Hamis Krisztusok

Igehirdetés 2003. november 23.

Hamis Krisztusok

 

Lekció: Márk 13,21-37
Textus: Márk 13,33

“Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő.”

 

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, te szépnek és jónak teremtetted a földet, mi mégis egy veszélyes világban élünk, ahol ezernyi érdek akarja használni életünket. Csapda csapda hátán várja a felnövekvő, gyanútlan nemzedéket és mi magunk is szívesebben választjuk a könnyebb utat a nehezebb megküzdések helyett. Ezért van a világban annyi romlás és kedvetlenség. Köszönjük, hogy egybegyűjtöttél minket e vasárnapon, hogy megállíts, és elgondolkozzunk, mire is van valójában szükségünk. Bizonyára éberségre és figyelésre, hiszen ellenségünk, a Sátán, mint ordító oroszlán körül jár keresve, akit elnyelhet, s az ő seregei néha csendben és alattomosan ejtik meg az emberi szíveket, hogy elveszítsék azokat. Add, hogy legyen erőnk figyelni és az igét magunkra vonatkoztatni. Te tudod, mit akarsz mondani nekünk, s adhatsz elegendő alázatot, hogy meg is cselekedjük akaratodat – segíts minket ebben. Fiadért, a Jézus Krisztusért hallgass meg, és küldd el hozzánk áldott Szentlelkedet! Ámen.

 

Igehirdetés

Félelmetes mai igénkben a jézusi jövendölés, hogy eljönnek az idők, amikor hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak. Krisztus azt jelenti felkent, meghatalmazott, Isten Lelkének hordozója – vagyis olyan ember, aki azzal az igénnyel léphet fel, hogy ő nem kevesebbet, mint Isten megdönthetetlen igazságát képviseli. Ilyen egy volt a világ történelmében, Megváltó Jézusunk: ám előtte is, utána is, sőt az ő idejében is voltak hamis krisztusok, akik méltatlanul vindikálták maguknak e tisztességet. Ha lehet, most még rosszabb hírem van: a hamis felkentek és próféták mindenekelőtt saját magunk szoktunk lenni.

Amikor az ember eltelve valamifajta “szent haragtól” hozzáfog igazságot osztani, mintha neki az lenne a dolga, hogy ítéljen eleveneket és holtakat, s elkezdi lesöpörni az asztalról a másik embert, mert nekem, úgymond “igazam van” – akkor közel van ahhoz, amiről itt Jézus beszél. Nem a külső hamis krisztusok és próféták a veszélyesebbek, hanem azok, melyek bennünk laknak!

Az ember kiáll, s elkezdi leckéztetni a másik embert, mert úgy érzi, sérelmei és sebei miatt ezt megteheti – neki tehát igaza van. Ő holtbiztosan lát: tévedésről vagy rosszul értesültségről esetében szó sem lehet. Neki igaza van, mert a többiek alapjaiban értéktelenebbek, az egyedüli értéket ő képviseli. Annyi tapasztalattal nem bír senki, mint ő – s folyik a másik ember megalázása, ügyek és igyekezetek erkölcsi megsemmisítése – miért is? Mert nekem megdönthetetlenül és tévedhetetlenül igazam van.

Testvérek, ez az alapállás akkor is a hamis felkentek és hamis próféták alapállása, ha a vallásos tiszteletnek írmagjáról sincs szó benne, ha semmi fajta hit és semmi fajta áhítat nem rejlik mögötte – az ember gőgje valóban idáig emelkedhet, hogy magát felkentnek és prófétának tekinti. Ha ezt így nem is mondja ki, nem fogalmazza meg ebben a formában, de ennek jegyében, ennek a lendületében elképesztő rombolásokat vihet végbe más emberekben, s jó ügyekben. Ha tehát a Biblia hamis krisztusokról és hamis prófétákról szóló jövendölését hallgatjuk, akkor a legelső, amit tennünk kell nem más, mint önmagunk megvizsgálása, éspedig abban a tekintetben: mikor szoktunk az isteni küldöttek magabiztosságával ítélni, az igazság birtokosaiként kinyilatkoztatni, alázat és a másik emberre odafigyelés helyett gyalázatosan rombolni – mert nekünk,  úgymond “igazunk van”.

