Vörösné Baracsi Erzsébet emlékére

Korán ment el, alig, hogy eljöttek volna számára a pihenés évei. Most élvezhették volna lelkész hitvesével a sok-sok munka után a nyugalom idejét.

Ami szép a Szentendrei Református Gimnáziumban, azt szinte mind neki köszönhetjük. A színek harmonikus rendezése a folyosókon: az ajtókon, lépcsőrácsokon 1200 színből összhangzóan kiválasztva, festékboltban egyéni keveréssel legyártatva.  Az Áprily-terem szarvas és páva, valamint  csillag, szőlőfürt és búzakalász padlómozaik-mintái, amik egyszerre bibliai és magyar népművészeti motívumok (beregi keresztszemesekről levéve), a Kápolna tölgyfa ajtói a nyolcágú, üvegből való Kálvin-csillaggal, a padok és az orgona lézer-gravírozott úrvacsora-mintái, a földszinti Aula magasfényű, vízként csillogó járólapjai az ablaknál és az oszlop körül, ahol a “Víz mellé ültetett” fáról van szó… A tornatermi színpad és a fizika-terem kialakítása, és még sok-sok belsőépítészi tanácsa, miként legyen minden összhangzó és szép – felsorolni is nehéz! Szentendrei Református Óvodánk belső arculatát is ő határozta meg – milliós hozzájárulásaiért pedig sosem fogadott el fizetséget. Számos más munka mellett a visegrádi Református Templom is az ő építész-tervezői és belsőépítészeti munkája – aminek egykori alapkő-letételén Gimnáziumunk akkori tanulói (közte saját gyermekei) is közreműködtek. Emlékét mint jótevőnkét, hívő testvérünkét és áldozatos családanyáét is megőrizzük – szeretettel tekintünk utána!

“Közülünk senki sem él önmagának, senki sem hal önmagának. Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.” (Róm 14,6-7)

(www.szrg.hu)

 

 

 

 

……………………………………………………………………………………………………………………………………………..

dr. P.Tóth Béla

 

 

Kívánok minden Olvasónak testi-lelki jókat, családjában szeretetet, munkájában áldást és örömet!

dr. P. Tóth Béla


Lelkek elvadulhatnak, pontosan úgy, mint a gondozatlan szőlők. Ezt tudjuk. Düh, önsajnálkozás, súlyos irigység, depresszió, vád, s még sok egyéb megteremhet – az élet azt mutatja.  De hogy egy gondozott kertben, ahol ráadásul nemes vesszőket ültetett a gazda jól fölásott, kövektől megtisztított földben, s már prést is készíttetett, vadszőlő teremjen? Abszurdumnak tűnik – ma azt mondanánk, genetikaellenes. Lehet, hogy magunkkal mégis megeshet?

 

(tovább…)

Uncategorized

 

Megrendült a lelkem – Igehirdetés 2017. október 1.

Ítélet sokféle akad. Suttoghatja a szomszédasszony, írhatja egy szerző a hírportálon valamely ellenlábasáról, dönthetnek felőle hosszú pereskedés után másodfokon – de legnehezebb mégis magunkról kimondani. Azután már csak az utókor vélekedései maradnak, ha foglalkoznak velünk egyáltalán, s azok a magasabb erők, melyek nincsenek a hatalmunkban, és valóban az utolsó ítéletet hozzák. Mit tegyünk hát: ítéljünk-e, vagy ne? Hogyan értsük azt, hogy „most megy végbe az ítélet a világ felett” – s lehet-e ebben a dologban derűsen, felszabadultan éreznünk? Erről szól az alábbi igehirdetés.

Pajzzsal körülvesz – Igehirdetés 2017. augusztus 13.

„Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek – örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket.  Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet. Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.”

Igehirdetés olvasása


Igehirdetések

2024202320222021202020192018201720162015201420132012201120102009200820072006200520042003200220012000

2024

2023

2022

2021

2020

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000