Igehirdetések

Aki a szeretetben marad

Nem könnyű dolog két embernek élethosszig kitartani egymás mellett. Miért? Erről szól az alábbi igehirdetés.

 

 

Igehirdetés 2019. június 14.

Aki a szeretetben marad

(ökumenikus esküvő alkalmával)

 

 

Lekció: 1Kor 13,1-13

Textus: 1Ján 4,16

„És mi elhittük és megismertük Isten irántunk való szeretetét. Isten szeretet – és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.”

 

 

Igehirdetés

 

Kedves Eszter és Bence,

Szeretettel köszöntelek benneteket esküvőtök napján! Mindenki eljött ma ide, akinek ti fontosak vagytok: itt vannak szüleitek, rokonaitok, testvéreitek, barátaitok, sporttársaitok és kollégáitok… Mindenki mond nektek egy szívből való jó kívánságot ezen a napon, aminek lényege az, hogy legyetek nagyon boldogok egymással – olyan boldogok, amilyenek egyébként vagytok is, esküvői meghívótok fényképei alapján. Én magam is ezt kívánom számotokra! Mosolyogjatok mindig sokat, legyetek derűsek, örüljetek egymásnak, ifjúságotoknak – és ami még fontosabb: vigyázzatok is egymásra!

Induljunk ki onnan, hogy az esküvő napjával a házasság még nincsen készen, igazából most kezdődik. Volt időtök arra, hogy egymást megismerjétek. Felkészülő közös beszélgetéseinken is úgy tapasztaltam, tisztában vagytok azzal, hogy a házasság cseppet sem könnyű műfaj: Isten azonban egyértelműen kiérlelte szívetekben, hogy ti ketten mostantól kezdve mindig egymásért akartok élni. Nagy és szent elhatározás – mindnyájan szívből kívánjuk, hogy Isten Szentlelke vigye végbe megvalósítását!

Én is hoztam számotokra esküvői ajándékot – ezt a jánosi igét: „És mi elhittük és megismertük Isten irántunk való szeretetét: Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” (1Ján 4,16)

Azzal a szándékkal választottam ezt a Szentírásból, hogy váljon házasságotok vezérigéjévé: legyen hova nyúlnotok életetek nehezebb óráiban, amikor gyülekeznek a fellegek és ilyen, vagy olyan okból nő a feszültség, amikor erőre és lelki megújulásra van szükségetek. Hallottátok ezt a nagyszerű mondatot: véssétek is szívetekbe!

Sose felejtsétek tehát el, hogy a házasság éltető eleme a szeretet. Két ember olyan közel van egymáshoz ebben a szövetségben, hogy egy idő után minden jót és minden rosszat is tudnak már egymásról. Előbb-utóbb kiderül, hogy az igazi szeretet messze nem csak érzelem, mint kezdetben volt – hanem türelem, szelídség, megbocsátás, jóság és újrakezdés is. Ahol pedig ezek hiányoznak, ott valójában maga a szeretet hiányzik – abban kell megújulni, nem pedig egymást hibáztatni… Hányan és hányan esnek ebbe a csapdába: mikor nem elég boldogok, egymást hibáztatják. „Ha te megváltoznál, akkor boldog lehetnék…”  Ti ne ezen az úton járjatok!

Igénk mégsem csak azt mondja nektek, hogy „szeressétek egymást”, hanem azt is pontosan megjelöli, hol van az ilyen típusú szeretet forrása. „És mi elhittük és megismertük Isten irántunk való szeretetét” – igen, az emberi szeretet véges. Szükség van újratöltésére! Régen rossz, ahol semmi más nincsen, csak az ember, a maga vágyaival és lelki sebeivel, ambícióival, elvárásaival… A házasságban is az vezet bajokhoz, ha csupán két ember áll szemben egymással, egy én és egy te – ez kevés, önmagában vészjóslóan kevés! Isten országa ott kezdődik, ahol az emberi erők véget érnek – emlékezzetek arra, hogy az evangéliumok főtémája nem a boldogság, nem az “ember országa”: hanem Isten országa, az ő királyi uralma a mi emberi életünkben!

Valahányszor gondok támadnának tehát köztetek, és „ahol esznek, ott a tányér is csörren”, ahogy a mondás tartja – mindig legyen az első dolgotok, megvizsgálni a hiteteket! Ne azzal foglalkozzatok, ha gondok akadnak, mit vétett a másik. Ne azt nézzétek, miben nem egészen tökéletes ő, hanem azzal foglalkozzatok: magatok keresitek-e még Isten országát? Úgy keresitek-e azt, hogy tényleg az első helyen legyen, s minden egyéb „megadathassék” hozzá, mintegy ráadásként – ahogy Jézus tanácsolja…? (Mát 6,33) Elmondjátok-e naponta a Miatyánkot elalvás előtt, és komolyan veszitek-e benne szívetek szerint azt a nagyon fontos kérést, hogy „Jöjjön el a te országod…!”

Mind a ketten hívő emberek vagytok. Eszter ott járt a Ferences Gimnáziumban Szentendrén, hatvan méterre a református templomtól, ahol Bence is lelkileg felnőtt, hittanra járt, konfirmált. Másik hatvan méterre ott volt a Református Gimnázium is, ahol Bence tanult – szüleitek szándékából ti sok mindent készen kaptatok lelki értelemben, amiért másoknak fáradtságosan meg kell küzdeni. Becsüljétek meg életeteknek ezt az értékes többletét, és éljetek vele naponként!