“Minden mi igazságunk olyan, mint a megfertéztetett ruha” mondja a próféta (Ézs 64,5) – s ideje volna azt a bibliai igazságot is komolyan venni, ami háromszor is elhangzik a Szentírásban: “Nincsen csak egy igaz is.” Pál hozzáteszi, “Nincsen aki megértse, nincsen aki keresse az Istent, mindnyájan elhajoltak, egyetemben haszontalanná lettek, nincsen aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.” (Róm 3,10)

Ám vannak nem csak bennünk lakó, hanem külső hamis Krisztusok és próféták is. Mindig is voltak a világ történelme során, de ma nagyon hatékonyak, mert lakásunkba jönnek a képernyő és az internet révén. Hamisságuk abban rejlik, hogy eltakarítják a másként vélekedőt a színről, s olyan helyzetet teremtenek, mintha csak ők léteznének, más hang meg sem szólalhat. Sok embernek rossz a véleménye a politikáról, pedig ott legalább nem lehet teljesen elhallgattatni az ellenfelet. A médiában ezt nyugodtan meg lehet tenni, egyszerűen egy-egy műsorban megsemmisítik, vagy mindenesetre meg próbálják semmisíteni a másik hangot: úgy tesznek, mintha az igazság egyetlen csoport tulajdona lenne, nem pedig párbeszéd, megvitatás és egymás nézeteinek mérlegelése és elfogadása révén kialakuló isteni csoda, ajándék és tünemény! Amíg az igazság iránt több alázat nem támad ebben az országban, ahol élünk, amíg itt mindenki csak birtokolja az igazságot, vagy éppenséggel megvásárolja, mert arra is megvan a lehetősége – ám rácsodálkozni nem tud és nem is akar, legyen az közéleti ember vagy egyszerű, mindennapi polgár – addig hiába várjuk a felemelkedést e hazának.

Jézus szerint a hamis felkentek és próféták “jeleket és csodákat” is tudnak tenni, hiszen megdönthetetlen igazsághordozóknak tudják maszkírozni magukat, hogy elhitessék ha lehet, a választottakat is. Ez aztán akkor a legszomorúbb, amikor hívő emberek is martalékukká lesznek. Az elhitetett emberek! Egyszer majd találkoznak lelkiismeretükkel, de akkor már késő lesz.

Már ez is megrendítő, ha így van – de még nincs vége. Jöhetnek, s minden felelősen a jövővel foglalkozó szakember azt mondja, ha így élünk, szükségképpen jönnek is kozmikus megrendülést okozó változások. Már most is hetente állatfajok pusztulnak ki. Amint halljuk, megjelentek a szubtrópusi égövre jellemző élőlények a mérsékelt égöv alatt. A légréteg elvékonyodik s ezért több a bőrrák, mint valaha, hiszen nincs, ami védjen az ibolyántúli sugarak ellen – ezek már most tapasztalhatók. Ha lesz globális felmelegedés, már pedig minden egyes eldobható flakkon és műanyag pohár (melyek tömeges termelésében a csomagolóipari cégek anyagilag érdekeltek) – ha elégetik sósavas gázt eredményez, ami pusztítja a növényzetet s ebbe az irányba hat – tehát ha lesz globális felmelegedés, az hirtelen és gyorsulva fog bekövetkezni úgy, hogy akkor már nem lehet rajta egykönnyen változtatni.

Ezek a tények mindenki előtt ismertek, s mégis alig van néhány ember, aki szívügyének tekinti, hogy változtasson rajta – a nagy többség szürke tömegként vonul a fogyasztói vályúhoz, s táplálkozik belőle kritikátlanul. A fogyasztás templomai egyre pompásabbak és összkomfortosabbak. Egyre több ember hiszi, hogy annál többet ér, minél többet vásárol. A dohányzás következményeként országunkban évente negyvenezer ember hal meg kimutathatóan, ami az összes haláleset egynegyede. Két Szentendrére való ember hal meg egyetlen év során fölöslegesen, mert elhitették vele a képernyőn megjelenő filmekkel, már kora ifjúságában, hogy neki így kell élnie, ő csak így ember. Emberhalálok sokasága származik belőle – mégis szabadon reklámozható parlamenti felhatalmazással s választott képviselőink jóváhagyásával!

Ezek valóban “kozmikus”, mondjuk így, égbekiáltó dolgok. Sorolhatnánk más egyebet is – de most hagyjuk. E borzalmaknak a tövében is azt halljuk ugyanis, igen, e borzalmak tövében – hogy közel van az Embernek Fia! “Amikor a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, az ég csillagai lehullanak, s az egekben lévő hatalmasságok is megrendülnek – akkor tudjátok meg, hogy az Ember Fia közel van, az ajtó előtt.”

