, olykor sértettségükkel, hogy egyben maradjon a család, és a gyerekek ne rossz példát kapva, életen át pótolhatatlan hiánnyal induljanak a szétesett családi otthonból, ehhez vajon nem a kőoszlop-állítás erőfeszítésével egyenlő teljesítményre van szükség, még az úgynevezett jó házasságokban is? A nehézkedés, a lehúzó erők hatalma óriási az emberi szívben!

Vagy gondoljunk arra, hogy az élet előrehaladtával, amit egyikünk se kerülhet ki, amikor a kényelem és a test romlása miatt elnehezedik az emberi igyekezet s nincs már annyi tűz és lobogás, mint valamikor, helytállni: mikor minden azt súgja, válaszd a könnyebb utat, add föl törekvéseidet, mindegy, hogy indultál – ilyenkor folytatni a jót, a megkezdett utat végigjárni, vajon nem a nehézkedés ellenében való kőoszlop-állítással felérő dolog?

Jézus sem hallgatott ezekről a lehúzó erőkről. Nem festett illúziókat, azt mondta tanítványainak: E világon nyomorúságtok lesz. De azt is hozzátette: Bízzatok, mert én legyőztem a világot! (Ján 16,33) A jézusi pedagógia tehát nem kicsinyli le, és nem fedi el a nehézkedés tényét – a nyomorúság nyomorúság. Hány vallási igyekezet járt az illúziók ópiumos útjain, de Jézus nem ezt tette! Mai igénkben is hallottuk, sorolja-sorolja a ránk váró nehézségeket, hogy aztán hozzátegye: Mégis, egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről! Hallgassunk most őt, mert amit mond, a mindenkori tanítványnak szól. Fölemlíti a nehézkedés tényeit, hogy felkészültek legyünk a szembenézésre – de a kegyelem ígéretét is kijelenti a tanítványnak, amikor azt mondja, egyetlen hajszál sem esik le fejetekről. Vegyük csak sorra a lehúzó erők tényeit, amikkel minden tanítványnak szembe kell nézni ilyen vagy olyan formában – azután pedig gondolkodjunk a kegyelemről.

Azt első, amit Jézus megemlít, a megtévesztő szellemi erők jelenléte a világban. Ez olyasmi, amit senki ki nem kerülhet közülünk. Higgyed ezt, valljad azt, egyél így, tegyél úgy. Vallások és tanítások versengenek az emberért, hogy megelőzzék, hogy a saját fejével gondolkozzon, a saját szívével érezzen. Mindegyik híveket akar szerezni, és éppen megfellebbezhetetlenségük árulkodik róluk, hogy hamis tanítások, amikor azt mondják, “én vagyok az”, itt az üdv és sehol máshol. Azt mondja Jézus: Az én nevemben jönnek. Vagyis a címke lehet akár krisztusi, úgynevezett keresztyén is. De azt mondja Jézus: Nem én jövök bennük, csak ők jönnek maguk. Rám hivatkoznak – de nekem nem engednek. Az “Én vagyok” a Mózes élményének hangja. Ez az isteni szó érintette meg a prófétát az égő csipkebokorból. Mikor nevét kérdezte, így felelt: a Vagyok szól hozzád: ez a nevem. Aki “létezvén létezik” – aki tényleg Van – az küld téged!

Testvérek, ahol a teljes Lét, a hiánytalan élet valósága helyett csak ígéretek vagy éppenséggel túlzott erkölcsi követelmények hangzanak, de nincs igazi és örök élet, ott csupán a hitető beszél. “Sokan jönnek majd az én nevemben, de ne kövessétek őket” – mert ahol a teljes élet van, a Vagyok szól, én ott vagyok! Ahol szeretetteljes család, alkotó, kreatív élet van, ahol embereket békességre vezérlő tiszta tanítás hangzik, ahol vakok szeme megnyílhat, sánták elindulnak, ahol a sírókat megvigasztalják, ahol az élet teljesebbé válik: ott vagyok. Ott jelen vagyok. A teljes élet hirdet engem, a valódi létezés! Kevesebbel ne érjétek be, ezt akarom adni nektek – mondja Jézus övéinek. Ezért szól a szellemi félrevezetőkről is, akik nem a teljes életet adják, csupán valami pótlékát.