Kedves Menyasszony testvérem, egy sportembert kaptál életed párjául. Vigyázz őrá, mert mint minden ilyen, hajlamos önmagát túlhajszolni. Óvjad őt bölcsességeddel, higgadtságoddal – legyél vele türelmes, legyél mindenkor a védangyala. Várd meg, amíg hazajön, megvacsorázik, megbékél az élettel, és már lehet vele beszélni – és csak aztán zúdítsd rá életed gondjait. Ha jól bánsz ővele, okos szeretettel, mindig meg fogjátok találni a hangot egymással! Hivatásod szerint te a gyengék, rászorulók oldalán állsz – hidd el, még az „erős férfiaknak” is sok-sok jóságra és támogatásra van szüksége!

Kedves Vőlegény testvérem, első elemis korod óta tanítottalak hittanra – ami nem jelenti azt, hogy ha bármi gengszterséget elkövetnél életedben, azt automatikusan én számlámra kellene írni. Szeretnék mindig büszke lenni rád – így gondolok közös életetekre is. Akkoriban még nem volt ilyen fehér a hajam, mint mostanában – igaz, neked is bozontosabb volt a frizurád, mint jelenleg… Láttalak kisgyerekként pityeregni is, ha valami miatt az úgy esett. Aztán később láttalak tréfálkozni osztálytársaid és pajtásaid között, sokat mosolyogtál; láttalak gyakorlásként hatalmas gólokat lőni a gimnázium udvarán, majd napi 10-20 km-t futni, hogy megfelelő edzésben légy, és helyt tudjál állni, a követelményeknek meg tudj felelni…

Téged arra emlékeztetlek, hogy úgy kell szeretni feleségedet, mint a saját testedet! „Aki szereti az ő feleségét, önmagát szereti” – mondja az ige.  (Ef 5,28) S hogy sportnyelven fejezzem ki magamat, ha valaki nem értené ezt a dolgot pontosan: hatalmas öngólokat lő az, aki a feleségét nem szereti – mert magának lesz rossz; azt hiszem, ezt kivétel nélkül minden jelenlévő férj meg tudja erősíteni. „Aki szereti az ő feleségét, önmagát szereti.”  Tehát, kedves Bence, ha jót akarsz magadnak, szeresd Esztert – és meglátod, mennyi, de mennyi jót kapsz majd tőle viszonzásul, napról-napra!

Végül mind a kettőtökhöz szólok. Életetek eddigi akadályait jól vettétek, és boldogan, elégedetten készülhettek az előttetek álló feladatokra – azt kívánjuk, Isten segítsen át benneteket minden lehetséges gondon és nehézségen! Sok tapasztalat mutatja, hogy az ember útján nem a külső akadályok jelentik az igazán nagy gondot, hanem az, hogy belülről föl kell nőni az új életszakaszokhoz, tulajdonképpen minden fontosabb helyzethez is, ami eljön hozzánk. Ez alkalmazkodást, változást követel tőlünk – viszont tulajdonságainkon, megszokott lényünkön változtatni a világon a legnehezebb dolog. Segítsétek egymást ebben is. Ne csak társai, hanem lelki testvérei is legyetek a másiknak. Éljetek Isten igéjével naponta, olvassátok és hallgassátok azt, ne hagyjátok elcsökevényesedni ima-életeteket, beszélgessetek egymással sokat és őszintén, úgy, hogy abban nem a másik megváltoztatása, hanem meghallgatása a cél – és akkor föl fogtok tudni nőni minden új kihíváshoz, amit életetek elhoz!

Ha így indultok, mint ahogy reméljük is, akkor nem féltünk benneteket. Hozzátok ki egymásból mindenkor a legjobbat, ez egyébként egyáltalán nem könnyű művészet – és magatok is törekedjetek önmagatok legjavát adni a másiknak. Köszönjétek meg imádságban minden nap Istennek, hogy őt adta, éppen őt társatokul – mert ha az ő kezéből fogadjátok a másikat, mint ajándékot, és ez a titkok titka: akkor áldás kíséri majd mindennapjaitokat.

Higgyétek el Isten hozzátok való szeretetét, innét indultunk. Ha ez lesz házasságotok alapja, hogy ő nagyon szeret benneteket, ezért adta Krisztust a világnak – akkor biztos fundamentumon fogtok állni. Menjetek oda őhozzá naponta, mert ő a szeretet forrása! Amikor a miénk kifogy, és hányszor kifogy: nála van bőséges utánpótlás – ezt minden keresztyén naponta tapasztalja. A legfontosabb feladat pedig fölnőni lelkiekben életetek újabb és újabb állomásaihoz. Érlelődni, alakulni – változni, ha kell. Ezek jegyében várjuk el következő derűs és vidám meghívóitokat: először az ezüstlakodalmatokra 25 év múlva, majd pedig aranylakodalmatok megünneplésére is – 50 év múlva!

Befejezésül még egyszer az ige, amit vigyetek magatokkal szívetekben az emberi kor felső határáig: „És mi elhittük és megismertük Isten irántunk való szeretetét. Isten szeretet – és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.”  Így legyen! Ámen.

 

 

ÁLDÁS

 

“A minden jóknak adója, a kegyelemnek és irgalomnak Isten áldjon meg és szenteljen meg titeket!

Adjon bölcs és hálás szívet a jó napokban, béketűrést és bizodalmat a nyomorúság idején!

Áldjon meg benneteket a földön testetekben, lelketekben, ti magatokban és családotokban, és áldjon meg a mennyben, a mi Urunk Jézus Krisztusnál, örök üdvösséggel!”    Ámen.