Vörösné Baracsi Erzsébet emlékére

Korán ment el, alig, hogy eljöttek volna számára a pihenés évei. Most élvezhették volna lelkész hitvesével a sok-sok munka után a nyugalom idejét.

Ami szép a Szentendrei Református Gimnáziumban, azt szinte mind neki köszönhetjük. A színek harmonikus rendezése a folyosókon: az ajtókon, lépcsőrácsokon 1200 színből összhangzóan kiválasztva, festékboltban egyéni keveréssel legyártatva. Az Áprily-terem szarvas és páva, valamint csillag, szőlőfürt és búzakalász padlómozaik-mintái, amik egyszerre bibliai és magyar népművészeti motívumok (beregi keresztszemesekről levéve), a Kápolna tölgyfa ajtói a nyolcágú, üvegből való Kálvin-csillaggal, a padok és az orgona lézer-gravírozott úrvacsora-mintái, a földszinti Aula magasfényű, vízként csillogó járólapjai az ablaknál és az oszlop körül, ahol a “Víz mellé ültetett” fáról van szó… A tornatermi színpad és a fizika-terem kialakítása, és még sok-sok belsőépítészi tanácsa, miként legyen minden összhangzó és szép – felsorolni is nehéz! Szentendrei Református Óvodánk belső arculatát is ő határozta meg – milliós hozzájárulásaiért pedig sosem fogadott el fizetséget. Számos más munka mellett a visegrádi Református Templom is az ő építész-tervezői és belsőépítészeti munkája – aminek egykori alapkő-letételén Gimnáziumunk akkori tanulói (közte saját gyermekei) is közreműködtek. Emlékét mint jótevőnkét, hívő testvérünkét és áldozatos családanyáét is megőrizzük – szeretettel tekintünk utána!

“Közülünk senki sem él önmagának, senki sem hal önmagának. Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.” (Róm 14,6-7)

(www.szrg.hu)

……………………………………………………………………………………………………………………………………………..

Lelkek elvadulhatnak, pontosan úgy, mint a gondozatlan szőlők. Ezt tudjuk. Düh, önsajnálkozás, súlyos irigység, depresszió, vád, s még sok egyéb megteremhet – az élet azt mutatja. De hogy egy gondozott kertben, ahol ráadásul nemes vesszőket ültetett a gazda jól fölásott, kövektől megtisztított földben, s már prést is készíttetett, vadszőlő teremjen? Abszurdumnak tűnik – ma azt mondanánk, genetikaellenes. Lehet, hogy magunkkal mégis megeshet?

(tovább…)

Uncategorized

Gond, gondoz, gondolat Gond, gondoz, gondolat

Megrendült a lelkem – Igehirdetés 2017. október 1.

Ítélet sokféle akad. Suttoghatja a szomszédasszony, írhatja egy szerző a hírportálon valamely ellenlábasáról, dönthetnek felőle hosszú pereskedés után másodfokon – de legnehezebb mégis magunkról kimondani. Azután már csak az utókor vélekedései maradnak, ha foglalkoznak velünk egyáltalán, s azok a magasabb erők, melyek nincsenek a hatalmunkban, és valóban az utolsó ítéletet hozzák. Mit tegyünk hát: ítéljünk-e, vagy ne? Hogyan értsük azt, hogy „most megy végbe az ítélet a világ felett” – s lehet-e ebben a dologban derűsen, felszabadultan éreznünk? Erről szól az alábbi igehirdetés.