Aztán tanítványai figyelmét a szerencsétlenségek felé tereli: háborúk, lázadások, nemzet nemzet ellen támad, ország ország ellen támad. Tegyük mindjárt hozzá, nálunk magyaroknál olykor nincs is szükség háborúkra, annyira szeretjük egymást gyűlölni. Csak meg kell hallgatni valakit egy-egy történelmi időszakban, aki éppen kimaradt a hatalomból — a vádak súlyosabbak bármely külső erőszaknál. Mert a becsületében, erkölcsileg kell megsemmisíteni a másikat, szándékos rosszat-akarással kell vádolni. Nemzet nemzet ellen támad, és a nemzet önmaga ellen is támad, meghasonlás mindenhol! Ha pedig mindez nem lenne elég: földrengések, járványok, éhínségek, rettenetes dolgok történnek – jelek tűnnek föl az égen, átadnak benneteket börtönökbe, királyok elé vezetnek az én nevemért.

De mit mond Jézus ezekről? Ez mind nem a vég! Ne higgyétek, hogy egyetlen természeti katasztrófa is, vagy történelmi felfordulás végső jelentőségű. Ne adjátok át magatokat ezeknek annyira, hogy mindennél fontosabbá váljanak számotokra. Vizsgáljátok meg, nem lett-e bármi már ilyenné ezek közül számotokra! Amit odatettetek Isten országa fölé, vagy akár mellé is. Mert ha így áll a helyzet – ne csodálkozzatok, hogy ezek magukkal sodornak, indulatokat táplálnak a szívetekbe, békétlenné, elégedetlenné, keserűvé és szeretetlenné tesznek titeket.

Ezeknek meg kell lenni, de nem ez a vég. Nem lehet, hogy végső valóság legyen egyik is. Viseljétek türelemmel, amit viselnetek kell, szenvedjétek el, amit kikerülni nem lehet, változtassátok, ami rajtatok áll – de maradjatok meg mindezekben Isten gyermekei, Krisztus követői, mert állhatatosságotokkal nyeritek meg majd “lelketeket.” A bibliai szó itt azt jelenti: életeteket. Legyetek állhatatosak, igen – de ne abban, hogy egy kész gondolati rendszerhez, tantételekhez vagy ideológiákhoz ragaszkodtok. Ne ezek védjenek benneteket. Én adok majd szájat, gondolatot, bölcsességet, ne gondolkozzatok előre! A közvetlen vezetettség maradjon meg szívetekben! Ne az “igaz hit bajnokai” legyetek, hanem az igaz Isten egyszerű, alázatos tanúságtevői!

Testvérek, amikor az egyház az “igaz hit bajnokait” adta, akkor sebek születtek és máglyák gyulladtak. Amikor az egyház emberei egyszerű tanúskodók voltak, akik elmondták, mit tett velük Isten, akkor ott életek fényre derültek, bűnösök megtértek, tévelygők megtalálták az utat, sírók vigasztalódtak. Ahol az emberek az élő Jézus követése helyett élettelen, elvi igazságot, például tant vagy pártideológiát követtek, ott kiszolgáltattak szülőket és testvéreket, rokonokat és barátokat, és egyeseket meg is öltek közülük.

