Miért keresztelünk meg gyermekeket is, ha Keresztelő János a Jordánban valószínűleg (!) csak felnőtteket keresztelt? Mert elismerjük a szülői nevelés fontos voltát egy jövendő felnőtt lelki-erkölcsi lényének kialakításában. Erről szólnak az alábbi sorok.
Igehirdetés 2024. május 5.
Kereszteléskor
Textus: Mát 28,18-20
„…tegyetek tanítványokká minden népeket…”
Igehirdetés
Más érzés nem is lehet keresztelő alkalmával a szülők szívében, mint öröm és hála, hiszen életüket továbbadhatták. Érkezett valaki közéjük, aki egykor majd rácsodálkozhat a napkelte szépségére, ha Isten is úgy akarja, s szerettei körében ünnepelhet, mint ti magatok is teszitek ezen a nagyszerű napon. Sőt, megismerheti minden jó forrását, az élő Istent, aki akarta az ő kicsi életét is – és megpróbálhatja majd a legnagyobbat: beszédbe elegyedni ővele, az Örökkévalóval, aki mindig volt és mindig lesz, az imádság kiváltságos ajándéka révén, ami egyedül csak nekünk, embereknek adatott meg az egész – általunk jelenleg ismert – teremtett mindenségben.
Legyen mindenkor sok örömötök a gondok és tennivalók közt is, amik egy kicsi jövevény körül bizony nem akármekkorák. Csupa olyasmiben erősíthetünk titeket, amiket bizonyára magatoktól is jól tudtok – ám elmondjuk, mert jó ezeket nem csak hallani, de még elmondani is.
Tanítsátok ezt a kisgyermeket mindenek előtt játszani. Üljetek le vele, amikor hív, gondoljatok ki újabb és újabb játékokat számára, amikor elunja az egyiket s másikba fogna. Megváltó Urunk szavai közt talán az egyik legfontosabb, hogy mi felnőttek is legyünk csak olyanok, mint ők, a játszani szerető kisgyermekek – mert ilyeneké a mennyek országa! (Mát 18,3) Milyen fontosnak gondoljuk magunkat, meg a feladatainkat, s bizony, azok is – ám a jézusi szó most mégis arra tanít: jó dolog játszani, „gyermeknek” lenni!
Tanítsátok őt dolgozni is, amikor eljön annak az ideje. Egykettőre iskolába megy, meglátjátok, még föl sem ébredtek, már itt is lesz az is… A munka földi életünk egyik legfontosabb része, ami értelmet és célt ad. Megerősít önbecsülésünkben – és valóban szép is minden nap valami értéket létrehozni. Nem kell nagyon keresni, a feladat mindig megtalálja emberét. Éltesebb testvéreinktől tudjuk, milyen szívesen emlékeznek arra, ha egykor valami kikerült a kezeik közül, ami szép, jó és hasznos volt. Igen, és ezt is el kell mondani, már az is nagy dolog manapság, ha valaki eljut a családapa vagy a családanya szintjére, s becsülettel fölneveli azokat, akik az ő testéből lehettek emberré, ragaszkodva párjához. Azok pedig, akiknek nem adatott meg a közvetlen életadás öröme és gondja, a másokért élés sok formája elérhető. Aki keresi, meg is találja azt, sok-sok példa bizonyítja.
Végére hagytuk a legfontosabbat: tanítsátok ezt a kisgyermeket szeretni is. Ne hagyjátok magára, ha fél, vigasztaljátok keserűségében – milyen súlyos tud lenni már egy kisgyermek fájdalma is, ha elveszt valamit, vagy sikertelennek érzi magát valamiben… Adjatok példát számára naponta abból, mit is jelent megbocsátani – s ebben a tekintetben nincs senki az asszonytól születettek között, aki makulátlan lenne, az egy Názáreti Jézust kivéve. Ő nem ítélte el a nyilvánvaló vétkest sem, akit elé hurcoltak, hanem azt mondta neki: többé ne vétkezzél. Biztató szót mondott a mellette megfeszített rablónak – még ma velem leszel a Paradicsomban…!
Vezessétek hát gyermeketeket erőitek szerint őhozzá, s akkor maga is mindig meg fogja találni a helyes utat. A világ, amiben élünk, egyáltalán nem egyszerű, ma különösen is sok a bizonytalanság. Fontos, hogy egy új kis jövevény biztos életpéldát lásson maga előtt, amihez igazíthatja döntéseit. Álljatok a helyeteken, fogjátok egymás kezét még szorosabban, ha eljönnek a bajok idői – s akkor már megtörtént, ami a legfontosabb: tanítottátok őt szeretni. A keresztszülők is, akik személyében még egy-egy oszlopot állítanak a szülők gyermekük mellé, lényeges erőforrássá lehetnek úgy hitben, mint emberi tartásban, amikor majd túl sok felé ágazik az út a most még kisgyermek számára.
Ha így tesztek, kedves szülők és keresztszülők, nem fogtok csalatkozni. Gyermeketek maga is egyéniségéhez igazítja majd, amit tőletek kapott, s okulva a látottakon, fog tudni játszani, amikor annak van az ideje, munkát végezni, amikor arra van szükség, és szeretni – igen, mert az kell mindig a legjobban. Ezekben segítsen titeket az Örökkévaló! Ámen.