Mily hihetetlen evangélium: minél nagyobb a baj, annál közelebb van Megváltó Jézusunk! “Ahol a bűn megsokasodik, ott a kegyelem még inkább bővölködik” mondja az apostol. (Róm 5,20-21) A próbák idején sokszor az a legrosszabb, hogy nem látunk ki a bajok közül, amint Péter is csak a hullámokat látta, Jézust pedig nem… Pedig ő közel van, az ajtónk előtt – ha “minden összejön”, akkor leginkább! “Nincs messze tőled” mondja róla Mózes könyve is: “….itt van a szívedben, itt a szádban is” (5Móz 30,11-14) – beszélsz róla, emlegeted, imádkozol hozzá – hát higgyed már, hogy közel van! Nem távozott el tőled – ha mégis távolinak érzed, te mentél el tőle, te fordultál más irányba, neked lett fontossá helyette ez vagy az az életben. Ő közel maradt: az ajtód előtt van! (Jel 5,9)

Már zörget is. Jövő vasárnap advent első vasárnapja, mikor ezek az igék szólítanak bennünket: “Imé, az ajtó előtt állok, és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem!”  (Jel 3,20) Legyen szívünk megnyíló ajtóvá – s ő bejön azon! Megbiztat és megerősít, ha arra van szükség, megfedd és megint, ha éppen az használ – de mindenképpen az új életet munkálja!

Mit nyújt nekünk a “közeli” Jézus? Olyasmit, ami nem mulandó. A gazdagság és a jólét az, amit egyetlen nap el lehet veszteni. Az egészség is az. Vannak nagy és fontos pillanatok, amik visszavonhatatlanul elmúlnak – nagy érzések sem tartanak örökké. Élmények úgy eltűnnek, amik egykor fontosak voltak – mintha soha nem lettek volna.  Az életben minden, de minden mulandó. “Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak” –  mondja Jézus. Az ő beszédei alatt pedig nem szavakat vagy mondatokat kell értenünk, mint nálunk embereknél, hanem értelmet adó igét!

Ha egyszer ő értelmet adott a munkánknak, akkor jöhet becsmérlő ember és jöhet hálátlan utódok sora, az értelmet, amit ő adott nem tudják elvenni. Ha ő adott értelmet a házasságunknak, jöhetnek emberpróbáló idők, új életszakaszok, ismeretlen próbák és változó korok, az összetartozásunk értelme megmarad, mert – ő adta!

Az én “logoszom”, értelmet adó igém soha el nem múlik. Ami azt is jelenti, hogy ő a biztosítéka annak, hogy életünk nem lesz értelmetlenné és üressé. Nem mi magunk, és még csak nem is a teljesítményünk végleges. Ha benne van életünk súlypontja, ő vigyáz életünk értelmére – “kincsére”, ahogy a múltkorában hallottuk az igéből.

Mi hát akkor a dolgunk? Letenni a hamis felkentek magabiztosságáról, s alázatban elfogadni, hogy az igazság mindig több, mint amit mi tulajdonolhatunk. Túl van rajtunk, fölöttünk, mert – Istené. Ne legyünk igazságosztók: mindnyájan megkegyelmezett bűnösök vagyunk. Örüljünk a jó hírnek, hogy közel van hozzánk, noha mi ilyenek vagyunk – különösen pedig bajok idején! Még a kozmikus katasztrófák, égig érő borzalmak, égbekiáltó bűnök idején is! S ha igaz, hogy az ő beszédei nem múlnak el soha, akkor figyelni, virrasztani, ébernek lenni – ez a dolgunk. Eljön az idő, s az most van, olvassuk János evangéliumában, amikor még a koporsókban lévők is meghallják az ő igéit és kijönnek onnan! (Ján 5,28) Van feltámadás és van örök élet, mégpedig nem csak a halál után, hanem már  ebben az életben is! “Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő!” (Márk 13,33) A mi dolgunk annyi, hogy éberek legyünk, készen álljunk – a többit pedig ő végzi el bennünk. Így is legyen! Ámen.

 

Fohász

Istenünk, megfoghatatlan titok számunkra a te igazságod, de hisszük és tudjuk, hogy javunkat akarod. Légy áldott a feddő szóért, amivel magabiztosságunkat megítéled, valahányszor kisajátítjuk az igazságot magunknak mások ellenében. Köszönjük, hogy minden gondunkat terád vethetjük, mert közel vagy hozzánk. Segíts megtalálni a te nem mulandó igazságodat, értelmet adó igédet életünk legküzdelmesebb pillanataiban is. Vezess bűnbánatra, ha vétettünk, hogy meg ne maradjunk a megátalkodottságban. Taníts figyelni, virrasztani és ébernek lenni, ha mindenki aludna is körülöttünk. Ments meg a lelki tunyaságtól, önmagunk elhanyagolásától, és segíts elvégezni mindazt, ami ránk vár, ami a kötelességünk. Add, hogy örömmel és szeretettel végezhessük munkánkat – te add meg értelmét és értékét. Vigyázz szeretteinkre közelben és távolban! Támogass az igazság ösvényein, melyeken bölcsen igazgass – ezt kérjük tőled. Ámen.