Természeti vagy történelmi szerencsétlenség – mindegy, vizsgázik benne a tanítvány. Sose higgye azonban, hogy az a vég! Ne legyetek fanatikusok, így lehet fordítanunk mai magyar nyelvünkön. Sem hitetekben, sem történelmi meggyőződésetekben, emberi igazságotok, személyes ügyetek dolgában: egyik sem méltó arra, hogy a végső valóságnak higgyétek! “Én vagyok az Alfa és az Ómega, kezdet és a vég – aki van volt, és aki Eljön.” (Jel 1,8) Nem a természeti erő, nem is a történelmi elkötelezettség, aminek odaadtad szívedet, és még csak nem is a magyarságod. Bármelyikből bálvány lehet, s lesz is azonnal, ahol az élő Krisztust nem akarják követni, csak zászlókat lobogtatnak.

Mit állít szembe ő a fanatizmussal? A kegyelem égi érintését! A hitetlen ember fanatizmust látva fanatizmust kíván szembeszegezni azzal. Jézus pedig az égre mutat, s ezt mondja: legyen hitetek! Egyetlen hajszál sem vész el fejetekről, akármilyen nagy baj van is körülöttetek. Egy másik helyen az evangéliumban így olvassuk: “Fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva.” (Luk 12,7) Legyetek gyermeki bizalommal, tegyétek a tőletek telhetőt – a többit pedig egészen bízzátok mennyei Atyátokra!

Az eltévedt ember mindig azt akarja kézben tartani, ami Isten dolga, s közben nem teszi, ami emberi feladata, vagyis a saját dolga lenne. Hadakozik a világ hatalmasságaival, másokat is erre biztat, de a lelkiismeretét meg nem vizsgálná semmi pénzért, pedig az tényleg az ő hatásköre. Hegyeket akar megmozgatni, de a háza előtti vízlefolyót nem tartja rendben, hogy aztán elöntse az árvíz, belvíz – akármi, ami jön. Azzal foglakozik, ami nem dolga, amit pedig tennie kellene, azt elmulasztja. Ezt mondja az ige ma: “Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.” A ti dolgotok a helytállás a feladatokban, amelyek tényleg a tieitek. Ne hagyjátok el küldetéseteket, amit vettetek az Úrtól. Ne hagyjátok el a családotokat, ha kaptatok az Úrtól. Ne hagyjátok el életetek fundamentumát, Jézus Krisztust, aki az út, igazság és élet. A többit pedig hagyjátok az Úrra, a fejetek hajszála sem görbül meg tudta nélkül!

Testvérek, a nehézkedés bennünk is jelen van. Itt is, most is valamennyiünkben egyaránt, de a kegyelem – ez ennek a vasárnapnak az üzenete – minden lehúzó erőnél hatalmasabb! Lássuk hát a megtévesztő erőket annak amik: megtévesztő erőknek. Lássuk a történelem és a természet kataklizmáit azoknak, amik: nem végső erőknek. Az Istené, ő a jó napokban és üldözésekben egyaránt mennyei Édesatyánk, aki vigyáz ránk, s aki azt várja tőlünk, hogy tegyük, ami a mi dolgunk – aztán pedig bízzuk rá magunkat, mert az már az ő dolga, hogy megőrizzen bennünket. Sőt, még a fejünkön is minden egyes hajszálat. Ámen.

 

Fohász

Urunk Jézus Krisztus, szeretnénk úgy követni, hogy elleshessük szavaidból a tanítást, szelíd szemedből pedig a biztatást. Vigyázz ránk, hogy értelmünk gőgje, vagy szívünk keserűsége el ne választhasson kegyelmedtől, ami nagyobb minden nehézkedésnél. Adj világosságot, hogy felismerjük a hitetés erőit, és szabadok lehessünk a világ dolgaitól, ha mégoly félelmetesek vagy csábítók lennének is. Adj hitet, hogy állhatatosak maradjunk a munkánkban, a szeretetben, a hűségben, a helytállásban. Mutass utat mindnyájunknak, hogy szilárd tanítványaid legyünk, egyszerű és szerény tanúid életünkkel, szavunkkal és cselekedetünkkel egyaránt! Ámen.